adozona.hu
AVI 1998.1.12
AVI 1998.1.12
Összehasonlító ingatlanforgalmi adatok hiányában is lehet megalapozott a szakértői vélemény. Összehasonlító adatok hiányában egyéb, forgalmi értéket alátámasztó körülményeket kell feltárni [1990. évi XCIII. tv 70. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felülvizsgálati kérelem szempontjából releváns tényállás szerint a felperes nyilvános árverés útján szerezte meg a B.-M. C. Konzervüzemi Kft. tulajdonát képező 25-ös tulajdoni lapon 023/12. hrsz. alatti 4 ha 394 m2 területű ingatlant. Az adásvételi szerződés 2. pontjában a szerződő felek az ingatlan vételárát a felépítményre eső 25%-os áfával együtt 6 000 000 Ft-ban állapították meg. Az elsőfokú illetékhatóság az adásvételi szerződésben szereplő vételárat a szerződés tárgyát képező ingatlan...
AVI 1998.1.12 Összehasonlító ingatlanforgalmi adatok hiányában is lehet megalapozott a szakértői vélemény. Összehasonlító adatok hiányában egyéb, forgalmi értéket alátámasztó körülményeket kell feltárni [1990. évi XCIII. tv 70. §].
A felülvizsgálati kérelem szempontjából releváns tényállás szerint a felperes nyilvános árverés útján szerezte meg a B.-M. C. Konzervüzemi Kft. tulajdonát képező 25-ös tulajdoni lapon 023/12. hrsz. alatti 4 ha 394 m2 területű ingatlant. Az adásvételi szerződés 2. pontjában a szerződő felek az ingatlan vételárát a felépítményre eső 25%-os áfával együtt 6 000 000 Ft-ban állapították meg. Az elsőfokú illetékhatóság az adásvételi szerződésben szereplő vételárat a szerződés tárgyát képező ingatlan forgalmi értékeként nem fogadta el, azt 28 000 000 Ft-ra értékelte és ennek megfelelően 2 242 000 Ft összegű illeték megfizetésére kötelezte a felperest.A felperes fellebbezését követően az alperes az elsőfokú illetékhivatal határozatát részben megváltoztatta, a forgalmi értéket 15 000 000 Ft-ra mérsékelte és a felperest 1 202 000 Ft összegű illeték megfizetésével terhelte. A közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított keresetet az elsőfokú bíróság megalapozottnak találta, mert álláspontja szerint az alperes, megsértve az államigazgatási eljárás szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) 26. §-át, a tényállást kellőképpen nem tárta fel, megsértette az Itv. 70. §-ának (2) bekezdésében írt kötelezettségét is, mely szerint a vagyonszerzési illeték alapjául szolgáló forgalmi érték megállapításánál nem hagyható figyelmen kívül az összehasonlító értékadat sem, illetőleg nem mellőzhető a fizetésre kötelezett nyilatkozata.
Az alperes fellebbezését követően a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét és az alperes közigazgatási határozatát megváltoztatta, a felperes által fizetendő illeték összegét 989 200 Ft-ra mérsékelte. A jogerős ítélet indokolása szerint az alperesi határozat megalapozatlan a tekintetben, hogy a másodfokú közigazgatási eljárás során igénybe vett igazságügyi ingatlanforgalmi szakértő véleményében megállapított - helyszíni szemlén alapuló - forgalmi értéktől való eltérés értékelhető indokát nem adta. A fellebbezési eljárás során a másodfokú bíróság az igazságügyi ingatlanforgalmi szakértő kiegészítő szakvéleményét szerezte be, különös tekintettel arra, hogy a szakértő szakvéleményében foglaltakat összehasonlító adatokkal alátámasztani nem tudta, hiszen a perbeli ingatlan egy leállt konzervüzem, a földterületen hat felépítménnyel - üzemcsarnok, kazánház, hidroforház, portásfülke, szociális épület, irodaház stb. Az ingatlanforgalmi szakértő a perbeli ingatlan forgalmi értékét 12 340 000 Ft-ban állapította meg, melyből a földterület forgalmi értéke 1 500 000 Ft, a felépítmény forgalmi értéke pedig 10 840 000 Ft volt. A szakértő a szakvélemény kialakításánál összehasonlító adatok hiányában tekintettel volt arra, hogy az üzem hosszabb idő óta leállt, annak újraindítása műszaki problémákat jelenthet.
A másodfokú bíróság az ingatlanforgalmi szakértő véleményét elfogadta, ezért a közigazgatási határozatot megváltoztatva a szakértői véleményben foglalt forgalmi értéknek megfelelő illetékfizetésre kötelezte a felperest. Rámutatott arra, hogy téves az elsőfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 70. §-ának (2) bekezdésében foglaltak szerint az alperesnek az adásvételi szerződésben foglalt vételártól eltérő forgalmi érték meghatározása esetén ennek határozatba foglalása előtt a felperes nyilatkozatát be kellett volna szereznie. Ez a kötelezettség a hatóságot csak abban az esetben terheli, amennyiben az illetékfizetésre kötelezett fél semmiféle formában a forgalmi értékre, illetve a vételárra nyilatkozatot nem tesz. A perbeli esetben a szerződés tartalmazta a felek nyilatkozatát a vételárra, így külön a felperes nyilatkozatát az alperesnek a közigazgatási eljárás során beszereznie nem kellett.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. A rendkívüli perorvoslat igénybevételét az Itv. 70. §-a (1) és (2) bekezdésének, illetőleg az Itv. 102. §-a (1) bekezdésének megsértésével indokolta.
