adozona.hu
AVI 2001.1.10
AVI 2001.1.10
Az illetéktörvény értelmében a közös tulajdon megszüntetésével az egyes ingatlanokon fennálló közös tulajdon értendő és így kell megállapítani az egyes tulajdonostársakat illető tulajdoni hányadok értékét (1990. évi XCIII. tv. 25.)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi Miniszter 1989. december 31-i hatállyal megszüntette az M. P.-t és három utódvállalatot hozott létre; a jóléti ingatlan vagyonfelosztását az utódvállalatokra bízta.
Az utódvállalatok 1992. március 30-án megállapodást kötöttek, mely szerint az M. P. Vállalt 48%-ban, az A. H. Vállalat 5%-ban, az M. 47%-ban részesedik a kezelői jogokból.
Később az utódvállalatok részvénytársasággá alakultak, a jóléti ingatlanvagyon osztatlan közös tulajdonuk lett.
A fel...
AVI 2001.1.10 Az illetéktörvény értelmében a közös tulajdon megszüntetésével az egyes ingatlanokon fennálló közös tulajdon értendő és így kell megállapítani az egyes tulajdonostársakat illető tulajdoni hányadok értékét (1990. évi XCIII. tv. 25.)
A Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi Miniszter 1989. december 31-i hatállyal megszüntette az M. P.-t és három utódvállalatot hozott létre; a jóléti ingatlan vagyonfelosztását az utódvállalatokra bízta.Az utódvállalatok 1992. március 30-án megállapodást kötöttek, mely szerint az M. P. Vállalt 48%-ban, az A. H. Vállalat 5%-ban, az M. 47%-ban részesedik a kezelői jogokból.
Később az utódvállalatok részvénytársasággá alakultak, a jóléti ingatlanvagyon osztatlan közös tulajdonuk lett.
A felperesek 1995 decemberében tulajdonközösség megszüntetéséről kötöttek megállapodást egyes ingatlanok kizárólagos tulajdonba, illetőleg egyes ingatlanhányadok szerint közös tulajdonba kerültek. A megállapodások a pénzügyi elszámolást is rögzítették, ezek szerint a teljes ingatlanvagyon értéke 2 473 998 000 forint volt. A vagyontömeg összességét értékben tekintve az I. r. felperes a korábbi részesedéshez képest 46%-hoz, a II. r. felperes 4,4%-hoz, míg a III. r. felperes 55 346 000 forint értékű többlettulajdonhoz jutott.
A megyei illetékhivatal az illetékkiszabás során ingatlanonként külön-külön vizsgálta, hogy az egyes tulajdoni hányad értékéhez képest a tulajdoni arányok módosulása folytán az egyes felperesek milyen értékű többlettulajdont szereztek. Ennek alapján az I. r. felperest 69 897 450 forint, a II. r. felperest 13 237 800 forint, a III. r. felperest pedig 76 183 350 forint vagyonszerzési illetékfizetésre kötelezte az 1996. augusztus 9-én kelt helyesbített fizetési meghagyásaiban.
Az alperes mint másodfokú hatóság fellebbezés folytán eljárva az elsőfokú fizetési meghagyást részben megváltoztatva, az I. r. felperest 69 897 457 forint vagyonátruházási illeték, 60 000 forint eljárási illeték fizetésére kötelezte, illetékelőleg fizetési kötelezettségét 62 593 400 forintban állapította meg, a II. r. felperest 13 191 800 forint vagyonátruházási illeték, 46 000 forint eljárási illeték fizetésére kötelezte, illetékelőleg fizetési kötelezettségét 11 612 800 forintban állapította meg, a III. r. felperest 76 063 350 forint vagyonátruházási illeték, 120 000 forint eljárási illetékfizetésre kötelezte, illetékelőleg fizetési kötelezettségét 57 899 800 forintban állapította meg.
A felperesek több keresetben kérték az alperesi határozatok hatályon kívül helyezését. A bíróság a pereket egyesítette. A felperesek keresetükben kifejtették, hogy 24 ingatlan közös tulajdonát szüntették meg. A felek kizárólag egy szerződést kötöttek, melyben az összes ingatlan vonatkozásban egymásra tekintettel döntöttek a közös tulajdon megszüntetéséről. A felek a teljes összeget leszámlázták egymásnak, de csak az értékkülönbözetet egyenlítették ki. A felperesek az illetékről szóló módosított 1990. évi XCIII. törvény 25. § (1) bekezdés rendelkezését úgy értelmezték, hogy a közös tulajdon megszüntetése esetén akkor kell vagyonszerzési illetéket fizetni, ha a megosztás folytán valamely tulajdonostárs a korábbi tulajdoni hányadának megfelelő értéknél nagyobb értékhez jut, a vagyonszerzési illetéket az értékkülönbözet alapul vételével kell kiszabni.
