adozona.hu
AVI 1999.8.104
AVI 1999.8.104
A forgalmi érték különbözetének az illeték szempontjából abban az esetben van jelentősége, amennyiben a két ingatlan közötti forgalmi értékkülönbség nagyobb, mint a vásárolt lakástulajdon forgalmi értéke [1990. évi XCIII. tv. 21. § (6) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1995. április 14. napján kelt adásvételi szerződés szerint értékesítette a K., T. u. 19. szám alatti ingatlanát 3 000 000 Ft vételár ellenében. 1996. január 29. napján kelt adásvételi szerződés alapján megvásárolta a K., F. tér 7. III/3. szám alatti társasházi lakást 1 400 000 Ft vételárért.
A Megyei Illetékhivatal, mint első fokú hatóság fizetési meghagyásában a felperest 1 500 000 Ft forgalmi érték után 30 000 Ft visszterhes vagyonátruházási illeték és 2000Ft ingatlan-nyilvántar...
AVI 1999.8.104 A forgalmi érték különbözetének az illeték szempontjából abban az esetben van jelentősége, amennyiben a két ingatlan közötti forgalmi értékkülönbség nagyobb, mint a vásárolt lakástulajdon forgalmi értéke [1990. évi XCIII. tv. 21. § (6) bek.]
A felperes 1995. április 14. napján kelt adásvételi szerződés szerint értékesítette a K., T. u. 19. szám alatti ingatlanát 3 000 000 Ft vételár ellenében. 1996. január 29. napján kelt adásvételi szerződés alapján megvásárolta a K., F. tér 7. III/3. szám alatti társasházi lakást 1 400 000 Ft vételárért.A Megyei Illetékhivatal, mint első fokú hatóság fizetési meghagyásában a felperest 1 500 000 Ft forgalmi érték után 30 000 Ft visszterhes vagyonátruházási illeték és 2000Ft ingatlan-nyilvántartási eljárási illeték megfizetésére kötelezte. A felperes 1998. március 9. napján kérelmet terjesztett elő, melyben a megállapított visszterhes vagyonszerzési illeték alóli mentesítését kérte. Kérelmében utalt az illetéktörvény 21. § (5) bekezdésére és ezáltal arra, hogy az értékkülönbözet negatív, tehát vagyonszerzés nem következett be, így vagyonszerzési illeték sem állapítható meg. 1998. május 7. napján a felperes jogi képviselője útján kérelmét fenntartotta.
A Megyei Illetékhivatal határozatában a felperes vagyonátruházási illeték és ezután számított késedelmi pótlék törlésére irányuló kérelmét elutasította. A határozat indokolása szerint a felperes illeték törlése iránti kérelmét a Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának eseti döntésére alapozza. Az eseti döntést a következők szerint értelmezi: "Ha a lakástulajdon vásárlója az eladott lakástulajdon értékéhez viszonyítva többletértéket nem szerez, akkor az Itv. 21. § (5) bekezdés helyes értelmezésével illetékfizetésre nem kötelezheti". Az első fokú hatóság arra utalt, hogy az illetéktörvény főszabályként nem valami többletértékre ír elő illetékfizetési kötelezettséget, hanem magára a vagyonszerzésre, a tulajdonos személyében beálló változásra. Az első fokú hatóság ebben a körben az illetéktörvény 21. § (6) bekezdésre utalt.
A felperes fellebbezése alapján az alperes határozatában az első fokú határozatot helybenhagyta. Az alperes indokolása szerint az első fokú eljárás során hozott fizetési meghagyás és határozat megalapozott. Az alperes indokolásában az illetéktörvény 21. § (5)-(6) bekezdései alapján arra utalt, hogy nem a vagyongyarapodás az illetékköteles, hanem maga a visszterhes vagyonszerzés azzal, hogy az illeték alapja jelen esetben az értékkülönbözet. Az alperes felhívta a Legfelsőbb Bíróság Kf. II. 28.014/1997/5. számú ítéletének indokolását is. Utalt arra, hogy a törvény nem rendelkezik arról, hogy a forgalmi értékek különbözeténél a vásárolt lakástulajdon forgalmi értékéből kell levonni az eladott lakástulajdon forgalmi értékét, vagy fordítva, tehát melyik szám a kivonandó és melyik a kivonó. Ezt figyelembe véve az értékkülönbözet lehet negatív is. A törvényalkotó arra figyelemmel volt, hogy a két összeg különbözeteként olyan összeg is adódhat, amely nagyobb a megvásárolt lakástulajdon forgalmi értékénél, erre tekintettel alkotta a 21. § (6) bekezdését.
A felperes határidőben az alperes határozatának bírósági felülvizsgálatát kérte.
