adozona.hu
AVI 1997.3.34
AVI 1997.3.34
A nem kész lakások telekárára eső általános forgalmi adó felszámításának szabályai [1992. évi LXXIV. tv 13. § (1) bek. 21. pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az indokolás szerint a felperes adóalanyként általános forgalmiadó-köteles termékértékesítést végzett, amely után köteles lett volna általános forgalmi adót felszámítani és megfizetni, azonban ezt a kötelezettséget elmulasztotta. Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és a felperes által az állam javára fizetendő elsőfokú illetéket leszállította. Az indokolás szerint a...
AVI 1997.3.34 A nem kész lakások telekárára eső általános forgalmi adó felszámításának szabályai [1992. évi LXXIV. tv 13. § (1) bek. 21. pont].
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az indokolás szerint a felperes adóalanyként általános forgalmiadó-köteles termékértékesítést végzett, amely után köteles lett volna általános forgalmi adót felszámítani és megfizetni, azonban ezt a kötelezettséget elmulasztotta. Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és a felperes által az állam javára fizetendő elsőfokú illetéket leszállította. Az indokolás szerint az elsőfokú bíróság által megállapított ítéleti tényállás helyes, az abból levont érdemi döntés is helytálló, csupán a le nem rótt illeték összegére vonatkozóan kellett az ítéletet részben megváltoztatni. A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének indokolását kiegészítette, illetve a jogi indokok egy részét mellőzte.A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Változatlanul állította, hogy az ügyben szereplő ingatlan osztatlan közös tulajdon, a közigazgatási hatóságok egységes intézményterületnek minősítik, lakásonként, lakóingatlanonként nem osztható meg. Erre figyelemmel a felperes által kötött szerződésekben megállapíthatatlan, hogy mekkora az egyes lakások által megszerzett föld térmértéke. Kifogásolja a felperes, hogy az adóhatóság a teljes területre vetette ki az áfa-hiányt, annak ellenére, hogy a terület osztatlan közös tulajdonban a felperesnél maradt.
Arra is felhívja a felperes a felülvizsgálati kérelemben a figyelmet, hogy a vevőnek a ráépítés engedélyezésével földhasználati jogot értékesítettek. A másodfokú bíróság indokolásában arra hivatkozik, hogy a felperes és a vevő között a földhasználatra vonatkozóan nincs írásbeli megállapodás. Ezzel szemben felperesi állítás szerint minden szerződésben található egy külön pont, amelyben a felek írásban rögzítik a ráépítésre vonatkozó földhasználati megállapodást. A felülvizsgálati kérelem szerint megállapítható, hogy a felperes nem a saját földjén építkezett, hanem a saját tulajdonára ráépítést engedélyezett.
A Legfelsőbb Bíróság felhívására a felperes bejelentette, hogy a jogerős ítélet a Ptk. 137. és 188. §-aiban foglaltakat, továbbá az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 74. §-át sértette meg.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban történő fenntartását indítványozta. Az alperes szerint az áfa-hiány vonatkozásában a Ptk. rendelkezései nem az ügy érdeméhez tartozó jogkérdésnek minősülnek. Az áfa-törvény 74. §-a szerinti alperesi törvénysértést sem tudja az ellenkérelem értelmezni, egyrészt azért, mert nem tényállási elem, továbbá az áfa-törvény 74. §-a a címe szerint hatályba léptető és átmeneti intézkedésekről rendelkezik, így nehezebben illeszthető az ügy érdeméhez.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Az indokolás szerint a Ptk. 137. §-ának (2) bekezdése értelmében a ráépítő szerzi meg a földnek, illetőleg a föld megfelelő részének a tulajdonjogát, ha az épület értéke a földnek, illetőleg a föld megfelelő részének értékét lényegesen meghaladja.
Helyesen utal a jogerős ítélet indokolása arra, miszerint ahhoz, hogy a ráépítés szabálya alapján szerezhessenek tulajdonjogot az egyes vevők, nekik kellett volna a ráépítőknek lenniük, de jelen esetben ez nem jöhet szóba, hiszen az építő a felperes volt úgy, hogy a saját tulajdonában lévő ingatlanra épített felépítményt és ezeket értékesítette adásvételi szerződés útján. A szerződések elemzése alapján megállapítható, hogy a felperes az egyes vevőket arról biztosította, hogy az építési terület felett rendelkezik. A szerződés szerint az építési terület a vállalkozó birtokában van, azonban ez a rendelkezés pontatlan, mivel a felperes az ingatlan tulajdonosa volt és ez a jogcím alapozhatta meg azt, hogy a felperes építkezhetett.
Helyesen utal az alperesi ellenkérelem arra, hogy a névre szóló szerződések az eladásra kerülő lakások építési árát és a garázsok árát adóval növelten, a telek árát adó nélkül tartalmazzák. A szerződésekben nincs utalás a telek megbontására, tárgyi adómentes és lakóingatlan szerinti földrészekre. A számlákon valóban egyértelműen a lakás telekár került leszámlázásra.
A felperes eljárása sértette az áfa-törvény 13. §-a (1) bekezdésének 21. pontjában foglaltakat, hiszen a nem kész lakások telekárára elmulasztotta felszámítani az általános forgalmi adót. A törvényi rendelkezésekből az következik, hogy a perbeli esetben a lakótelek osztja a lakás sorsát az áfa tekintetében, így ha befejezetlen vagy kész lakás első adóalany általi értékesítéséről van szó, akkor a telek értéke tekintetében is áfát kell számítani.
Mindezekre tekintettel a jogerős ítélet nem sértette a Ptk. 137. és 138. §-aiban foglalt rendelkezéseket és nehezen értelmezhető az áfa-törvény 74. §-ában foglaltak sérelmére alapított felperesi álláspont is.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.I.28.033/1996. sz.)