Az alperes a kereset elutasítását kérte és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A városi bíróság 9. számú ítéletével a felperesek kereseteit elutasította. Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, helyes az az alperesi álláspont, hogy a vagyonszerzési illeték alapja felperesenként az egyes ingatlanokra vonatkozó tulajdonközösség megszüntetéséből eredő vagyongyarapodás értéke lehet. Ez felel ugyanis meg a hivatkozott jogszabály nyelvtani értelmezésének és az illetéktörvény célkitűzésének is.
A fellebbezés folytán eljáró megyei bíróság mint másodfokú bíróság 4. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és az alperes keresettel támadott határozatait az elsőfokú határozatokra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A másodfokú bíróság jogerős ítéletében kifejtette, hogy a felperesek tévesen hivatkoznak mindvégig a "közös vagyon megszüntetésére", jelen esetben ugyanis önálló ingatlanokon fennálló közös tulajdon megszüntetéséről van szó, ahol az egyes ingatlanokon fennálló közös tulajdon megszüntetésekor fizetendő illetékről döntött az alperes. Az Itv. 18. § (1) bekezdése értelmében az ingatlannak visszteher mellett történő megszerzése visszterhes vagyonátruházási illeték alá esik. A törvény 25. § (1) bekezdése rendelkezése szerint az ingatlan közös tulajdonának megszüntetése esetén akkor kell illetéket fizetni, ha a megosztás folytán valamelyik tulajdonostárs a korábbi tulajdoni hányadának megfelelő értéknél nagyobb értékhez jut. Nem vitás, hogy a közös tulajdon megszüntetése során az egyes ingatlanok vonatkozásában a felperesek többletértékhez jutottak, többlettulajdon keletkezett, így illetékfizetési kötelezettségük fennállt.
A másodfokú bíróság megalapozottnak tartotta a felperesek fellebbezését az illetékszámítással kapcsolatosan és erre vonatkozóan rendelkezett az alperesi határozatok elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezéséről és új eljárás lefolytatási kötelezettségről.
A jogerős ítélet ellen a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, a felülvizsgálati kérelem a jogerős ítélet jogalap kérdéséről rendelkező része ellen irányul, nem sérelmezték az alperesi határozatok hatályon kívül helyezését és új eljárás elrendelését. Így a Legfelsőbb Bíróság ez utóbbi ítéleti rendelkezést nem vizsgálta felül.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 4. számú jogerős ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintette, felülvizsgálati kérelemmel támadott részét hatályában fenntartotta.
A Pp. 270. § (1) bekezdése alapján a jogerős ítélet felülvizsgálatát törvénysértésre hivatkozással lehet kérni. A jogerős ítélte helytállóan állapította meg, hogy az Itv. 25.§ (1) bekezdése alapján ingatlan közös tulajdonának megszüntetése esetén vagyonszerzési illetéket akkor kell fizetni, ha a megosztás folytán valamelyik tulajdonostárs a korábbi tulajdoni hányadának megfelelő értéknél nagyobb értékhez jut. A vagyonszerzési illetéket az értékkülönbözet alapulvételével kell kiszabni.
Az illetékkiszabási hatóság e törvényi rendelkezésnek megfelelően járt el akkor, amikor a felperesek tulajdonközösség megosztásáról szóló szerződése alapján kiszámította az egyes tulajdonostársakat megillető tulajdoni hányadot, illetőleg vagyongyarapodást és ennek megfelelően rendelkezett az értékkülönbözet alapulvételével a vagyonszerzési illeték megfizetési kötelezettségről.
Nem volt jelentősége annak a felperesek által hivatkozott ténynek, hogy a szerződő felek a tulajdonközösség megosztásáról egy szerződésen belül rendelkeztek. Az illetéktörvény ugyanis egyértelműen úgy rendelkezik, hogy a közös tulajdon megszüntetésénél az egyes ingatlanokon fennálló közös tulajdon értendő és így kell megállapítani az egyes tulajdonostársakat megillető tulajdoni hányadok megfelelő értékét. A törvény közös vagyonmegosztásáról az Itv. 25. § (2) bekezdése esetén beszél, amikor is a házastársi vagyonközösség megszüntetésénél az értékkülönbözetet valóban a közös vagyon értékének figyelembevételével kell megállapítani. Így helytállóan utalt a jogerős ítélet arra, hogy ahol a jogalkotó a teljes vagyoni kört értékelte, azt ennek megfelelően szabályozta és a rendelkezésében kifejezésre juttatta. A közös tulajdon megszüntetésekor azonban arra vonatkozó rendelkezést nem tartalmaz a törvény, hogy a tulajdoni arány növekedésébe bele kellene számítani a más ingatlanon fennálló tulajdoni arány csökkentését.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy jogszabálysértés nem történt, ezért a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott részét a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 27.261/1998. sz.)