adozona.hu
AVI 2000.8.96
AVI 2000.8.96
A magánszemély munkáltatója által viselt, a magánszemély javára kötött élet-, illetve nyugdíjbiztosítás díja után az adókötelezettség akkor keletkezik, amikor a magánszemély a biztosításra rendelkezési jogot szerez, feltéve, ha az nem adómentes (1989. évi LXV. tv. 33. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes jogelődje a K. Sütő- és Édesipari Vállalat és a beavatkozó 1991. december 17-én biztosítási szerződést kötött, a szerződéskötés időpontjában a felperes jogelődjének alkalmazásában álló főállású munkavállalók javára. A szerződés 7. pontja szerint biztosítási esemény a biztosítottnak a biztosítás tartamán belüli halála és a biztosítottnak a biztosítás lejáratakor való életben léte is. A szerződés II. pontja szerint a biztosító szolgáltatásai a következők:
11) Amennyiben a biztosítot...
AVI 2000.8.96 A magánszemély munkáltatója által viselt, a magánszemély javára kötött élet-, illetve nyugdíjbiztosítás díja után az adókötelezettség akkor keletkezik, amikor a magánszemély a biztosításra rendelkezési jogot szerez, feltéve, ha az nem adómentes (1989. évi LXV. tv. 33. §)
A felperes jogelődje a K. Sütő- és Édesipari Vállalat és a beavatkozó 1991. december 17-én biztosítási szerződést kötött, a szerződéskötés időpontjában a felperes jogelődjének alkalmazásában álló főállású munkavállalók javára. A szerződés 7. pontja szerint biztosítási esemény a biztosítottnak a biztosítás tartamán belüli halála és a biztosítottnak a biztosítás lejáratakor való életben léte is. A szerződés II. pontja szerint a biztosító szolgáltatásai a következők:11) Amennyiben a biztosított a biztosítási tartam lejáratát megelőzően meghal, a biztosító a kedvezményezettnek kifizeti az aktuális biztosítási összeget.
12) A biztosítottnak a biztosítási tartam lejáratakor való életben léte esetén a biztosító a biztosított részére fizeti ki az aktuális biztosítási összeget.
13) A biztosítás annak tartama alatt kölcsönnel terhelhető.
A szerződés záradéka szerint a felperes jogelődje úgy nyilatkozott, hogy a felvett kölcsön összegét nem fizeti vissza a biztosító részére és tudomásul veszi, hogy ebből következően a biztosító nem teljesíti a szerződés II/12. pontjában foglalt szolgáltatást.
A felperes jogelődje a biztosítás alapján 9 millió forint biztosítási díjat fizetett ki, míg a felperesi beavatkozó kölcsön címén 5 672 537 Ft-ot utalt át a felperes jogelődjének számlájára, amely ősszeget a felperes jogelődje dolgozóinak személyi jövedelemadó előleg levonása nélkül kifizetett.
Az elsőfokú adóhatóság határozatában a felperes terhére 1 822 000 Ft adóhiányt állapított meg, valamint adóbírságot és késedelmi pótlékot szabott ki, hivatkozással arra, hogy a biztosítottak a kölcsön felvételével a biztosításra rendelkezési jogot szereztek, ezért a kölcsön - mint jövedelem - után a felperes jogelődjének személyi jövedelemadó előleget kellett volna levonnia. A határozat ellen a felperes fellebbezést nyújtott be, azonban az alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A felperes keresetében az alperesi határozat megváltoztatását, az adóhiány, adóbírság és késedelmi pótlék mellőzését kérte.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indoklásában kifejtett álláspontja szerint a biztosítottak a kölcsön felvételével valójában a visszavásárlási összeget vették fel, így a biztosítás feletti rendelkezési joguk megnyílt. A kölcsönösszeg tehát adóköteles jövedelem, amelyből annak kifizetője, a felperes jogelődje személyi jövedelemadó előleget kellett volna, hogy levonjon.
