adozona.hu
AVI 2000.12.149
AVI 2000.12.149
Reklám- és propagandaszolgáltatásnak minősül minden olyan szolgáltatás, amelynek eredményeként a termék reklámozása megvalósult (1992. évi LXXIV. tv. 15. §).
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az első fokú adóhatóság az 1992-1995. évekre vonatkozóan a felperesnél végzett ellenőrzései eredményeként határozataival 58 000 081 Ft, 105 727 000 Ft és 433 010 000 Ft általános forgalmiadó-hiány, adóbírság, késedelmi pótlék és mulasztási bírság megfizetésére kötelezte a felperest. Az adóhiány megállapítására azért került sor, mert a felperes szerződés alapján reklámszolgáltatást vett igénybe az oroszországi székhelyű J. cégtől, amely után az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. ...
A felperes fellebbezései folytán az alperes a határozataival helybenhagyta az első fokú közigazgatási határozatokat. Megállapította, hogy a felperes a reklámszolgáltatást a saját nevében rendelte meg a külföldi székhelyű cégtől, így azt, a szolgáltatásnyújtás után általános forgalmi adó-fizetési kötelezettség terheli.
A felperes kereseteiben kérte a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését.
Az elsőfokú bíróság ítéleteivel a felperes kereseteit elutasította. Ítéleteinek indokolásában megállapította, hogy a felperest az Áfa törvény 15. § (5) bekezdésének c) pontja alapján adófizetési kötelezettség terheli a perbeli szolgáltatások után.
A felperes fellebbezései folytán a megyei bíróság az ügyek egyesítésével meghozott ítéletével, fellebbezett részében helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéleteit. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az Áfa törvény 15. § (5) bekezdésének b) és c) pontjaiból és 40. §-ának (2) bekezdéséből következően a felperes általános forgalmi adó fizetésére köteles. Az Áfa törvény 67. §-ából, illetőleg a Központi Statisztikai Hivatal által kiadott Szolgáltatások Jegyzékének besorolási rendjéből következően rámutatott, hogy a reklám- és propagandaszolgáltatás fogalma nem szűkíthető le a konkrét reklámhordozó tárgy készítésére, minden olyan szolgáltatás e körbe tartozónak tekintendő, amelynek eredményeként a termék reklámozása megvalósul. Nincs tehát jelentősége az ügy eldöntése szempontjából annak, hogy a felperes az orosz céggel megbízási vagy az általa állítottak szerint bizományosi szerződést kötött, mivel a reklámhordozó tárgy elkészítésére vonatkozó szerződések előkészítését, megkötését és teljesítését magában foglaló, a felperes részére nyújtott szerződéses szolgáltatás önmagában is reklám- és propagandaszolgáltatásnak minősül. A felperes érvelésével szemben megjegyezte a bíróság, hogy az általa kötött szerződés tartalma szerint a Ptk. 474. §-ának (1) bekezdésében szabályozott megbízásnak minősül és nem a Ptk. 507., illetőleg 513. §-ában meghatározott bizománynak.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezését és kereseti kérelmének megfelelő döntés hozatalát. A felperes által kifejtettek szerint tévesen minősítette a megyei bíróság a szerződést megbízásnak, nem helytálló az az álláspont sem, hogy a reklám- és propagandaszolgáltatás fogalmába minden olyan egyéb szolgáltatás is beletartozik, amelynek eredményeként a termék propagálása megvalósul. Miután az orosz céggel bizományi szerződést kötött, nem alkalmazható az Áfa törvény 15. § (5) bekezdésének c) pontja és 40. §-ának (2) bekezdése sem, mert a reklám- és propagandaszolgáltatást nem saját nevében rendelte meg, így az elkészített reklámhordozók közvetítésével nyújtott szolgáltatásra az Áfa törvény 8. §-ának (4) bekezdése az irányadó. Az orosz cég székhelye Moszkvában van, adóalanyisága fel sem merülhet, adófizetésre nem kötelezhető, nem lehet ezt a céget a reklámszolgáltatások nyújtójának tekinteni.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság 3. számú ítéletét hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság elöljáróban rögzíti, hogy a felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet felülvizsgálatát csak a városi bíróság 8. számú ítéletét helyben-hagyó részében kérte, amellyel az elsőfokú bíróság a433 000 010 Ft adóhiányt megállapító közigazgatási határozatok törvényességéről döntött.
Az Áfa törvény 15. § (5) bekezdésének c) pontja alapján reklám- és propagandaszolgáltatásoknál a szolgáltatásnyújtás teljesítési helyét a szolgáltatást saját nevében megrendelő gazdasági tevékenységének székhelye, illetve állandó telephelye, ezek hiányában pedig állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye határozza meg. A 40. § (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy a 15. § (2)-(5) bekezdéseiben felsorolt szolgáltatásoknál az adót a szolgáltatást saját nevében megrendelő adóalany fizeti, ha a szolgáltatást nyújtó adóalany gazdasági tevékenységének székhelye, illetve állandó telephelye közül az, mely a teljesítéssel a legközvetlenebbül érintett, külföldön van, ezek hiányában pedig, ha állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye található külföldön.
A felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróságnak is abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felperes mint megrendelő a reklám- és propagandaszolgáltatást a saját nevében rendelte-e meg, vagyis a perbeli szolgáltatásnyújtás után a felperest terheli-e általános forgalmiadó-fizetési kötelezettség.
A Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésére álló iratok, a felperesnek a J. Ltd. nevű moszkvai céggel kötött ügynöki szerződése alapján - az eljárt bíróságokkal és az adóhatóságokkal egyezően - megállapította, hogy a felperes a reklám- és propagandaszolgáltatást megbízási szerződés keretében, saját nevében rendelte meg, így az Áfa törvény idézett rendelkezései alapján általános forgalmi adó fizetésére köteles.
Szemben a felperes felülvizsgálati kérelmében kifejtett téves álláspontjával, helyesen állapította meg a megyei bíróság ítélete indokolásában, hogy reklám- és propagandaszolgáltatásnak tekintendő minden olyan szolgáltatás, amelynek eredményeként a termék reklámozása megvalósult, így a felperes részére nyújtott szerződéses szolgáltatás önmagában is reklám- és propagandaszolgáltatásnak minősül.
Ugyancsak helyesen minősítette a másodfokú bíróság a perbeli szerződést megbízásnak, kizárva bizományi szerződés létrejöttét, ugyanis a szerződés tárgya a termékpropagálás, mint az ügy ellátása, és nem a Ptk. 507. és513. §-ában meghatározott szerződéskötésre vonatkozó megbízás volt.
Nem osztotta azonban a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság álláspontját abban a jogkérdésben, hogy nincs jelentősége annak, hogy a felperes és az orosz cég milyen tartalmú szerződést kötött. Bizomány esetében ugyanis az Áfa törvény adófizetési kötelezettséget megállapító fenti rendelkezései nem lennének alkalmazhatók, mert ebben az esetben a felperes nem saját nevében végezné a szolgáltatást megrendelő tevékenységet, következésképpen nem is terhelné adófizetési kötelezettség.
A fennálló megbízási jogviszonyra való tekintettel, a felperes által hivatkozott Áfa törvény 8. §-ának (4) bekezdése sem alkalmazható a felülvizsgált ügyben, mivel nem bizományi szerződés jött létre, a megbízott orosz cég a szolgáltatásnyújtást sem saját nevében, de más javára rendelte meg.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. III. 27 169/1998. sz.)