adozona.hu
AVI 2000.10.131
AVI 2000.10.131
Az apportszolgáltatás az ingatlan újraértékesítésének nem minősül [1990. évi XCIII. tv. 26. § (1) bek. f) pont]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A Q. P. T. Rt. 1994. november 30-án eladott egy v.-i ingatlant 62 169 000 Ft címletértékű kárpótlási jegyért a Q. Kárpótlási Jegy Befektető Társaságnak, mely utóbbi névváltozás folytán azonos a felperessel. Az ingatlan forgalmazására is jogosult felperesi társaság 1995. október 15-én a Q. P. T.Rt.-vel együtt létrehozta a V.-i Termálkút IdegenforgalmiKft.-t, melynek a létrehozók a tagjai lettek. A felperes 1995. október 17-én törzstőke felemelésről állapodott meg a Q. P. T. Rt.-vel, mely szeri...
AVI 2000.10.131 Az apportszolgáltatás az ingatlan újraértékesítésének nem minősül [1990. évi XCIII. tv. 26. § (1) bek. f) pont]
A Q. P. T. Rt. 1994. november 30-án eladott egy v.-i ingatlant 62 169 000 Ft címletértékű kárpótlási jegyért a Q. Kárpótlási Jegy Befektető Társaságnak, mely utóbbi névváltozás folytán azonos a felperessel. Az ingatlan forgalmazására is jogosult felperesi társaság 1995. október 15-én a Q. P. T.Rt.-vel együtt létrehozta a V.-i Termálkút IdegenforgalmiKft.-t, melynek a létrehozók a tagjai lettek. A felperes 1995. október 17-én törzstőke felemelésről állapodott meg a Q. P. T. Rt.-vel, mely szerint a fenti társaságba apportálta a v.-i ingatlant, majd ezt az ügyletet az ingatlan egy éven belüli továbbértékesítésének tekintve kérte az illetékhivataltól a terhére kiszabott 5 075520Ft illeték törlését.Az alperes határozatával a kérelmet elutasította. Álláspontja szerint az apportálás nem továbbértékesítés, nem ingatlanforgalmazás, ezért a felperesi kérelem alaptalan.
Keresetében a felperes az alperesi határozat felülvizsgálat keretében való megváltoztatását kérte. Előadva, hogy az általa újraértékesítés céljából vásárolt ingatlan az apportálás folytán ténylegesen értékesítésre került, ezért megilleti őt az ingatlanforgalmazók mentessége.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indoklásában kifejtett jogi álláspontja szerint az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 26. § (1) bekezdés f) pontjában foglalt kedvezményt a jogalkotó kizárólag annak a vállalkozónak kívánta biztosítani, aki ingatlanforgalmazásra jogosult. Ezért a felperest a kedvezmény az esetben illette volna meg, ha az ingatlanok újraértékesítését ingatlan-forgalmazási tevékenysége során végezte volna. A felperes azonban a perbeli ingatlanok tulajdonjogát befektetési céllal ruházta át, így - ingatlan-forgalmazási tevékenység hiányában - az illeték megfizetése alól nem mentesül.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A jogerős ítélet felülvizsgálata iránt a felperes nyújtott be kérelmet annak megváltoztatása és a keresetnek helyt adó határozat hozatala iránt. Állította, hogy az eljárt bíróságok az Itv. 26. § (1) bekezdés f) pontjában foglaltakat megsértve hozták meg határozatukat, mert a jogszabályi rendelkezéseket kiterjesztő módon értelmezték. Kérte figyelembe venni, hogy a felperes megfelel a jogszabályi előírásoknak, mert ingatlan-forgalmazásra jogosult. Részéről a perbeli ingatlanok értékesítésére sor került a megadott határidőn belül, mert az értékesítés fogalmába nem csak a szűken értelmezett adásvételi szerződés tartozik, hanem a felperes által végzett apportálás is.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A per elbírálása szempontjából irányadó, az apportálás időpontjában hatályos Itv. 26. § (1) bekezdés f) pontja, amely úgy rendelkezett, hogy mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól ingatlan tulajdonjogának a cégbejegyzés szerint ingatlan-forgalmazására jogosult vállalkozó által újraértékesítés céljából történő megszerzése, feltéve, hogy a vállalkozó az ingatlant a szerzés illetékkiszabásra történő bejelentésétől számított egy éven belül értékesíti.
Ahogy arra mindkét fokú bíróság helyesen rámutatott, a gazdasági társaságba történt ingatlanbevitel során a felperes az ingatlan tulajdonjogát nem ingatlan-forgalmazási tevékenység keretében idegenítette el. A felperes azt apportszolgáltatásként vitte egy társaságba, mely ügylet ingatlan újraértékesítésének nem tekinthető.
Lényegében befektetési tevékenység megvalósult meg, melyet a felperes nem is az ingatlanpiacon végzett, így az Itv. fent idézett rendelkezésében meghatározott törvényi feltétel - az ingatlan-forgalmazás során történő újraértékesítés - nem következett be, ezáltal a felperest ezen a címen mentesség nem illette meg. A közös gazdálkodás céljára a tag által bevitt ingatlan tulajdonjogának megszerzésére az Itv. 26. § (1) bekezdés g) pontjában szabályozott mentesség vonatkozott.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság nem észlelt olyan jogszabálysértést, amely a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését indokolná.
Mindezek eredményeként a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság jogerős ítéletét a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. II. 27.824/1999. sz.)