adozona.hu
AVI 1997.5.70
AVI 1997.5.70
A vámérték meghatározásához szükséges összehasonlító adatok beszerzésének módszere [57/1980. (XII. 27.) MT r. 2. és 3. cikk.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az általa apportként behozott használt személygépkocsik belföldi forgalom számára való vámkezelését kérte azzal, hogy a gépjárművek vámértékének részéről történt meghatározására az 57/1980. (XII. 27.) MT rendelettel kihirdetett Általános Vám és Kereskedelmi Egyezmény (a továbbiakban: GATT) 3. cikke alapján került sor.
A II. r. alperes az 1994. október 28-án kelt határozataiban a felperes által megjelölt vámértékeket - a GATT 7. cikkében foglaltak alapján eljárva - módosította, a s...
AVI 1997.5.70 A vámérték meghatározásához szükséges összehasonlító adatok beszerzésének módszere [57/1980. (XII. 27.) MT r. 2. és 3. cikk.].
A felperes az általa apportként behozott használt személygépkocsik belföldi forgalom számára való vámkezelését kérte azzal, hogy a gépjárművek vámértékének részéről történt meghatározására az 57/1980. (XII. 27.) MT rendelettel kihirdetett Általános Vám és Kereskedelmi Egyezmény (a továbbiakban: GATT) 3. cikke alapján került sor.A II. r. alperes az 1994. október 28-án kelt határozataiban a felperes által megjelölt vámértékeket - a GATT 7. cikkében foglaltak alapján eljárva - módosította, a személygépkocsik vámértékét a vámáru-nyilatkozaton feltüntetett vámértéktől eltérően magasabb összegben állapította meg és rámutatott, hogy a behozatal sajátossága miatt a GATT 1-6. cikkeinek alkalmazása nem lehetséges.
A felperes fellebbezése folytán eljárt I. r. alperes határozataiban az elsőfokú határozatokat - az indokolás módosításával - helybenhagyta, megállapítva, hogy a II. r. alperes jogszerűen járt el, amikor az apportértéket vámértékként nem fogadta el. Az I. r. alperes ugyancsak nem látott lehetőséget a GATT 1-6. cikkeinek alkalmazására, a vámértékek megállapítását a 7. cikkben foglaltak alapján végezte el.
A felperes keresetében az alperesek határozatainak felülvizsgálat keretében való hatályon kívül helyezését és új eljárás lefolytatásának elrendelését kérte, előadva, hogy a GATT 2. és 3. cikkében foglaltak szerinti eljárásra azért nem került sor, mert az alperes birtokában nincs olyan rendezett nyilvántartás, melyet - a GATT-ban foglaltaknak eleget téve - vizsgálni lehetett volna. Sérelmezte, hogy az alperesek meg sem kísérelték a perbeli importhoz hasonló áruk ügyleti értékének felderítését.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperesek keresettel támadott határozatait hatályon kívül helyezte és az elsőfokú vámhatóságot új eljárásra kötelezte, mert úgy találta, hogy jogszabálysértően jártak el az alperesek, amikor a GATT 2. és 3. cikkében meghatározott ügyleti értékek széles körű (az egész országra kiterjedő) vizsgálata nélkül, csupán a rendelkezésükre álló adatok birtokában zárták ki a 2. és 3. cikk alkalmazását. Erre figyelemmel az elsőfokú bíróság előírta, hogy a lefolytatandó új eljárásban a II. r. alperesnek meg kell keresnie valamennyi gépkocsi-vámkezelést végző vámhivatalt annak felderítése céljából, hogy a perbeli gépkocsik behozatalával egy időben vagy közel azonos időben importáltak-e azonos vagy hasonló gépkocsit. Csak megfelelő összehasonlító adatok birtokában látott lehetőséget az elsőfokú bíróság a vámértéknek a GATT 7. cikke alapján történő meghatározására.
Az elsőfokú ítélet ellen az I. r. alperes fellebbezett, annak megváltoztatását és a keresetet elutasító másodfokú határozat hozatalát kérve. Álláspontja szerint a GATT szóhasználata alátámasztja azon véleményét, hogy a vámhivatal kizárólag a rendelkezésére álló adatokat köteles vizsgálni, ugyanakkor a vámérték helyes kimunkálása az importőr kötelezettsége.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, rámutatva, hogy a GATT magyarázó jegyzeteiben használt "vámszervek" kifejezés az adott ország valamennyi vámszervét jelenti, így a megismételt eljárásban az ország valamennyi vámszervének adatait felhasználva kell eljárni. Illetőleg - kellő összehasonlító adat birtokában - nem feltétlenül szükséges az ország valamennyi vámhivatalának megkeresése, valamint az egy időben vagy közel azonos időben exportált hasonló áruk teljes körének a felderítése. Csak ilyen összehasonlító adatok birtokában kerülhet sor - a másodfokú bíróság szerint is - a GATT 7. cikkének alkalmazására.
A jogerős másodfokú ítélet felülvizsgálata iránt az I. r. alperes nyújtott be kérelmet. Előadta, hogy álláspontja szerint jogszabálysértő a másodfokú ítéletnek az elrendelt új eljárásra kötelező az a rendelkezése, mely szerint a megismételt közigazgatási eljárásban az ország valamennyi vámhivatalának adataiból kell felderíteni azt, hogy a GATT 3. cikke 1. pontjának megfelelően érkeztek-e be az országba a perbeli gépjárművekkel összehasonlítandó áruk. Hivatkozott arra is, hogy a másodfokú ítélet indokolása ellentmondó, mert maga is tartalmazza azt, hogy nem szükséges az ország valamennyi vámhivatalának a megkeresése, ha egyébként kellő adat áll már rendelkezésre.
