adozona.hu
AVI 1998.11.120
AVI 1998.11.120
Csak a cégbejegyzés szerinti ingatlanforgalmazásra jogosult mentesül a visszterhes vagyonátruházási illeték alól [1990. évi XCIII. tv 26. § (1) bek. f) pont].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1995. március 14-én megvásárolta a 4062 számú tulajdoni lapon 4163/7. hrsz. alatt feltüntetett 953 m2 alapterületű beépítetlen belterületi ingatlant, valamint a 8039 számú tulajdoni lapon 4163/9. hrsz. alatt feltüntetett 1991 m2 belterületi beépítetlen ingatlan 48/100 részét, összesen l 908 700 Ft vételárért.
Az elsőfokú illetékhivatal fizetési meghagyásában a felperest 152 696 Ft visszterhes vagyonátruházási illeték és 1200 Ft ingatlan-nyilvántartási bejegyzési illeték megfizetés...
Az elsőfokú illetékhivatal fizetési meghagyásában a felperest 152 696 Ft visszterhes vagyonátruházási illeték és 1200 Ft ingatlan-nyilvántartási bejegyzési illeték megfizetésére kötelezte.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta, rámutatva, hogy a felperes az 1995. május 2-án kelt megállapodással módosította tevékenységi körét, amikor is 7010 TEÁOR-számon saját vagy bérelt ingatlan hasznosítására is kiterjesztette azt. Az alperes szerint azonban a TEÁOR 7010 szám alatt megjelölt tevékenység sem minősíthető ingatlanforgalmazási tevékenységnek, így az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 26. §-a (1) bekezdésének f) pontjában írtakra figyelemmel nem szolgálhat alapul a visszterhes vagyonátruházási illeték alóli mentességhez.
A felperes keresetében az alperesi határozat hatályon kívül helyezését kérte, állítva, hogy a TEÁOR 7010 kódszámú tevékenység végzése részére a visszterhes vagyonátruházási illeték megfizetése alóli mentességet biztosít.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, mert úgy találta, hogy a felperes TEÁOR 7010 kódszám szerinti tevékenysége az illetékmentesség alapjául szolgál, mivel a perbeli ingatlan tulajdonjogát a felperes mint ingatlanforgalmazásra jogosult vállalkozó szerezte meg újraértékesítés céljából, amely pedig egy éven belül megtörtént.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította, rámutatva, hogy a felperes az ingatlanok megszerzésekor - 1995. március 14-én - ingatlanforgalmazási tevékenység végzésére nem volt jogosult, mert tevékenységi körét - a TEÁOR 7010 kód felvételével - csak az 1995. május 2-án kelt szerződéssel bővítette. Megállapítása szerint ezen kódszámú tevékenységi kör a felperest egyébként sem jogosította fel ingatlan forgalmazására, mint ahogy a módosítás előtti tevékenységi körök sem foglalták magukban az ingatlanforgalmazást.
A jogerős másodfokú ítélet felülvizsgálata iránt a felperes nyújtott be kérelmet annak hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyása, vagy új eljárás lefolytatására való utasítása iránt. Állítása szerint a másodfokú bíróság ítélete jogszabálysértő, mert helytelenül értelmezte a TEÁOR 7010 kódszámú tevékenység tartalmát. Állította a felperes azt is, hogy tevékenységi körének 1995. május 2-án történt bővítését megelőzően is jogosult volt a perbeli tevékenység tekintetében az illetékmentességre, mert a társasági szerződésben meghatározott TEÁOR-számmal feltüntetett tevékenységei azt megalapozták.
Az alperes ellenkérelmében a másodfokú ítélet hatályában való fenntartását kérte, előadva, hogy a felperes a perbeli adásvételi szerződés megkötésének időpontjában ingatlanforgalmazására jogosult vállalkozónak nem minősült, a 7010 kódszám szerinti tevékenység pedig az illetékmentességet egyébként sem alapozza meg.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvénynek a felperesi illetékkötelezettséget megalapozó adásvételi szerződések keltének időpontjában hatályban lévő 3. §-a (3) bekezdésének a) pontja kimondta, hogy a visszterhes vagyonátruházási illetékkötelezettség a szerződés megkötése napján keletkezik.
Az Itv. 26. §-a (1) bekezdésének f) pontja szerint pedig mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól ingatlan tulajdonjogának a cégbejegyzés szerint ingatlan forgalmazására jogosult vállalkozó által újraértékesítés céljából történő megszerzése, feltéve, hogy a vállalkozó az ingatlant a szerzés illetékkiszabásra történő bejelentésétől számított egy éven belül értékesíti.
A felperes tehát az általa megszerzett ingatlanok tekintetében az esetben mentesülhetett a visszterhes vagyonátruházási illeték alól, ha a szerződés megkötésének időpontjában cégbejegyzése szerint ingatlan forgalmazására volt jogosult.
A felperes és házastársa, mint a felperesi bt. tagjai 1995. május 2-án kötöttek megállapodást, melynek 1. pontjában megállapították, hogy a részvételükkel működő betéti társaság tevékenységi körét az ott felsorolt TEÁOR-számú és elnevezésű tevékenységekkel bővíteni kívánják. Ezek között került megjelölésre a 7010 TEÁOR-számú saját vagy bérelt ingatlan hasznosítása megnevezésű tevékenység.
Ugyanezen megállapodás 2. pontjában a szerződő felek azt is rögzítették, hogy társasági szerződésük az abba TEÁOR-számokkal felvett tevékenységek tekintetében módosításra szorul akként, hogy a folytatott tevékenységet hatályos TEÁOR-számokkal és elnevezésekkel kell megjelölni, továbbá a tagok helyes nevét kell a társasági szerződésben feltüntetni.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felperesi gazdasági társaság tevékenysége 1995. május hó 2. napját megelőzően nem terjedt ki ingatlan forgalmazására, mivel ezen tevékenységi körrel a társaság tagjai az 1995. május 2-án kelt megállapodásban bővítették az addig folytatott tevékenységet. Mivel pedig a felperesi illetékkötelezettség keletkezésekor a felperes nem minősült a cégbejegyzés szerint ingatlan forgalmazására jogosult vállalkozónak, így a perbeli ingatlanok tekintetében a visszterhes vagyonátruházási illeték alóli mentesség őt nem illeti meg, a terhére történt illetékkiszabás nem volt jogszabálysértő.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság nem észlelt olyan jogszabálysértést, amely a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését indokolná.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.III.27.234/1997. sz.)