adozona.hu
AVI 1998.12.131
AVI 1998.12.131
A munkáltató és a munkavállaló között létrejött színlelt értékpapír-adásvételi szerződés alapján kifizetett összeg bérjellegű juttatásnak minősül [1990. évi XCI. tv. 1. § (7) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az 1994-95-ös években munkaviszonyban állt a B. Sport Clubbal, melynek keretében az 1994. június 9-én megkötött szerződés alapján 1994. július 1-jétől 1995. június 31-ig edzői, az 1995. július l-jén megkötött szerződés szerint pedig ezen időponttól vezetőedzői feladatot látott el.
Az 1994-ben kötött szerződésben 100 000 Ft személyi alapbér került kikötésre, míg a 3. pontja arról rendelkezik, hogy az egyesület a felperest eredményességi, valamint teljesítményt nyújtó játékos prémiu...
AVI 1998.12.131 A munkáltató és a munkavállaló között létrejött színlelt értékpapír-adásvételi szerződés alapján kifizetett összeg bérjellegű juttatásnak minősül [1990. évi XCI. tv. 1. § (7) bek.].
A felperes az 1994-95-ös években munkaviszonyban állt a B. Sport Clubbal, melynek keretében az 1994. június 9-én megkötött szerződés alapján 1994. július 1-jétől 1995. június 31-ig edzői, az 1995. július l-jén megkötött szerződés szerint pedig ezen időponttól vezetőedzői feladatot látott el.Az 1994-ben kötött szerződésben 100 000 Ft személyi alapbér került kikötésre, míg a 3. pontja arról rendelkezik, hogy az egyesület a felperest eredményességi, valamint teljesítményt nyújtó játékos prémiumával egyezik meg. A szerződés 4. pontjában ezenfelül a csoport által elért helyezésektől függő célprémium is megállapításra került.
Az 1995-ben kötött szerződésben 125 000 Ft személyi alapbér került kikötésre, míg a szerződés 3. pontjában ugyancsak a felperest illető eredményességi és teljesítményt ösztönző juttatást állapítottak meg, amelynek mértéke a mérkőzésenként a legjobb, illetve a közepes teljesítményt nyújtó játékos átlagának megfelelő prémiummal egyezett meg. A szerződés 4. pontjában a csoport helyezésétől függő célprémium került tételes megállapításra.
A játékosok szerződésének mellékletét képező 1. sz. melléklete tartalmazza a játékosok teljesítményt ösztönző, valamint az eredményességi juttatás összegét, kifizetési módját, százalékos elosztását és így - a fentiek alapján - ez vonatkozott a felperesre is.
Az 1. sz. melléklet 2. pontja alapján a juttatás nettó összegben az őszi, illetve a tavaszi idény után került kifizetésre, százalékos mértékben, amely függ a pályára lépés arányától.
A megállapodás 4. pontja úgy rendelkezett, hogy az egyesület vállalja, hogy a csapat mérkőzésenkénti, valamint az egész bajnokságra vonatkozó premizálás ösztönzési rendszerét ösztönzési szabályzatba foglalja, melyet a bajnokság megkezdését megelőzően a csapattal ismertet. Az ösztönzési szabályzat a megállapodás 2. sz. mellékleteként került kidolgozásra. A 2. sz. melléklet ténylegesen nem készült el. A 4. pontban a felperes felé az egyesület garantálta, hogy a prémiumnak írásban kidolgozásra nem kerülő ösztönzési szabályzatban meghatározott időpontnál későbbi kifizetése szerződésszegés.
Az utóbbi premizálási rendszer a B. FC-nél úgy valósult meg, hogy az egyesület megvásárolta a D. Kft. által kidolgozott ún. költségkímélési rendszert és az 1994. július 1-jét követően 1995. év végéig kizárólag ezt a formát alkalmazta.
Az ösztönzési rendszer olyan formában működött, hogy az egyesület 1994-ben a salgótarjáni T. Kft. által zártkörűen kibocsátott, bemutatóra szóló 1 Ft névértékű érdekeltségi kötvényt névértéken adta el a vele jogviszonyban álló felperesnek, majd többszörös áron, bizonyos időközönként visszavásárolta.
