adozona.hu
AVI 1997.12.157
AVI 1997.12.157
Az ügyazonosság vizsgálata a vámhatóság eljárása esetén [1966. évi 2. tvr. 13. §, Áe. 61. § (1) és (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesi kft. jégkrémek importjának megkezdése előtt megkereséssel fordult a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságához a jégkrémek tarifális besorolását illetően.
A megkeresésre a VPOP által 1992. február 18-án adott állásfoglalás azt tartalmazza, hogy a többféle kiegészítő (ízesítő) anyagokkal kevert termékek osztályozását illetően irányadó a vámtarifa alkalmazásának 3/b szabálya, mely szerint az áruk keverékét azon alapanyag, illetve alkotórész szerint kell osztályozni, amely az i...
AVI 1997.12.157 Az ügyazonosság vizsgálata a vámhatóság eljárása esetén [1966. évi 2. tvr. 13. §, Áe. 61. § (1) és (3) bek.].
A felperesi kft. jégkrémek importjának megkezdése előtt megkereséssel fordult a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságához a jégkrémek tarifális besorolását illetően.A megkeresésre a VPOP által 1992. február 18-án adott állásfoglalás azt tartalmazza, hogy a többféle kiegészítő (ízesítő) anyagokkal kevert termékek osztályozását illetően irányadó a vámtarifa alkalmazásának 3/b szabálya, mely szerint az áruk keverékét azon alapanyag, illetve alkotórész szerint kell osztályozni, amely az ilyen áru lényeges jellemzőjét adja. A jégkrém esetében a lényeges alkotórész a fagylalt, illetve a jégkrém a különféle töltelékanyagok és a csokoládémáz az áruosztályozást nem befolyásolja, így ezek a termékek is 2105 vámtarifaszám alá osztályozandók.
A felperesi kft. 1992. május 5-én 3 db Vám 91. árunyilatkozaton jégkrém vámkezelését kérte a belföldi áruforgalom számára azzal, hogy a vámárut kakaótartalom nélküli fagylaltnak jelölte meg és a 2105.00-994 vámtarifaszám alá sorolta be. Az árunyilatkozathoz mellékelte a vámárura kiadott számlát, amely azt kakaótartalmúként tüntette fel.
Az elsőfokú vámhivatal a SUPERCORNETTO WALNUS és CORNETTO CHOKO TRAUBEN fajtájú jégkrémek vámkezelését lefolytatta, melynek során 15%-os vámtételt alkalmazott. A felperes a vámot és az egyéb köztartozást befizette, majd az árut belföldön értékesítette.
A Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságának ellenőrzési hivatala a felperesnél 1993-1994 között utóellenőrzést tartott, melynek során megállapítást nyert, hogy a jégkrémek ténylegesen kakaótartalmúak, tarifális besorolásuk helyesen 2105-00-019 vámtarifaszám alá tartozik és így a vámáru 30%-os vámtétel alá esik.
Az ügyészi óvás folytán eljárt elsőfokú vámhivatal 1994. május 25-én hozott határozatával az alapvámkezeléseket módosította és pótlólagosan 1 902 534 Ft vám és egyéb közterhek megfizetésére kötelezte a felperest. A felperesi fellebbezés folytán eljárt alperes az elsőfokú határozatokat helybenhagyta.
Keresetében a felperes az alperesi határozat felülvizsgálat keretében való megváltoztatását és a pótlólag előírt fizetési kötelezettség alóli mentesítését kérte előadva, hogy a fizetési kötelezettség elrendelése jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogait sérti.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát - az elsőfokú határozatokra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és az alperest az általános forgalmi adó vonatkozásában új eljárás lefolytatására kötelezte, mert úgy találta, hogy az utóvizsgálat új tényállást nem tárt fel, ezért az ügyészi óvás folytán egy éven túl hozott határozat sérti a felperes jóhiszeműen szerzett jogait az utólagos vámkiszabás és járulékait illetően.
Az alperesi fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. A másodfokú ítélet indokolásában írtak szerint a perbeli esetben ügyazonosságot megállapítani nem lehetett, mert az utóellenőrzés során került megállapításra, hogy a felperes által 1992. május 5-én behozott vámáru kakaót tartalmazott. Ügyazonosság hiányában pedig az 1994. május 25-én kiadott elsőfokú határozatok nem minősülnek az alaphatározatok módosításának, hanem új kötelezést tartalmaznak, így nem érvényesül az ügyészségről szóló 1972. évi V. törvény 14. §-ának (3) bekezdésében foglalt tiltó rendelkezés, a felperes esetében jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok nem állnak fenn, az alperesi határozat tehát jogszerű.
