adozona.hu
AVI 1998.11.121
AVI 1998.11.121
Az illetékmentesség nem illeti meg a vállalkozót, ha az ingatlan tulajdonjogát nem ingatlanforgalmazási tevékenység keretében idegenítette el [1990. évi XCIII. tv 26. § (1) bek. f) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A per adatai szerint a felperesi társaság 1992. december 11-én kelt adásvételi szerződéssel megvásárolta a kerületi önkormányzattól a B., B. tér 7-9. szám alatti ingatlant, valamint a Fővárosi Önkormányzat tulajdonában lévő B., M. u. 6. szám alatti ingatlanból leválasztásra kerülő és az előző ingatlanhoz egyesítendő 229 m2 területrészt.
A két ingatlanrész vételára összesen 350 000 000 Ft volt.
A felperes az adásvételi szerződést 1993. augusztus 11-én nyújtotta be a Fővárosi Kerületek Földhi...
AVI 1998.11.121 Az illetékmentesség nem illeti meg a vállalkozót, ha az ingatlan tulajdonjogát nem ingatlanforgalmazási tevékenység keretében idegenítette el [1990. évi XCIII. tv 26. § (1) bek. f) pont].
A per adatai szerint a felperesi társaság 1992. december 11-én kelt adásvételi szerződéssel megvásárolta a kerületi önkormányzattól a B., B. tér 7-9. szám alatti ingatlant, valamint a Fővárosi Önkormányzat tulajdonában lévő B., M. u. 6. szám alatti ingatlanból leválasztásra kerülő és az előző ingatlanhoz egyesítendő 229 m2 területrészt.A két ingatlanrész vételára összesen 350 000 000 Ft volt.
A felperes az adásvételi szerződést 1993. augusztus 11-én nyújtotta be a Fővárosi Kerületek Földhivatalához a tulajdonjog bejegyzése végett. A bejegyzés 1993. szeptember 3-án megtörtént.
A Fővárosi Illetékhivatal az 1993. november 16-án kelt fizetési meghagyással 17 500 000 Ft vagyonszerzési, 1000 Ft eljárási és 3 500 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére kötelezte a felperest.
Fellebbezés folytán az alperes 1994. június 22-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében a határozat hatályon kívül helyezését kérte. Előadta, hogy mint ingatlanforgalmazásra jogosult cég, újraértékesítési céllal vásárolta az ingatlant, ezért az ingatlanszerzése az 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 26. §-a (1) bekezdésének f) pontja alapján illetékmentes. Előadta továbbá, hogy az újraértékesítési cél megvalósult, a megvásárolt ingatlanokat apportálta egy másik cégbe. Sérelmezte a mulasztási bírság kiszabását is arra tekintettel, hogy a szerződésben kikötöttek szerint csak az eladó tulajdonjogának bejegyzésével lép hatályba a szerződésük. Ezért a telekegyesítési eljárás elhúzódása miatt is csak később kérhették a bejegyzést.
A Pesti Központi Kerületi Bíróság 1994. november 24-én kelt ítéletével az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett, kérte annak megváltoztatását és a kereset elutasítását. Az alperes elismerte, hogy a mulasztási bírság összege maximum 100 000 Ft lehetett volna, így ezen összegig az elsőfokú ítélet mulasztási bírságot hatályon kívül helyező rendelkezése ellen nem fellebbezett.
A Fővárosi Bíróság 1996. április 10-én kelt ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett rendelkezését nem érintette, fellebbezett rendelkezését megváltoztatta, és a felperes keresetét a vagyonátruházási eljárási illeték és a 100 000 Ft mulasztási bírság vonatkozásában elutasította. Az indokolásban hivatkozott az Itv. 26. §-a (1) bekezdésének f) pontjára, amely szerint akkor lehet szó a visszterhes vagyonátruházás illetékmentességéről, ha újraértékesítés céljából ingatlan tulajdonjogának, illetőleg kezelői jogának a cégbejegyzés szerinti ingatlanforgalmazásra jogosult vállalkozó általi megszerzésére kerül sor.
A másodfokú bíróság szerint a felperes a cégbejegyzés szerint ingatlanforgalmazásra jogosult volt, de nem találta megállapíthatónak az 1992. december 11-én kelt adásvételi szerződés esetében az újraértékesítési cél megvalósulását. A szerződés 7. pontjában a vevő a B. téri aluljárórendszerrel összefüggésben kialakítandó üzletek létesítésére vonatkozó beruházási javaslat kidolgozását vállalta, a beruházás megvalósulása esetén a vevő költségére.
A továbbforgalmazás helyett a vevő 1993. szeptember 28-án a megvásárolt ingatlant az A. Kereskedelmi és Szolgáltató Kft-be apportként bevitte. Ezzel a kft. l 000 000 Ft-os törzstőkéjét 250 000 000 Ft-tal felemelték, a felperesi kft. a társaság tagjává vált a törzstőke 90%-ának megfelelő üzletrésszel, míg M. W. Ges.mbH pedig a társasági tőke 10%-ának megfelelő üzletrésszel.
