adozona.hu
AVI 1997.12.162
AVI 1997.12.162
Nem alkalmazható a kedvezményes illetékkulcs, ha az ingatlanforgalmazásra jogosult vállalkozó a statisztikai jelzőszámban főtevékenységként az ingatlanforgalmazást nem jelölte meg, bár az éves árbevétele túlnyomó részét az ingatlanforgalmazásból érte el (1990. évi XCIII. tv 23/A. §).
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1996. május hó 20. napján kelt adásvételei szerződéssel megvásárolta az M. Rt-től az Sz.-i 2094. sz. tulajdoni lapon felvett 2103/1. hrsz. alatti Sz. V. u. 61. sz. lakóház, udvar, gazdasági épület elnevezésű ingatlant 11 444 482 Ft+áfa vételárért.
A megyei illetékhivatal - mint elsőfokú hatóság - 1996. szeptember hó 10. napján kelt fizetési meghagyásával a felperest 10%-os illetékkulcs alkalmazásával 1 396 810 Ft illeték, 2000 Ft ingatlan-nyilvántartási eljárási illeték és 100 000...
A megyei illetékhivatal - mint elsőfokú hatóság - 1996. szeptember hó 10. napján kelt fizetési meghagyásával a felperest 10%-os illetékkulcs alkalmazásával 1 396 810 Ft illeték, 2000 Ft ingatlan-nyilvántartási eljárási illeték és 100 000 Ft mulasztási bírság, mindösszesen 1 498 810 Ft megfizetésére kötelezte.
A fizetési meghagyás ellen a felperes fellebbezést nyújtott be az alpereshez, aki 1996. október hó 29. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta, a felperes fellebbezését elutasította.
A felperes keresetet nyújtott be a városi bírósághoz, melyben az alperesi közigazgatási határozat megváltoztatását kérte oly módon, hogy a bíróság az illetéktörvény 23/A. §-a (1) bekezdésének figyelembevételével az illeték mértékét 2%-ra csökkentse és a mulasztási bírság kiszabását pedig mellőzze. Kérelmét azzal indokolta, hogy a felperesi társaság 1994-95. évben főként ingatlanforgalmazással foglalkozott, bevételének 75-85%-a e tevékenységből, tehát az ingatlanforgalmazással összefüggő tevékenységből származott. Ezt igazolja az 1995-ös évről szóló mérlegük is. Bár a statisztikai jelzőszámban a felperes valóban elmulasztotta megjeleníteni 1995-ben a fő tevékenységet, az ingatlanforgalmazást, ennek ellenére azonban a gazdasági társaság tényleges tevékenységének több mint 70%-át az ingatlanforgalmazás tette ki. Álláspontja szerint tehát az Itv. 23/A. §-ának (1) bekezdése velük szemben alkalmazható. A mulasztási bírság kiszabása szempontjából pedig, tekintettel arra, hogy harmadik személy nyilatkozatától függő adásvételi szerződésről volt szó és ehhez képest csupán 14 napos késedelemmel került benyújtásra az adásvételi szerződés a földhivatalhoz, ily módon álláspontja szerint indokolt a rendkívül magas összegű mulasztási bírság elengedése.
Az alperes írásban csatolt ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Lényegében határozata indokolásában foglaltak alapján. Továbbá kérte a felperes perköltségben való marasztalását is.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította.
Az indokolás rámutat, hogy az illetékekről szóló, módosított 1990. évi XCIII. tv 23/A. §-ának (1) bekezdése szerint az ingatlan tulajdonjogának főtevékenysége szerint ingatlanforgalmazásra jogosult vállalkozó által történő megszerzése esetén az illeték mértéke 2%.
A (2) bekezdés kimondja, hogy a főtevékenységként folytatott ingatlanforgalmazást pedig a vállalkozó a tevékenység statisztikai jelzőszámával és a főtevékenység szerint illetékes kamarától beszerzett nyilatkozattal igazolja.
A bíróság az általa lefolytatott bizonyítási eljárás alapján megállapította azt, hogy a felperes tevékenysége szerint illetékes kamarától nyilatkozatot szerzett be, miszerint a kamara igazolta, hogy a felperes ingatlanforgalmazással foglalkozik, azonban a felperesi gazdasági társaság statisztikai jelzőszámában főtevékenységként az ingatlanforgalmazás nem jelent meg. Ezt maga a felperes is írásban és tárgyaláson tett nyilatkozatával is elismerte.
Mindezek alapján a bíróság álláspontja szerint a felperes részére a kedvezményes 2%-os illetékmérték nem alkalmazható. Ezért pedig helyesen döntött az elsőfokú hatóság és az alperes is, amikor a felperes részére 10%-os illetékkulcs alkalmazásával szabta ki a fizetendő illetéket.
A bíróság a felperesi bírság kiszabásával kapcsolatban megállapította azt, hogy felperes és az M. Rt. által 1996. május hó 20. napján kötött adásvételi szerződés nem harmadik személy nyilatkozatától függő szerződés volt, a pénzügyminiszter kezesi nyilatkozata az adásvételi szerződéstől független nyilatkozatként veendő figyelembe és ily módon a felperes az Itv. 91. §-ában foglalt határidőt túllépve, az adásvételi szerződést 30 napon túl, vagyis 1996. július hó 4. napján késedelmesen nyújtotta be, ami alapján pedig a kiszabott mulasztási bírság jogszerű.
Az elsőfokú bíróság a fellebbezést nem találta alaposnak, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése értelmében helybenhagyta.
A megyei bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítékok okszerű mérlegelésével az ügyben helyes tényállást állapított meg és nem tévedett az abból levont jogi következtetést illetően sem.
Az Illetéktörvény 23/A. §-a az ingatlanforgalmazási célú vagyonszerzésnél kivételt tesz az általános szabályok alól az illetékmérték tekintetében és az ilyen ingatlanszerzést meghatározott körben és feltételek mellett kedvezményes, 2%-os visszterhes illetékmértékben preferálja.
Ebbe a körbe tartoztak 1996. évben az ingatlanalapok és a statisztikai jelzőszámuk szerint főtevékenységként ingatlanforgalmazást folytató vállalkozók.
A felperes adóbejelentkezési száma azonban - a 17 jegyű statisztikai jelzőszámnak a 9-12. számjegye - főtevékenységként nem tartalmazta az ingatlanforgalmazást az adásvételi szerződés megkötésekor, illetve ekkor a felperes az illetékes kamarától beszerzett igazolással sem rendelkezett.
Önmagában az a körülmény, hogy a felperes 1996. évben árbevétele jelentős részét ingatlanforgalmazásból érte el, a kedvezményes 2%-os visszterhes illeték alkalmazására nem ad alapot, mivel az Illetéktörvény 23/A. §-ának (2) bekezdése szerinti feltételeknek a felperes ekkor nem felelt meg.
(Békés Megyei Bíróság I.Pf.20.509/1997. sz.)