adozona.hu
AVI 1999.2.24
AVI 1999.2.24
A lakottság az ingatlan beköltözhető forgalmi értékét általában 40-60%-kal csökkenti [1990. évi XCIII. tv. 102. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét elutasította. Az indokolás szerint az alperes eljárása jogszerű mind anyagi, mind eljárásjogi tekintetben. Az alperes a forgalmi értéket a megfelelő eljárás lefolytatása és a megfelelő cselekmények foganatosítása után a mérlegelési szempontok megadásával és figyelembevételével jogszerűen állapította meg.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperesek fellebbeztek, azonban a megyei bíróság a városi bíróság ítéletét helybenhagyta. Az indokolás értelmé...
AVI 1999.2.24 A lakottság az ingatlan beköltözhető forgalmi értékét általában 40-60%-kal csökkenti [1990. évi XCIII. tv. 102. § (1) bek.]
Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét elutasította. Az indokolás szerint az alperes eljárása jogszerű mind anyagi, mind eljárásjogi tekintetben. Az alperes a forgalmi értéket a megfelelő eljárás lefolytatása és a megfelelő cselekmények foganatosítása után a mérlegelési szempontok megadásával és figyelembevételével jogszerűen állapította meg.Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperesek fellebbeztek, azonban a megyei bíróság a városi bíróság ítéletét helybenhagyta. Az indokolás értelmében az alperes által a módosított jogerős közigazgatási határozatban a vagyonátruházási illeték alapjául elfogadott lakott forgalmi érték megállapítása indokolt, logikai hibától mentes, a jogszabályban előírt (helyszíni szemle, összehasonlító értékadatok, az illetékfizetésre kötelezett nyilatkozatának beszerzése) szempontok helyes mérlegelésén alapult. Jogszabályt nem sértett a közigazgatási hatóság, így a mérlegelést támadó fellebbezési kérelem is alaptalan volt.
A jogerős ítélet ellen a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet. Álláspontjuk szerint az alperes megsértette az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 102. § (1) bekezdés e) pontjában foglaltakat, amikor nem vette figyelembe azt, hogy az adásvétel tárgyát képező ingatlan az illetékkötelezettség keletkezésekor bérleti joggal terhelt volt, így ezen bérleti jog értékével, a felperesek álláspontja szerint 65%-kal kell csökkenteni a teljes forgalmi értéket a reális forgalmi érték, azaz illetékalap meghatározásához. Az alperes és az első fokú hatóság megsértette a felülvizsgálati kérelem szerint az Itv. 70. § (3) bekezdés a) pontját is, amikor összehasonlító értékadatként nem hivatkozott a perbelihez hasonló lakásértékesítés adataihoz.
Az alperes részletes ellenkérelmében rámutatott, hogy a bérleti jog az Itv. 102. § (1) bekezdés d) pontját figyelembe véve nem minősül vagyoni értékű jognak. Az alperes megítélése szerint a bérleti jog értékének, azaz a lakottságnak a térítés és a haszonélvezet esetén megállapítható érték közé kell esnie, ellenkező esetben a forgalmi érték csökkentés alacsonyabb lenne az Itv. szerint vagyoni értékű jognak minősülő haszonélvezet, mint a nem ilyen jogként kezelt bérlet esetén. Az alperes a helyszíni szemlét azért tartotta meg, hogy a bérleti jog értékét meg tudja határozni, tekintettel arra is, hogy megfelelő összehasonlító adatok nem álltak rendelkezésre.
A felülvizsgálati kérelem arra is rámutat, hogy amennyiben a felperesek felülvizsgálati kérelmében foglaltaknak a Legfelsőbb Bíróság helyt adna, abban az esetben a visszterhes vagyonátruházási illeték alapja nem a forgalmi érték, hanem a vételár lenne, mivel a beköltözhető forgalmi érték 35%-a volt a lakások vételára. Az alperes arra is emlékeztet, hogy a konkrét ügyben a jogszabályok nem határozzák meg pontosan a mérlegelés szempontjait, így a felülvizsgálat is korlátozott, amennyiben a közigazgatási szerv a bizonyítékokat nem nyilvánvalóan okszerűen mérlegelte, ha a határozatban a döntést befolyásoló körülményeket részletezte a megállapított tényállás nem iratellenes, nem okszerűtlen, logikai ellentmondást nem tartalmaz, akkor jogszabálysértés megállapítására nincs törvényes lehetőség.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, a városi bíróság ítéletét megváltoztatta az alperes határozatát hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte.