A felperes ellenkérelme a másodfokú ítélet hatályában való fenntartására irányult, előadva, hogy a GATT vámszervekként az elfogadó ország vámhatóságainak egészét jelöli, melyet figyelembe véve a bíróság rendelkezése nem jogszabálysértő.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Az indokolás szerint az alperesi határozatok hozatalának idejében hatályban volt, a vámjog részletes szabályainak megállapításáról és a vámeljárás szabályozásáról szóló 39/1976. (XI. 10.) PM-KkM együttes rendelet 92. §-ának (1) bekezdése kimondta, hogy a kiszabásra kerülő vám alapja a vámáru vámértéke. A külkereskedelmi áruforgalomba beérkező vámáru vámértékét az Általános Vám és Kereskedelmi Egyezmény VII. cikkének végrehajtásáról szóló egyezményben, valamint az egyezményhez tartozó jegyzőkönyvben foglaltak szerint kell meghatározni. Az árunyilatkozatot adónak a vámkezelési kérelemben nyilatkoznia kell arról, hogy a vámérték kimunkálása az Általános Kereskedelmi és Vámegyezmény (a továbbiakban: GATT) Vámérték-egyezményének melyik cikkében meghatározott előírásoknak megfelelően történt.
A fenti jogszabályi rendelkezés szerint eljárva a felperes
- a II. r. alperes hiánypótlásra való felhívásának eleget téve
- úgy nyilatkozott, hogy a perbeli gépjárművek vámértékének meghatározására a GATT Értékegyezmény 3. cikke alapján került sor. Előadta azt is, hogy az importáru vámértéke közel azonos az árubehozatal időpontjában más importőrök által behozott hasonló áruk vámértékével.
Az alperesek a vámérték megállapítására a GATT Értékegyezmény 3. cikkének alkalmazásával nem láttak lehetőséget, azt a 7. cikk szerint állapították meg.
Miként arra mindkét fokú eljárt bíróság rámutatott, a GATT-ban az értékelési módszerek az alkalmazás sorrendjében szerepelnek, így a 7. cikk alkalmazására csak az esetben kerülhet sor, ha a megelőző cikkek - így a 3. cikk - nem alkalmazhatók.
Maga a 3. cikk is úgy rendelkezik, hogy ha az importált áruk vámértéke az 1. és 2. cikk rendelkezései alapján nem állapítható meg, a vámérték az ugyanazon importőr országba irányuló exportra eladott és az értékelendő áruval egy időben vagy közel azonos időben exportált hasonló áruk ügyleti értéke lesz. Ezzel összefüggésben a GATT 1. mellékletének a 3. cikkhez fűzött indokolása tartalmazza, hogy a 3. cikk alkalmazásánál a vámszervek, ahol lehetséges, az értékelendő áruhoz hasonló áru, azonos kereskedelmi szinten és lényegében azonos mennyiségben történő értékelését vegyék alapul.
A felperes mint vámkezelést kérő által közölt, de a II. r. alperes szerint el nem fogadható vámértékre figyelemmel a vámértéket a II. r. alperesnek kellett megállapítania a GATT rendelkezései alapján.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a GATT 1. számú mellékletében szereplő "vámszervek" meghatározás adott esetben a perbeli vámügyben eljáró mindkét alperest jelenti, de nem jelenti azt, hogy a vámérték meghatározásához az eljáró vámszervek csak a saját adataikat használhatnák fel.
Nem törvénysértő ezért a jogerős ítélet azon rendelkezése, mely szerint a megismételt közigazgatási eljárásban az országban működő vámszervek adataiból kell felderíteni azt, hogy a GATT 3. cikke 1. pontjának megfelelően a vámkezelendő gépjárművekkel összehasonlítandó áruk érkeztek-e be az országba. Adott esetben az ország valamennyi vámszervének erre vonatkozó adatát az eljáró vámhatóság felderítheti a központi nyilvántartás útján is és ezt követően közülük csak azon vámszerveket keresi meg ténylegesen a perbeli gépkocsikkal azonos típusú, gyártási idejű és hasonló műszaki állapotú vámkezelt gépkocsik ügyleti értékének közlése céljából, amelyek - a központi nyilvántartás adatai szerint - az értékelendő áruval egy időben vagy közel azonos időben hasonló árut vámkezeltek. E vonatkozásban helyesen mutatott rá a másodfokú bíróság arra is, hogy nem szükséges az egy időben vagy közel azonos időben exportált hasonló áruk teljes körének a felderítése, illetőleg az ország valamennyi vámhivatalának a megkeresése. Az eljáró vámhatóságnak meg kell kísérelnie a vámérték meghatározásához szükséges összehasonlító adatok beszerzését és amennyiben a döntés meghozatalához kellő adat áll rendelkezésére (melynek alapján a perbeli importáruk vámértéke már meghatározható), a további adatok beszerzése már szükségtelen.
(Legf. Bír. Kfv.II.27.656/1996. sz.)