adozona.hu
AVI 1998.6.70
AVI 1998.6.70
A vámmentes vámkezelés feltételének meglétét a vámhatóság köteles vizsgálni. A magyarországi munkafelvétel a külszolgálatot megszakítja [39/1976. (XI. 10.) PM-KkM egy. r. 84. § (12) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1992. február 2-től dolgozott a bécsi A. cégnél mint tervezőmérnök, a T. Kft. alkalmazottjaként és a T. kiküldöttjeként. Az 1992. június 15-én kelt társasági szerződéssel a felperes és a bécsi A. cég létrehozták az A.-P. Kereskedelmi Tanácsadó és Szolgáltató Korlátolt Felelősségű Társaságot. Az A.-P. Kft. az A. M. cég tervezési igényeinek kielégítésére alakult. A tervezést a felperes végezte, aki egyben a kft. ügyvezetője is volt.
Az A.-P. Kft. és a felperes között 1992. július 1....
AVI 1998.6.70 A vámmentes vámkezelés feltételének meglétét a vámhatóság köteles vizsgálni. A magyarországi munkafelvétel a külszolgálatot megszakítja [39/1976. (XI. 10.) PM-KkM egy. r. 84. § (12) bek.].
A felperes 1992. február 2-től dolgozott a bécsi A. cégnél mint tervezőmérnök, a T. Kft. alkalmazottjaként és a T. kiküldöttjeként. Az 1992. június 15-én kelt társasági szerződéssel a felperes és a bécsi A. cég létrehozták az A.-P. Kereskedelmi Tanácsadó és Szolgáltató Korlátolt Felelősségű Társaságot. Az A.-P. Kft. az A. M. cég tervezési igényeinek kielégítésére alakult. A tervezést a felperes végezte, aki egyben a kft. ügyvezetője is volt.Az A.-P. Kft. és a felperes között 1992. július 1. napján munkaszerződés jött létre, melyben foglaltak szerint a kft. 1992. július l-jétől tartós kiküldöttként alkalmazta a felperest ügyvezetői igazgatói munkakörben, meghatározott időre azzal, hogy munkahelye A. GmbH. Wien. Feladata tervezési tevékenység a fogadó cég irányításával és annak munkarendjében, továbbá az ügyvezető igazgatói feladatok ellátása.
A felperes az 1992. február 2-ától 1994. december 31-ig terjedő időszakban a kft. ügyvezetői teendőinek ellátása céljából tért csak haza rövid időre.
A felperes 1994 júniusában külföldön egy Nissan Sunny l .4 típusú személygépkocsit vásárolt, majd annak vámmentes vámkezelése iránt kérelmet terjesztett elő az elsőfokú vámhatóságnál.
Az elsőfokú vámhatóság az 1994. július 22-én kelt határozatával a felperes kérelmét elutasította, mert megállapíthatónak találta, hogy a felperes, mint az A.-P. Kft. ügyvezetője Magyarországon is munkát végzett, így a magyarországi munkavégzése a külszolgálatot megszakította, melynek következtében a vámmentes vámkezeléshez szükséges megszakítás nélkül külföldön eltöltött időszak adott esetben nem áll fenn.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az 1994. augusztus 29-én kelt határozatával az elsőfokú vámhatóság határozatát helybenhagyta.
Keresetében a felperes az alperesi határozat felülvizsgálat keretében való hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra való kötelezését kérte, állítva, hogy esetében a vámmentes vámkezelés jogszabályi feltételei fennálltak, mert a részéről ügyvezetőként Magyarországon kifejtett tevékenység nem jelent munkafelvételt.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolásában az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a társasági törvény, illetőleg más jogszabály nem tartalmaz olyan rendelkezést, mely szerint az ügyvezető tevékenysége munkavégzésnek minősül. Vagyis amennyiben a korlátolt felelősségű társaság ügyvezetője nem munkavégzés keretében végzi ezen tevékenységét, úgy a tulajdonosi jogainak gyakorlása körében jár el. Az elsőfokú bíróság úgy találta, hogy a felperesnek a kft. ügyvezetőjeként Magyarországon végzett tevékenysége nem minősül magyarországi munkavégzésnek, melynek következtében a felperes külszolgálatának időtartama folyamatos, a perbeli gépkocsi tehát vámmentesen vámkezelhető.
Az alperesi fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában határozottan rámutatott, hogy a felperes, amikor Magyarországon ellátta a szerződésből fakadó ügyvezetői teendőit, ezzel munkát végzett. A magyarországi munkafelvétel pedig a külszolgálatot megszakította, melyre figyelemmel a vámhatóság jogszerűen tagadta meg a felperes által kért vámmentességet.