Az Itv. 21. §-ának (1) bekezdése értelmében a lakástulajdon szerzése esetén a visszterhes vagyonátruházási illeték alapja - ha a törvény másként nem rendelkezik - a lakástulajdon forgalmi értéke.
Az Itv. 102. § (1) bekezdésének e) pontja szerint a forgalmi érték: az a pénzben kifejezett érték, amely a vagyontárgy eladása esetén - az illetékkötelezettség keletkezésekor volt állapotában a vagyontárgyat terhelő adósságok figyelembevétele nélkül - árként általában elérhető.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint helytelenül állapította meg az első- és másodfokú bíróság azt, hogy az alperesi hatóság a forgalmi érték megállapítása során nem követett el jogsértést. Forgalmi értékként kizárólag az ingatlanért általában elérhető árat lehet figyelembe venni. Különbséget kell tenni a lakott és a beköltözhető forgalmi érték között. A lakottságnak a beköltözhető forgalmi értékre gyakorolt hatását a különböző jogviszonyokban eltérő módon kell tekintetbe venni.
A támadott határozatok az érték megállapítása során olyan szempontokat is figyelembe vettek, amelyek a forgalomban általában elérhető árra nincsenek befolyással. Az alperes a lakottságot befolyásoló tényezőként értékelte, a lakásban bentlakó személyek életkorát, egészségi állapotát, munkakörét és egyéb tevékenységét is. Az Itv. 70.§ (3) bekezdésében foglaltakat figyelembe véve ezek az adatok és körülmények a lakott forgalmi értéket nem befolyásolják.
Az alperesi hatóság jogszerűtlenül alkalmazta a Legfelsőbb Bíróság Kk. 4. számú állásfoglalásában szereplő útmutatást a konkrét esetben, hiszen az állásfoglalás a kisajátítási ügyekre ad iránymutatást, míg a jelen esetben illetékügyről van szó. A kisajátítási eljárásban olyan tényeket és körülményeket is figyelembe kell venni, amelyek az illetékügyi eljárásban nem játszanak szerepet.
A Legfelsőbb Bíróság következetesen folytatott ítélkezési gyakorlata szerint az Itv. alkalmazásában a visszterhes vagyonátruházási illeték alapjául szolgáló lakott forgalmi érték megállapításánál általában nincs jelentősége annak, hogy az ingatlant kívülálló vagy bentlakó szerzi meg. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy mindkét esetben azonos az ingatlan lakott forgalmi értéke.
Helyesen utal az alperes az ellenkérelmében arra, hogy a bérleti jog az Itv. alkalmazásában az illetékkötelezettség megállapítása szempontjából a 102. § (1) bekezdés d) pontja szerint valóban nem vagyoni értékű jog. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a forgalmi érték megállapításánál figyelmen kívül hagyható. A bérleti jog értékét egyébként számos tényező befolyásolhatja.
Az ítélkezési gyakorlat alapján megállapítható, hogy a bérleti jog (lakottság) az ingatlan beköltözhető forgalmi értékét általában 40-60%-kal csökkenti. Ebből következően az alperes a forgalmi érték megállapítása során jogszerűtlenül járt el és így az alperesi hatóság által lefolytatott mérlegelés is törvénysértő. Téves tehát az elsőfokú bíróság azon megállapítása, hogy az alperes a forgalmi értéket a megfelelő eljárás lefolytatása és a megfelelő cselekmények foganatosítása után a mérlegelési szempontok megadásával és figyelembevételével jogszerűen állapította volna meg. Tekintettel arra, hogy a forgalmi érték megállapítás jogszerűtlen volt nem beszélhetünk arról, hogy az alperes a bizonyítékokat okszerűen mérlegelte és helyes döntést hozott.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, az alperes határozatait a Pp. 339. §-ának (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. I. 27. 140/1996. sz.)