A másodfokú jogerős ítélet felülvizsgálata iránt a felperes nyújtott be kérelmet annak megváltoztatása és az elsőfokú bíróság ítéletének hatályában való fenntartása iránt. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság ítélete törvénysértő, mert a vámhatóság saját határozatait egy éven túl változtatta meg, holott erre az 1957. évi IV. törvény 61. §-ának (5) bekezdése nem ad lehetőséget. Véleménye szerint a másodfokú bíróság téves álláspontra helyezkedett, amikor az ügyazonosságot nem találta megállapíthatónak. Kérte figyelembe venni, hogy minden adat a vámhatóság rendelkezésére állt annak érdekében, hogy a jogszabályoknak megfelelő vámtarifaszámot és megfelelő vámfizetési kötelezettséget állapítson meg, így az 1994-ben hozott határozat új határozatnak nem minősíthető. Az alperes határozata tehát a felperes jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogait sérti, ezért a jogerős ítélet törvénysértő.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a városi bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az indokolás szerint a perbeli jogvita elbírálásánál irányadó, a vámjog szabályozásáról szóló 1966. évi 2. tvr. 13. §-a úgy rendelkezik, hogy vámügyekben hozott határozatok ellen benyújtott jogorvoslatok elintézésére az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló és az 1981. évi I. törvénnyel módosított 1957. évi IV. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.
Ezen jogszabályi rendelkezésre figyelemmel az eljáró vámhatóságnak a határozatok módosítására vonatkozó eljárása során az Áe. 61. §-át kell alkalmazni. A 61. § (1) bekezdése szerint a közigazgatási szerv abban az esetben, ha megállapítja, hogy a felettes szerv vagy bíróság által még el nem bírált határozata jogszabályt sért, a határozatot módosíthatja vagy visszavonhatja. A (3) bekezdés szerint a határozat módosítására a közigazgatási szerv csak egy ízben, a határozat közlésétől számított egy éven belül jogosult.
A Legfelsőbb Bíróság következetesen folytatott bírói gyakorlata szerint az Áe.</a> ezen hivatkozott rendelkezése az egyazon ügyben történő újabb intézkedésről rendelkezik. Az ügyazonosságnak személyi (ügyfél), tárgyi és ténybeli azonosságon kell alapulnia.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a perbeli esetben az ügyazonosság fennállt. Az elsőfokú vámhatóság a perbeli áru 1992-ben történő vámkezelésekor a felperes által csatolt számla, illetőleg a perbeli áru csomagolásának tartalma alapján tudatában volt annak, hogy az áru kakaótartalommal bír, emellett módja, sőt kötelessége lett volna egyidejűleg a belső áruvizsgálatot is elvégezni.
Feltehetően azonban a vámtarifaszám és alszám megállapítása céljából a vámhivatal a 39/1976. (XI. 20.) PM-KkM együttes rendelet (a továbbiakban: R.) 27. §-ának (5) bekezdésében foglalt áruosztályozást nem végezte el, a (7) bekezdésben említett mintavételre nem került sor. A vámhatóság - a kiadott állásfoglalásban foglaltakra figyelemmel - a felperesre kedvezőbb vámtételt alkalmazta. A felperes ezen alkalommal az eljáró vámhatóságot nem tévesztette meg, a vámáru lényeges tulajdonságait tekintve adatot nem hallgatott el, így az alperes rendelkezésére állt minden adat ahhoz, hogy a jogszabályoknak megfelelő vámértéket és az ehhez kapcsolódó vámkötelezettséget megállapítsa. Az alperes által végzett utólagos vizsgálat tehát nem tárt fel utóbb olyan új tényt, mely az ügyazonosság fennálltának hiányában alapul szolgálhatott az alperes részére a pótlólagos kötelezésre.
Rámutat azonban a Legfelsőbb Bíróság arra is, hogy az elsőfokú vámhatóság határozatát ügyészi óvás folytán hozta meg, ezért arra vonatkozik a Magyar Köztársaság Ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény 14. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezés, mely szerint, ha az ügyész az óvást egyedi ügyben hozott jogerős rendelkezés ellen annak közlését követő egy éven túl nyújtja be - amennyiben törvény, törvényerejű rendelet vagy minisztertanácsi rendelet másként nem rendelkezik -, az óvás folytán tett intézkedés jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogokat nem sérthet.
Ahogy arra az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában helyesen rámutatott, az azonos tényállásból levont új vámjogi következtetés a kétségkívül jóhiszeműen eljárt felperes törvényben biztosított jogát nem sértheti.
Tévedett tehát a másodfokú bíróság, amikor úgy találta, hogy az alperes nem sértette meg a felperes jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogait, amikor az ügyészi óvásnak eleget téve módosította korábbi határozatát, hanem az 1966. évi 2. tvr. 11. §-a szerinti elévülési időn belül érvényesítette vámkövetelését új határozatban. A felperes a kedvezőbb vámtétel ismeretében értékesítette az 1992-ben behozott árukat és az utóbb kiszabott vámot annak árában már nem érvényesítheti.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése értelmében a jogszabálysértő másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.II.28.350/1996. sz.)