Az 1995-ös évben ugyanezt a módszert alkalmazta az F. részvények értékesítése során.
Az eladás és visszavásárlás havonta történt, az ügyletekből keletkezett árfolyamnyereségből levonta a felperest terhelő forrásadót.
Az APEH megyei igazgatósága az 1994-95-ös évekre kiterjedően a felperesnél magánszemélyek jövedelemadójának tárgyában végzett ellenőrzést.
Az elsőfokú adóhatóság 1997. január 22-én kelt határozatában az 1994-es évre 814 880 Ft, az 1995-ös évre 916 100 Ft, összesen 1 730 980 Ft összevonandó jövedelem után levonandó adókülönbözetet állapított meg a felperes terhére, mely egyben adóhiánynak minősül.
Az adóhiány után 1 070 818 Ft késedelmi pótlék megfizetésére is kötelezte a felperest. Az adóhatóság vizsgálata során beszerezte a D. Kft. által adott ajánlatot, az ajánlat elfogadása után kötött megbízási szerződést, titkossági szerződést, a T. Kft. által adott kötvénykibocsátási tervét mellékletekkel, a B. FC és a D. Kft. között létrejött átadás-átvételi jegyzőkönyvet, az érdekeltségi kötvény visszavásárlásáról, megsemmisítéséről szóló jegyzőkönyvet, az értékpapír adásvételére vonatkozó könyvelési bizonylatokat.
Az 1995-ös évre vonatkozóan szintén beszerzésre került az adóhatóság részéről az ösztönzési rendszerre vonatkozó ajánlat, megbízási szerződés, bizományosi szerződés.
A felperes rendszeresen vásárolt munkáltatójától 1994-es évben 1 Ft névértéken érdekeltségi kötvényt, melyet az egyesület 100 Ft értéken vásárolt vissza.
A munkáltatónál vezetett naplófőkönyv szerint az értékpapír eladása és visszavásárlása egy hónapon belül megtörtént. A visszavásárláskor a visszavásárlási ár meghatározása oly módon történt, hogy a kifizetendő nettó szerződési összeget a levonandó forrásadó összegével bruttósították, majd - 1000 Ft árfolyamnyereség figyelembevételével - a bruttó összegnek megfelelő darabszámú kötvény került visszavásárlásra.
Az egyesület az 1995. évben az "F." Rt. 100 Ft névértékű részvényeit használta az ösztönzési rendszerében.
Az elsőfokú határozat ellen a felperes fellebbezéssel élt, melyben kérte a határozat hatályon kívül helyezését.
Az alperes a fellebbezést az 1997. május 30-án kelt határozatában elutasította és az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az első- és másodfokú határozatok indokolásából megállapítható, hogy az alperes az Art. 7. §-ának (1) bekezdése alapján a felperes és munkáltatója között létrejött értékpapír-adásvételi szerződések vonatkozásában megállapította, hogy azok kimutatható gazdasági eredménye: az adózónál olyan jövedelem megszerzése, amely a munkabérnél kedvezőbb adózás alá esik, a munkáltatónál olyan jövedelemjuttatás saját dolgozói részére, melyet nem terhelnek a munkabérhez kapcsolódó munkaadói terhek.
Az alperes hivatkozott továbbá arra, hogy ezek az előnyök a költségvetésnél negatív előjellel szerepelnek. A kötvényekről szóló 1982. évi 28. tvr. (1) bekezdésében meghatározott cél nem valósult meg a szerződéssorozat eredményeként, az értékpapírok visszavásárlásánál a felperesnél a munkáltatónál jelentkező érdekek valójában megszűntek, mert a jogügylet lebonyolításával azok megvalósultak.
Az értékpapír adásvételét színlelt szerződések semmisek, a semmis szerződés kizárólag munkabérjellegű jövedelem kifizetését leplezte, így adójogi szempontból az eredményként realizált összeg nem árfolyamnyereség, hanem burkolt munkabér-jövedelem.