A másodfokú bíróság - a felperes és a beavatkozó fellebbezésének helyt adva - az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és a késedelmi pótlék összegének meghatározása érdekében az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Ítéletének indokolása szerint a Ptk. 565. § (1) bekezdésében foglalt, a visszavásárlási összegre vonatkozó szabályra tekintettel, visszavásárlásról csak a biztosítási szerződés megszűnése esetén lehet szó. A perbeli esetben azonban a biztosítási szerződések nem szűntek meg, az ún. rész-visszavásárlás intézményét pedig a Ptk. nem ismeri. A felperes jogelődje és a beavatkozó által kötött biztosítási szerződés záradéka pedig nem a szerződés megszűntetéséről és a visszavásárlási összeg kifizetéséről, hanem a kölcsön-visszafizetés szerződésben foglalt feltételeinek megváltoztatásáról rendelkezik. A biztosítottak tehát a biztosításra rendelkezési jogot nem szereztek, ezért az általuk felvett kölcsön sem adóköteles jövedelem.
A másodfokú ítélet felülvizsgálata iránt az alperes nyújtott be kérelmet és kérte annak megváltoztatását és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását. Álláspontja szerint a felperes és a felperesi beavatkozó között két külön jogviszony jött létre, egyrészt egy életbiztosítási szerződés, másrészt egy kölcsönszerződés, ez utóbbi a kölcsön összegének kifizetésével megszűnt, míg az életbiztosítási szerződés változatlanul hatályban van. A felperesi beavatkozó részéről a kölcsönösszeg folyósítása tartalmilag a visszavásárlási összeg megfizetése, amellyel a biztosítás vegyes jellege megszűnt. Utalt arra, hogy a Ptk. a rész-visszavásárlás intézményét nem tiltja, illetve a Ptk. 200. § (1) bekezdése alapján a szerződés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg. A biztosítási szerződés tartalma a kölcsön felvételével módosult, azaz a biztosítottak a biztosítási szerződésről rendelkeztek, amely adókötelezettséget keletkeztetett.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, egyben a városi bíróság ítéletét helybenhagyta.
A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1989. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Szja.) 7. § (2) bekezdésének 48. pontja szerint mentes az adó alól a magánszemély munkáltatója által viselt, a magánszemély javára kötött kockázati életbiztosítás díja.
A felperes adófizetési kötelezettségének fennállása szempontjából elsődleges annak eldöntése, hogy a felperes által kötött perbeli szerződések magánszemély javára kötött kockázati életbiztosításnak minősülnek-e.
A biztosítási szerződés szerint a beavatkozó az alábbi szolgáltatásokat nyújtja:
- a biztosított halála esetére szóló biztosítási összeg megfizetése,
- a biztosítási tartam lejáratakor az életben lévő biztosítottnak járó biztosítási összeg kifizetése,
- a biztosítás tartama alatt kölcsön folyósítása azzal a kikötéssel, hogy amennyiben az nem kerül visszafizetésre, úgy a biztosítási tartam lejárata miatti megszűnéskor esedékes biztosítási összeget a beavatkozó nem fizeti ki.
A szerződés tartalma alapján megállapítható, hogy a felperes és a beavatkozó között nem tisztán kockázati életbiztosítás jött létre, hanem a szerződés egyéb, nem kockázati elemeket is tartalmaz. A szerződés vegyes jellegére tekintettel téves a másodfokú bíróság azon álláspontja, hogy visszavásárlási összeg megfizetése csak a szerződés egészének megszűnése esetén történhet.
A magánszemély munkáltatója által viselt, a magánszemély javára kötött élet-, illetőleg nyugdíjbiztosítás díja után adókötelezettség akkor keletkezik, amikor a magánszemély a biztosításra rendelkezési jogot szerez, feltéve, ha az egyébként nem adómentes [Szja. 33. § (3) bek.]. A rendelkezési jog megszerzésének minősül, ha a magánszemély a biztosítást megszűntetheti, visszavásárolhatja, értékesítheti (Szja. 67. § 28. pont). Amint arra az elsőfokú bíróság helyesen rámutatott, a perbeli esetben a biztosítottak rendelkezési jogukkal éltek oly módon, hogy a biztosítótól kölcsönt vettek fel és ennek fejében lemondtak az őket a szerződés 12. pontjában foglaltak szerint megillető biztosítási összegről. A rendelkezési jog gyakorlása folytán az Szja. 46. § (2), illetve 47. § (3) bekezdése értelmében a felperes jogelődjének mint kifizetőnek személyi jövedelemadó előleget kellett volna levonnia. Helyesen döntött tehát az elsőfokú bíróság, amikor jogszabálysértés hiányában a keresetet elutasította.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alapján a Bács-Kiskun Megyei Bíróság 3. Pf. 20.439/1997/3. számú ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. II. 28.516/1997. sz.)