A kereset az alperes határozatának felülvizsgálatára és a visszterhes vagyonátruházási illeték törlésére irányult. A felperes álláspontja az, hogy az illetéktörvény 21. § (5) bekezdése szerint a vásárolt lakás fogalmi értékéből kell levonni az eladott lakás forgalmi értékét. Ez a törvényhely szórendjéből egyértelműen megállapítható. Ha nem ezen sorrendet kívánta volna a törvényalkotó, úgy a két ingatlan forgalmi értékének különbözetéről szólna. Hivatkozott arra is a felperes, hogy ugyanakkora értékű lakás vásárlásánál nem jelentkezik forgalmi értékkülönbözet, az olcsóbb lakás vásárlása pedig ezek szerint illetékfizetési kötelezettséggel jár. A lakásértékesítésből keletkező jövedelmet nem az illeték, hanem személyi jövedelemadó fizetési kötelezettség terheli.
Az alperes érdemi nyilatkozatában a határozat indokai alapján a kereset elutasítását kérte.
A megyei bíróság a felperes keresetét nem találta megalapozottnak a következők miatt:
A per tárgyát az alperes határozatának törvényességi felülvizsgálata képezte a Pp. XX. fejezete szerinti közigazgatási per keretében. A bíróság ítéletében az alperes határozatának törvényességéről döntött, tehát arról, hogy a határozat mennyiben felel meg az arra vonatkozó jogszabályi követelményeknek.
A bíróságnak abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy az illetéktörvény 21. § (5) bekezdése miként érvényesül abban az esetben, amikor a korábban adott ingatlan magasabb forgalmi értéket képviselt, mint az egy éven belül megvásárolt ingatlan.
A bíróság a törvényességi felülvizsgálatot követően úgy foglalt állást, hogy az alperes határozata nem jogszabálysértő.
Kétségkívül az illetéktörvény 21. § (5) bekezdése nem ad arra eligazítást, hogy a forgalmi érték különbözetét miként kell meghatározni. A bíróság helytállónak ítélte az alperes nyilatkozatát, mely szerint a visszterhes vagyonátruházási illeték alkalmazásának alapja nem a vagyongyarapodás, hanem a tulajdonosváltozás, tehát a vagyonátruházás. Ebből kiindulva a 21. § (5) bekezdésének alkalmazása során nem azt kell vizsgálni, hogy mennyiben következett be a vagyongyarapodás, tehát adott esetben többlet értékszerzés, hanem azt, miként alakul az illeték alapjául rendelt forgalmi értékkülönbözet.
Helytállónak ítélte a bíróság az alperes nyilatkozatát abban a tekintetben is, hogy a forgalmi értékkülönbözet lényegében abszolút értékként jelentkezik és ebből a szempontból lényegtelen, hogy melyik forgalmi értékből kerül kivonásra a másik forgalmi érték.
A forgalmi értékkülönbözetnek kizárólag abban az esetben van jelentősége, amennyiben a két ingatlan közötti forgalmi értékkülönbség nagyobb, mint a vásárolt lakástulajdon forgalmi értéke. Erre az esetre vezette be a törvényalkotó a törvény 21. § (6) bekezdését, ezáltal elkerülve a méltánytalanul magas illetékfizetési kötelezettséget.
A megyei bíróság megjegyzi, hogy az illetéktörvény 21.§ (6) bekezdéséből egyértelműen következik, hogy a törvényalkotó maga is számolt a vásárolt ingatlan kisebb forgalmi értékével. Amennyiben a felperesi álláspont kerülne elfogadásra, úgy a törvény 21. § (6) bekezdésében foglalt szabály megalkotására értelemszerűen nem lett volna szükség.
A megyei bíróság tévesnek ítélte a felperes hivatkozását a Bírósági Határozatok 1994. évi 345. szám alatt megjelent jogesetre. A jogeset a perbeli tényállástól eltérő tényállást tartalmaz, így az indokolás jelen jogvita eldöntésében nem lehet irányadó.
Ezzel szemben az alperes helyesen hívta fel a Legfelsőbb Bíróság Kf. II. 28.014/1997. számú ítéletét, illetve annak indokolását. A Közigazgatási-gazdasági Döntvénytár 1999. évi I. számában 28. szám alatt megjelent döntés részletesen vizsgálja a cserepótló vétel esetén a visszterhes vagyonátruházási illeték alapját. A jogesetben rögzített tényállás lényegében azonos a perbeli tényállással. A Legfelsőbb Bíróság indokolásában kiemelte, hogy helyesen járt el az illetékes hatóság amikor a vásárolt és eladott lakástulajdon forgalmi értékének különbözetét tekintette fizetendő illeték alapjának. A Legfelsőbb Bíróság indokolásából egyértelműen következik, hogy ilyen esetben az illeték alapjául az eladott és megvásárolt lakás forgalmi értékének különbözetét kell tekinteni, függetlenül attól, hogy mely lakás forgalmi értéke nagyobb.
Megjegyzi a megyei bíróság, hogy ugyanilyen álláspontot foglal el az Illetéktörvény Magyarázata című kiadvány (Budapest 1998. Közgazdasági- és Jogi Könyvkiadó III/21. oldal).
A fentieket összegezve tehát a bíróság nem találta jogszabálysértőnek az alperes határozatát, így a keresetet érdemi döntésre kiható jogszabálysértés hiányában az Art. 86. § (1) bekezdése szerint elutasította.
(Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 11. P. 20.525/1999. sz.)