A másodfokú jogerős ítélet felülvizsgálata iránt a felperes nyújtott be kérelmet, annak hatályon kívül helyezése és a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatala iránt.
Felülvizsgálati kérelmében a felperes állította, hogy a másodfokú bíróság ítéletével megsértette a vámjog részletes szabályainak megállapításáról és a vámeljárás szabályozásáról szóló 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM együttes rendelet 84. §-a (10) bekezdésének c) pontjában foglaltakat, mely szerint a folyamatos külszolgálatot nem szakítja meg a beszámoltatás, vízumfelvétel vagy egyéb hivatalos célból történő, rövid időtartamú hazatérés. Előadta, hogy részéről belföldi munkavégzésre nem került sor, ő mint a belföldi székhelyű cég egyedüli ügyvezetője csak az adó- és társadalombiztosítási bevallások beadásának törvényi kötelezettsége okán, valamint az ellátmányát a devizajogszabály rögzítette módon felvenni utazott haza egy-egy napi időtartamra.
Az alperes ellenkérelmében a másodfokú ítélet hatályában való fenntartását kérte, előadva, hogy minden, az ügyvezető feladatköréhez tartozó át nem ruházható tevékenység az ügyvezető munkájának végzését jelenti, még abban az esetben is, ha annak ellátásáért díjazás nem jár.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A vámjog részletes szabályainak megállapításáról és a vámeljárás szabályozásáról szóló 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM együttes rendelet (a továbbiakban: R.) 84. §-a (6) bekezdésének c) pontjában írtak szerint az (1) bekezdésben meghatározott személyek által családonként egy db gépkocsi vámkezelhető, két évet meghaladó külszolgálat esetében vámmentesen.
A külszolgálat - az R. 84. §-ának (10) bekezdésében foglaltak szerint - akkor tekinthető egy évet meghaladónak, ha a külföldön megszakítás nélkül eltöltött időtartam legalább 366 nap. A folyamatos külszolgálatot nem szakítja meg a beszámoltatás, vízumfelvétel vagy egyéb hivatalos célból történő időtartamú hazatérés [R. 84. § (10) bek. e) pont].
A magyarországi munkafelvétel a külszolgálatot minden esetben megszakítja [R. 84. § (12) bek.].
Az elsőfokú vámhatóságnak a felperesi kérelem elbírálása során tehát azt kellett volna vizsgálnia, hogy a jogszabály által megkívánt, külföldön megszakítás nélkül eltöltött idő tartama a felperes esetében fennáll-e. Sor került-e a felperes részéről olyan magyarországi munkavégzésre, mely a külszolgálatot megszakította.
Az elsőfokú bíróság által is idézeti, a gazdasági társaságokról szóló - többször módosított - 1998. évi VI. törvény 167. §-ának (2) bekezdésében írtak szerint a társasági szerződésnek tartalmaznia kell, hogy a tag a társaság részére szolgáltatott személyes közreműködést milyen jogviszony alapján (pl. munkaviszony, megbízási jogviszony) teljesíti, vagy mellékszolgáltatásként végzi, továbbá ezek ellenértékéről is rendelkezni kell. A választott tisztségviselőként végzett személyes közreműködést mellékszolgáltatásként figyelembe venni nem lehet.
Mivel a választott tisztségviselőként végzett tevékenységet mellékszolgáltatásként a fentiek szerint figyelembe venni nem lehet, így a felperes, aki a tisztségviselőként végzett munkájáért díjazásra tartott igényt, jogosult volt a tevékenység ellátására a társasággal munkaviszonyt létesíteni. Ez megtörtént, hiszen az A.-P. Kft. a felperest kiküldöttként alkalmazta ügyvezető igazgatói munkakörben, meghatározatlan időre azzal, hogy feladata a tervezési tevékenység a fogadó cég irányításával és annak munkarendjében, továbbá az ügyvezető igazgatói feladatok ellátása.
A felperes tehát, amikor ügyvezető igazgatói feladatainak ellátása céljából Magyarországra érkezett, akkor nem beszámoltatás, vízumfelvétel vagy egyéb hivatalos célból tért haza, hanem a munkaszerződésből fakadó kötelezettségeinek tett eleget.
Az elsőfokú vámhatóság tehát jogszerűen tagadta meg a felperes által kért vámmentes vámkezelést, mert annak az R.-ben írt feltételei adott esetben nem álltak fenn. A másodfokú bíróság ítélete tehát nem sértett jogszabályt, amikor az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva a felperes keresetét elutasította.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.II.27.014/1997. sz.)