Az ismertetett adatokból a másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy sem az adásvételi szerződésből nem
tűnik ki az újraértékesítési cél és a későbbiekben sem valósult ez meg. A kívülálló számára történő ingatlanforgalmazás helyett saját célra történő apportálás valósult meg, ezért a felperes az illetékmentességre nem volt jogosult.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint nem vehette figyelembe a felperes azon hivatkozását, hogy tulajdonképpen az apportálás is azért történt, hogy a külföldi üzletrész-tulajdonos számára ingatlan tulajdonjogának megszerzését eredményezze. A hatályos devizaszabályok megkerülését ugyanis a jogalkalmazó nem "honorálhatja" illetékmentességgel.
A másodfokú bíróság utalt arra, hogy az alperes fellebbezésében elismerte, miszerint a mulasztási bírság összege az 1990. évi XCI. törvény 74. §-ának (1) bekezdése alapján legfeljebb 100 000 Ft-ig terjedhet, - ezért az ezt meghaladó összegű mulasztási bírságra vonatkozó hatályon kívül helyező ítéleti rendelkezést - fellebbezés hiányában - a másodfokú ítélet nem érintette.
A felperes a módosított Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alaján 8. sorszám alatt felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a Fővárosi Bíróság ítélete ellen. Ebben a Pp. 272. §-ának (2) bekezdése alapján kérte az ítélet megváltoztatását, mert az jogszabálysértő.
Jogszabálysértésként arra hivatkozott, hogy az Itv. 26. §-a (1) bekezdésének f) pontja nem állít az ingatlanforgalmazásra jogosult elé olyan kötelezettséget, mely szerint az adásvételi szerződésben rendelkeznie kellene arról, hogy az ingatlant továbbértékesítési célból vásárolta.
Az apportálás valójában kívülálló számára történő értékesítés, mert az apportot befogadó cég önálló - harmadik - jogi személy, így őt nem kívülállóként értelmezni nem lehet.
Álláspontja szerint újraértékesítésnek számít az ingatlan visszterhesen (vagy ingyen) történő átruházásán kívül az ingatlannak tőkeemelés útján gazdasági társaságba történő bevitele, azaz apportálása is az 1992. évi LXXIV. törvény (áfa-tv) 6. §-ának (1) bekezdése, valamint az 1995. évi CXVII. törvény (Szja. tv) 61. §-ának (3) bekezdéséhez fűzött jogértelmezések szerint.
A felülvizsgálati kérelem hivatkozott még arra is, hogy befektetésként az apportálás jelen esetben nem értékelhető a számvitelről szóló törvény 22. §-ának (1) bekezdése alapján, mert a felperes üzletrészét egy éven belül értékesítette.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Jelen perben a felperes által hivatkozott áfa-tv, szja és a számvitelre vonatkozó rendelkezésekkel szemben az Itv. rendelkezései az irányadók. Az adásvételi szerződés illetékkiszabásakor hatályos Itv. 26. §-a (1) bekezdésének f) pontja szerint mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól az újraértékesítés céljából ingatlan tulajdonjogának, illetőleg kezelői jogának a cégbejegyzés szerint ingatlanforgalmazásra jogosult vállalkozó által történő megszerzése.
Helyesen mutatott rá a másodfokú bíróság, hogy az A. Kft-be 1993. szeptember 28-án történt ingatlanbevitel során a felperes az ingatlan tulajdonjogát nem ingatlanforgalmazási tevékenység keretében idegenítette el. A felperes által csatolt, az A. Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. az 1993. szeptember 28-án tartott taggyűlésen hozott határozatával elfogadta, hogy a perbeli ingatlanokat, mint felperesi apportszolgáltatást a kft. alaptőkéjének 250 millió forinttal való felemelésére fordítsa, melynek ellenében nem vételárat, hanem tagsági jogokat megtestesítő üzletrészt kapott.
Az ingatlanforgalmazási tevékenység helyett megvalósult befektetési tevékenységét a felperes nem az ingatlanpiacon végezte, így az Itv. 26. §-a (1) bekezdésének f) pontjában meghatározott törvényi feltétele - az ingatlanforgalmazás során történő újraértékesítés - nem következett be, ezáltal a felperest a mentesség nem illeti meg. A mentesség szempontjából nincs annak jelentősége a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint, hogy az ugyancsak 1993. szeptember 28-án kötött üzletrész-átruházási szerződéssel a 250 millió Ft értékű nem pénzbeli betét üzletrészét a felperes két részletben és feltételekhez kötötten a klagenfurti székhelyű külföldi társasági tagra, az M. GmbH-ra átruházta.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság nem észlelt olyan jogszabálysértést, amely a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését indokolná, ezért azt a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.II.28.564/1996. sz.)