A jövedelmet a munkáltató kizárólag a munkaviszonyra tekintettel nyújtotta a felperes részére, beosztástól és többletteljesítményétől is függően, ezért a kifizetett összeg az Szja. tv 8. §-ának (2) bekezdése, 9. §-ának (1) bekezdése, 32. §-ának (1) bekezdése és 37. §-ának (1) bekezdése alapján progresszív adófizetési kötelezettség alá esik.
A felperes ezt követően nyújtotta be keresetét a bírósághoz, melyben kérte az alperesi határozat hatályon kívül helyezését.
Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás alapján megállapított tényállásra figyelemmel a keresetet nem találta alaposnak.
Az adóhatóság az Art. 1. §-a (7) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján jogosultan végzett adóellenőrzést a felperesnél, melynek keretében valódi tartalma szerint minősítette a megkötött értékpapír-adásvételi szerződéseket.
A szerződéseknek elnevezésüktől eltérő minősítése, valamint a szerződő felek valóságos akaratának feltárása nagy gondosságot igényel, nemcsak a polgári jogviszony keretei között, hanem az adójogi jogviszony területén is. Az alperes a tényállás-tisztázási kötelezettségének eleget tett. Beszerezte a felperes munkáltatójánál alkalmazott ösztönzési rendszerre vonatkozó valamennyi iratanyagot, a felperes által kötött munkamegállapodást és valamennyi értékpapír-adásvételi szerződést.
Az alperes határozatában helyesen állapította meg, hogy a felperes által megkötött értékpapír-adásvételi szerződések színleltek és mint színlelt szerződések semmisek.
Az árfolyamnyereségként a munkáltató által kifizetett összeg valójában teljesítménytől függő prémium, mint bérjellegű juttatás, amely mint összevonandó jövedelem progresszív adókulcs alá esik az Szja. tv 32. §-ának (1) és 37. §-ának (1) bekezdései alapján.
Ezt igazolja a munkáltató részére a D. Kft. által adott ajánlat tartalma is, amely szerint a prémiumjellegű juttatásokat a játékosok, így a felperes is kötvénykamat, valamint árfolyamnyereség formájában kapják.
Az ajánlat szerint az értékpapírokat nem kell átadni a játékosoknak, hanem a szerződés teljesítésének óvadékaként az egyesület őrzi. Az ajánlat tartalmazza a konstrukcióból származó társasági és dolgozói megtakarításokat is, melyek a munkaadó oldaláról társadalombiztosítási járulék, munkaadói járulék és szakképzési alap a cég szerint összesen 52,2%, míg a dolgozói oldalról nyugdíjjárulék, munkavállalói járulék és személyi jövedelemadó jogcímeként be nem fizetett összeg eléri az 52, 47 vagy 37%-ot.
A felperes az értékpapírokat ténylegesen nem vásárolta meg, hiszen saját nyilatkozata szerint a vételárat nem fizette ki, csak a szerződéseket írta alá.
A felperes előadása alapján az volt megállapítható, hogy a B. Sport Clubnál a játékosokat megillető személyi alapbéren és szerződéskötési juttatáson kívüli teljesítmény alapján járó pontpénz teljes mértékben a D. Kft. által kidolgozott konstrukció alkalmazásával került kifizetésre. A szerződéskötéskor a felek szándéka egyezően prémiumkiosztásra irányult és nem értékpapír eladására és vételére. Adójogi szempontból az alperes helyesen vonta le azt a következtetést, hogy a felperes ténylegesen nem árfolyamnyereséghez jutott, hanem bérjellegű juttatáshoz, amely mint összevonandó jövedelem, progresszív adókulcs alá esik.
A hazai adójogban 1992. évtől használatos az ún. önálló tevékenység és nem önálló tevékenység fogalma. Az Szja. tv 8. §-ának (1) és (2) bekezdése szerint nem önálló tevékenységből származó jövedelem a munkaviszonyból és ezzel egy tekintet alá eső más köztisztviselői, közalkalmazotti, bedolgozói stb. jogviszonyból, az országgyűlési képviselői tiszteletdíjból, társas vállalkozás tagsági viszonyából származó jövedelem.
