adozona.hu
AVI 1998.2.25
AVI 1998.2.25
Az illetékkedvezmény igénybevételéhez nem elégséges az, hogy a fél a bevétele jelentős részét ingatlanforgalmazásból érte el (1990. évi XCIII. tv 23/A. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1996. április 29-én kelt adásvételi szerződéssel megvásárolta az M. Rt.-től a gy.-i 11 568 sz. tulajdoni lapon felvett 9074/2. hrsz-ú 1133 m2 területű lakóház, udvar és étterem megjelölésű Gy., T. u. 236. sz. alatti K. Panziót 9 439 472 Ft+áfa vételárért.
A megyei illetékhivatal 1996. szeptember 30. napján kelt fizetési meghagyásával a felperest 10%-os illetékkulcs figyelembevételével 923 797 Ft illeték megfizetésére kötelezte.
A fizetési meghagyás ellen a felperes fellebbezést n...
AVI 1998.2.25 Az illetékkedvezmény igénybevételéhez nem elégséges az, hogy a fél a bevétele jelentős részét ingatlanforgalmazásból érte el (1990. évi XCIII. tv 23/A. §).
A felperes 1996. április 29-én kelt adásvételi szerződéssel megvásárolta az M. Rt.-től a gy.-i 11 568 sz. tulajdoni lapon felvett 9074/2. hrsz-ú 1133 m2 területű lakóház, udvar és étterem megjelölésű Gy., T. u. 236. sz. alatti K. Panziót 9 439 472 Ft+áfa vételárért.A megyei illetékhivatal 1996. szeptember 30. napján kelt fizetési meghagyásával a felperest 10%-os illetékkulcs figyelembevételével 923 797 Ft illeték megfizetésére kötelezte.
A fizetési meghagyás ellen a felperes fellebbezést nyújtott be az alpereshez, aki 1996. december 11. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyva, felperes fellebbezését elutasította.
A felperes keresetet nyújtott be a városi bírósághoz, melyben az alperesi közigazgatási határozat megváltoztatását kérte oly módon, hogy a bíróság az illetéktörvény 23/A. §-a (1) bekezdésének figyelembevételével a kiszabott illetékkulcsot 2%-ra csökkentse és ily módon a fizetendő illeték összegét 184 759 Ft-ra szállítsa le. Kérelmét azzal indokolta, hogy a felperesi gazdasági társaság 1994-95-96 években főként ingatlanforgalmazással foglalkozott, bevételének 75,85%-a e tevékenységből származott. Ezt igazolja az 1995-ös évről szóló becsatolt mérlegük is. A statisztikai jelzőszámban már nem jelenítették meg az ingatlanforgalmazást főtevékenységként, azonban a valóságban a társaság ténylegesen nagyobb részt ingatlanforgalmazással foglalkozott. Álláspontja szerint így az Itv. 23/A. §-ának (1) bekezdése és (2) bekezdése velük szemben alkalmazható.
Az alperes írásban csatolt ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte lényegében határozata indokolásában foglaltak alapján. Kérte továbbá a felperes perköltségben való marasztalását is.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.
Az indokolás rámutat, hogy az illetékekről szóló módosított 1990. évi XCIII. tv 23/A. §-ának (1) bekezdése szerint az ingatlan tulajdonjogának a főtevékenysége szerint ingatlanforgalmazásra jogosult vállalkozó által történő megszerzése esetén az illeték mértéke 2%.
A (2) bekezdés kimondja, hogy a főtevékenységként folytatott ingatlanforgalmazást pedig a vállalkozó a tevékenység statisztikai jelzőszámával és a főtevékenység szerint illetékes kamarától beszerzett nyilatkozattal igazolja.
A bíróság álláspontja szerint a felperes esetében ahhoz, hogy az Itv. 23/A. §-ának (1) bekezdése szerinti illetékkedvezményre jogosult legyen, hármas konjuktív feltételnek kell megfelelni. Így tehát tevékenysége gyakorlása során ingatlangforgalmazást kell végeznie főtevékenységként, s ezt tükröznie kell a KSH-hoz bejelentett statisztikai jelzőszámnak is, s ezen főtevékenység gyakorlását az illetékes ágazati kamarának igazolnia kell.
A bíróság az általa lefolytatott bizonyítási eljárás alapján megállapította, hogy a felperes gazdasági tevékenységének 1994-95-96 években nagyobb részét az ingatlanforgalmazás tette ki, s erről az illetékes kamarától nyilatkozatot szerzett be, azonban a felperesi gazdasági társasági statisztikai jelzőszámában az ingatlanforgalmazás mint főtevékenység nem jelent meg. Ezt maga a felperes is elismerte írásban és a bíróság előtt a tárgyaláson tett nyilatkozataival is, vagyis a felperes elmulasztotta a KSH-hoz ezen főtevékenységét bejelenteni.
Mindezek alapján a bíróság álláspontja szerint a felperes részére a kedvezményes 2%-os illetékmérték nem alkalmazható, mivel a fent idézett Itv. 23/A. §-ának (1), (2) bekezdése konkrétan meghatározza azon feltételeket, hogy mely esetben alkalmazható az ott rögzített 2%-os illetékkedvezmény. Mivel a felperes valamennyi feltételnek nem felelt meg, ezért helyesen döntött az elsőfokú hatóság és az alperes is, amikor a felperes részére 10%-os illetékkulcs alkalmazásával szabta ki a fizetendő illetéket.
Az elsőfokú bíróság keresetet elutasító ítélet ellen a felperes élt fellebbezéssel, kérve annak megváltoztatását és kereset szerinti ítélet meghozatalát.
Az alperes ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult, perköltséget nem igényelt.
A megyei bíróság a fellebbezést nem találta alaposnak, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése értelmében helybenhagyta.
A megyei bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítékok okszerű mérlegelésével az ügyben helyes tényállást állapított meg és nem tévedett az abból levont jogi következtetést illetően sem.
Az illetéktörvény 23/A. §-a az ingatlanforgalmazási célú vagyonszerzésnél kivételt tesz az általános szabályok alól az illetékmérték tekintetében és az ilyen ingatlanszerzést meghatározott körben a feltételek mellett kedvezményes, 2%-os visszterhes illetékmértékkel preferálja.
Ebbe a körbe tartoztak 1996. évben az ingatlanalapok és statisztikai jelzőszámuk szerint főtevékenységként ingatlanforgalmazást folytató vállalkozók.
A felperes adóbejelentkezési száma - a 17 jegyű statisztikai jelzőszámnak a 9-12. számjegye - főtevékenységként nem tartalmazta az ingatlanforgalmazást az adásvételi szerződés megkötésekor, illetve ekkor a felperes az illetékes kamarától beszerzett nyilatkozattal sem rendelkezett.
Önmagában az a körülmény, hogy a felperes 1996. évben árbevétele jelentős részét ingatlanforgalmazásból érte el, a kedvezményes 2%-os visszterhes illeték alkalmazására nem ad alapot, mivel a jogszabályi feltételeknek a felperes ekkor nem felelt meg.
Mindezek alapján a megyei bíróság az elsőfokú bíróság érdemben helyes döntését helybenhagyta.
(Békés Megyei Bíróság 1.P f.20.545/1997. sz.)