Az alperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az indokolás rámutat, hogy a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése szerint a jogerős ítélet ellen jogszabálysértésre hivatkozva lehet felülvizsgálati kérelmet benyújtani. A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (2) bekezdésében foglalt korlátozás okából kizárólag a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül, ezért a perbeli esetben azt vizsgálhatja, hogy a jogerős ítélet megsértette-e az Itv. fent hivatkozott rendelkezéseit.
Az Itv. 70. §-ának (1) bekezdése szerint, ha a forgalmi értéket a felek nem tüntették fel, nem jelentették be, vagy a feltüntetett, illetőleg bejelentett érték az illetékhivatal megítélése szerint a forgalmi értéktől eltér, a forgalmi értéket az illetékhivatal állapítja meg. Az illetékhivatal a forgalmi értéket helyszíni szemle, összehasonlító értékadatok alapján, valamint az illetékfizetésre kötelezett nyilatkozata ismeretében - szükség esetén külső szakértő bevonásával - állapítja meg [70. § (2) bekezdés]. A perbeli esetben a forgalmi érték megállapítására helyszíni szemle és külső ingatlanforgalmi szakértő bevonásával került sor. Az ingatlanforgalmi szakértő az ingatlan speciális jellegére tekintettel összehasonlító adatokat érthetően nem tudott produkálni. A fellebbezési eljárás során a másodfokú bíróság az ingatlanforgalmi szakértő személyes meghallgatásával a helyszíni szemlén tapasztalt körülmények, illetőleg a szakvélemény kialakításánál figyelembe vett egyéb, a forgalmi értéket befolyásoló körülményeket - amortizáció, inflálódás stb. - vizsgálta és értékelte és ennek alapján megállapította, hogy összehasonlító adatok hiányában is megalapozott a szakértői vélemény. A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet az Itv. 70. §-ának (2) bekezdése tekintetében is megalapozottnak találta, mert előfordulhat olyan eset, amikor az ingatlanforgalmi szakértő nem tud összehasonlító adatokat az általa megállapított forgalmi érték megalapozottsága alátámasztására felhozni. Ebben az esetben egyéb, a forgalmi értéket alátámasztó releváns körülményeket kell vizsgálat tárgyává tenni, melyet a szakértő a perbeli esetben megtett, ezért a jogerős ítéletben a bíróság jogszabálysértés hiányában alapozta a kiegészített szakértői véleményre döntését.
Nem sértette meg a jogerős ítélet az Itv. 102. §-a (1) bekezdésének e) pontjában foglalt rendelkezést sem, amely az értelmező rendelkezések között a forgalmi érték meghatározását adja. A fenti jogszabályhely szerint forgalmi érték az a pénzben kifejezett érték, amely a vagyontárgy eladása esetén - az illetékkötelezettség keletkezésekor volt állapotában a vagyontárgyat terhelő adósságok figyelembevétele nélkül - árként általában elérhető. A fenti meghatározás nem azt jelenti, hogy a forgalmi érték egyúttal azonos a vételárral, melyet a felek árkénta szerződésükben feltüntetnek, a vételárnak a forgalmi érték csak egyik összetevője, azt befolyásolhatják a forgalmi értéken felül az adott kínálati és keresleti viszonyok, a szerződéses feltételek, illetőleg a felek kölcsönösen figyelembe vett szubjektív érdeke is. A perbeli esetben a szerződésben szereplő vételár eltér attól, melyet a szerződéskötés idején az ingatlan forgalmi értékére is tekintettel el lehetett volna érni, ezért az Itv. 70. §-ának (1) és (2) bekezdése szerint az alperes a törvényben foglalt jogával élt, amikor a forgalmi értéket a szerződésben foglalt vételártól eltérően állapította meg.
Az azóta eltelt időben a felperes az ingatlanon lényeges átalakításokat végzett, ezért a Legfelsőbb Bíróság nem látott lehetőséget arra, hogy újabb helyszíni szemlével, illetőleg kiegészítő szakértői véleménnyel kerüljenek értékelésre azok az adatok, amelyekre a felperes az azóta eltelt időben lebonyolított hasonló jellegű ingatlanok értékesítése során keletkezett szerződésekben - mint összehasonlító adatokra - hivatkozik és így ezek felhasználásával újabb forgalmi érték kerüljön megállapításra.
A jogerős ítélet a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a tényállást helyesen állapította meg, a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerint a bizonyítékokat a maguk összességében értékelte és meggyőződése szerint bírálta el. A mérlegelés eredménye nem okszerűtlen, nem vont le belőlük a bíróság nyilvánvalóan helytelen következtetést, ezért a felülvizsgálati eljárás keretében nincs lehetőség a lefolytatott bizonyítás adatainak újabb összehasonlítására, illetőleg felülmérlegelésére.
Miután a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.I.28.223/1996. sz.)