Önálló tevékenységből származik a jövedelem, ha nem önálló tevékenység jövedelmének minősített forráson kívül bármilyen más tevékenység ellenértéke.
A munkaviszonyból származó jövedelmeknél továbbra is az a jellemző, hogy a bevételnek egészét kell jövedelemként számba venni. A munkaviszonyból származó jövedelem legfőbb eleme a rendszeresen fizetett bér vagy munkadíj, de ide tartozó jövedelmek még mindazok a pénzben vagy más formában adott juttatások is, amelyet a munkáltató az alkalmazottjának erre a jogviszonyára tekintettel, de nem rendszeresen ad. Ilyen pl. a jutalom, végkielégítés, étkezési hozzájárulás stb.
A felperes által felvett összeg prémiumjellegét bizonyítja, hogy a felperes egyéni teljesítményétől függött, "az árfolyamnyereség mértékét nem a valóságos piaci forgalmazás során kialakult érték határozta meg". Az értékpapírok forgalmánál a piacon kialakult ár a kereslet és kínálat egymáshoz való mennyiségi viszonyától függ, és az értékpapírnál mint speciális árunál jelentős mértékben függ a részvény típusától, a kibocsátó szerv gazdálkodásának eredményességétől.
A kötvény hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, amely alapján a kibocsátó kötvény vásárlójától hitelt vesz igénybe, melyet a lejárat napján kell visszafizetnie a kötvényen meghatározott mértékű kamattal növelt mértékben.
Egy hónap alatt 1 Ft hitelre 1000 Ft piaci kamatot nem lehet érvényesen kikötni.
Nem valósult meg a kötvényekről szóló 1982. évi 28. tvr. 1. §-ának (1) bekezdésében meghatározott "népgazdaságban rendelkezésre álló jövedelmek hatékonyabb felhasználása, illetve kiegészítése" cél sem egy olyan szerződéssorozat eredményeként, amely szerint a kötvénykibocsátó ezerszeres vételár visszafizetése mellett egy hónapon belül kedvező hitelforráshoz jutott volna.
Erre utal a visszavásárlást követő kötvény megsemmisítése is.
Ugyanilyen módon azonos típusú és névértékű F. részvény esetében sem lehet ugyanazon a napon több százezres nagyságrendű visszavásárlási árat a valóságban elérni, amely szintén azt mutatja, hogy a felek a visszavásárlási ár meghatározásánál nem a valóságos forgalomban kialakult piaci árhoz kívántak igazodni, hanem a játékosoknak az egyes mérkőzéseken nyújtott eredménye határozta meg a felperes részére a kifizetett összeg nagyságát.
Ilyen körülmények között az alperes törvényesen járt el, amikor az Szja. tv 32. §-ának (1) bekezdése alapján a felperes munkáltatójától kapott összes jövedelmét összevont jövedelemként kezelte és állapította meg a 37. § (1) bekezdése szerinti adó mértéke és a befizetett forrás 20%-os mértékű forrásadó közötti különbözetet adóhiányként.
Nem alapos a felperesnek másodlagos kereseti kérelmének indoka sem, miszerint a felperes és munkáltatója között díjkitűzés mint polgári jellegű jogviszony valósult meg.
Az elsőfokú bíróság keresetet elutasító ítélete ellen a felperes élt fellebbezéssel, kérve annak megváltoztatását és kereseti kérelmének megfelelő döntés meghozatalát.
A megyei bíróság a fellebbezést nem találta alaposnak és az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése értelmében helybenhagyta.
Az adóhatóság tehát az Art. 1. §-ának (7) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján helyesen minősítette a felperes által megkötött értékpapír-adásvételi szerződéseket színlelteknek, megállapítva, hogy a munkáltató által árfolyamnyereségként kifizetett összeg valójában teljesítménytől függő prémium, és mint bérjellegű juttatás az Szja. törvény 32. §-ának (1) bekezdése szerint összevonás alá eső jövedelem.
(Békés Megyei Bíróság 1.Pf.21. 087/1998. sz.)