adozona.hu
AVI 1997.1.12
AVI 1997.1.12
A fizetendő illeték összegének meghatározásakor - vita esetén - vizsgálni kell, hogy a fél az ingatlan tulajdonjogát milyen jogcímen szerezte meg [1990. évi XCIII. tv 3. § (3) bek. a) pont, 19. § (1) bek., Ptk. 207. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes jogelődje, az F. Fényképész Szövetkezet 1991. évi január hó 31. napján kelt adásvételi szerződéssel megszerezte az Sz.-P. Beruházó és Kereskedelmi Fejlesztő Kft. eladó - tulajdonát képező Bp. T. u. 2. sz. alatti, 825 m2-es telekingatlanon, az eladó által épített üzletház 57/10 000-ed tulajdoni illetőséget. A felek a vételárat - áfa nélkül -8 485 400 Ft-ban határozták meg.
A Fővárosi Bíróság mint cégbíróság az 1992. évi január hó 14. napján kelt végzésével az F. B. Fényképész Szöve...
AVI 1997.1.12 A fizetendő illeték összegének meghatározásakor - vita esetén - vizsgálni kell, hogy a fél az ingatlan tulajdonjogát milyen jogcímen szerezte meg [1990. évi XCIII. tv 3. § (3) bek. a) pont, 19. § (1) bek., Ptk. 207. §].
A felperes jogelődje, az F. Fényképész Szövetkezet 1991. évi január hó 31. napján kelt adásvételi szerződéssel megszerezte az Sz.-P. Beruházó és Kereskedelmi Fejlesztő Kft. eladó - tulajdonát képező Bp. T. u. 2. sz. alatti, 825 m2-es telekingatlanon, az eladó által épített üzletház 57/10 000-ed tulajdoni illetőséget. A felek a vételárat - áfa nélkül -8 485 400 Ft-ban határozták meg.A Fővárosi Bíróság mint cégbíróság az 1992. évi január hó 14. napján kelt végzésével az F. B. Fényképész Szövetkezet (1991. augusztus 29. napjával) átalakulás miatt a cégnyilvántartásból törölte, és jogutódjaként F. R.-t nyilvántartásba vette.
Az 1991. évi január hó 31. napján kelt adásvételi szerződés 1992. évi július hó 15. napján érkezett a Fővárosi Kerületek Földhivatalához. A Fővárosi Kerületek Földhivatala az 1992. évi december hó 18. napján kelt határozatával a fenti ingatlan 57/10 000-ed részére a felperesi jogelőd tulajdonjogát vétel jogcímén az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezte. Ezt követően 1993. január hó 4. napján a vagyonszerzési ügy iratait illetékkiszabás végett a Fővárosi Illetékhivatalhoz továbbította.
Az eladó és a vevő között 1993. február 10. napján megállapodás jött létre, amely szerint a vevő 47/10 000-ed tulajdoni hányada a közös tulajdon részét képezi, és az adásvétel tárgya kizárólag az eladó tulajdonában álló ingatlannak a vevő által "megépített" helyiségéhez tartozó telekhányad, melynek vételára 373 100 Ft volt.
A Fővárosi Illetékhivatal a felperes terhére a megszerzett ingatlan 10 607 000 Ft-os forgalmi értéke után az 1993. évi május hó 18. napján kelt fizetési meghagyásában 530 350 Ft vagyonszerzési illetéket, 1000 Ft eljárási illetéket (összesen: 531 350 Ft) és 53 035 Ft mulasztási bírságot szabott ki, amelyet a felperes 1993. évi június hó 1. napján az Illetékhivatal részére átutalt.
A fizetési meghagyás ellen a felperes fellebbezéssel élt. Fellebbezésében előadta, hogy csak a telek tulajdoni hányadát szerezte meg vétel címén, a felépítményt a későbbi tulajdonosok saját forrásból fedezték, a felépítmény építőközösségi formában készült, amely után vagyonszerzési illeték nem szabható ki. Előadta továbbá, hogy a szerződést határidőben, 1993. január 4-én nyújtotta be, így a mulasztási bírság kiszabása nem volt jogszerű.
Az illetékhivatal az 1993. évi augusztus hó 30. napján kelt határozatával a fizetési meghagyást saját hatáskörében megváltoztatta és az előírt 53 035 Ft összegű mulasztási bírság törlését helyesbítés címén elrendelte.
Az alperes az 1993. évi november hó 8. napján kelt határozatával a Fővárosi Illetékhivatal határozatát megváltoztatta, a perbeli ingatlanrész forgalmi értékét 10 606 600 Ft-ban állapította meg, ennek megfelelően a felperes terhére előírt 531 350 Ft illetéken túl további 480 Ft illetéket írt elő és a mulasztási bírság összegét 159 249 Ft-ra változtatta meg.
A felperes keresetében az alperesi határozatok megváltoztatását kérte arra hivatkozással, hogy azok törvénysértőek és megalapozatlanok. Kérte a mulasztási bírság és a felépítmény utáni vagyonszerzési illeték mellőzését, illetve a már - ily módon szükségtelenül - befizetett illeték és bírság visszafizetésére kötelezni az alperest.
Az alperest a kereset elutasítását kérte. Hivatkozott a másodfokú határozatában foglaltakra, valamint arra, hogy a felperes és az Sz. Rt. között egyértelműen adásvételi szerződés jött létre a felépítmény vonatkozásában is.
A bíróság a felperes keresetét elutasította.
A bíróság tényként állapította meg, hogy az 1991. évi január hó 31. napján kelt adásvételi szerződés ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre alkalmas okirat volt, miután ténylegesen annak alapján a felperes javára a tulajdonjogot vétel jogcímén a földhivatal bejegyezte.
Az adásvétel valamely dolog tulajdonjogának a vételár megfizetése, tehát pénz ellenében történő átruházása. Jelen esetben ez történt: az eladó a vevő által három részben teljesített (kifizetett) vételár ellenében a pontosan meghatározott (II. em. 29. sz. alatti 29 m2 területű) ingatlanrészt a vevőre átruházta. A vevő és az eladó között létrejött ingatlan-adásvételi szerződés megfelelően tartalmazta a szükséges elemeket; a felek megnevezését, az ingatlan átruházására irányuló szándékot, a szerződés tárgyának, az ingatlannak a pontos megjelölését és a vételárat. A Ptk. magyarázata (Kommentár) szerint adásvételi szerződés tárgya rendszerint már meglévő dolog, de lehet jövőbeli dolog is. így a felépítmény vonatkozásában egy olyan dologról volt szó, amelynek "tulajdonjogát" az eladó csak a szerződés megkötése után - az épület felépítésével - szerezte meg és ezt a jövőbeni tulajdonjogát ruházta át a vevőre (felperesre).
Nem fogadta el a bíróság a felperes - később visszavont - azon állítását, miszerint az eladó és a vevő (további vevők) között építőközösség jött volna létre, ugyanis ennek jogszabályi feltételei hiányoztak, többek között a szükséges írásbeli megállapodás (Ptk. 575-576. §).
Nem fogadta el a bíróság azt sem, hogy a felperes ráépítéssel szerezte volna meg a felépítmény tulajdonjogát. A ráépítésre hivatkozást, (miszerint a felépítményt felperes saját maga hozta volna létre) vállalkozási szerződés útján vagy saját erejéből, kivitelezéssel nem helytálló, mert sem az építési engedély, sem a használatbavételi engedély nem a felperes javára szólt, hanem az építtető eladót jelölte meg jogosultként. Ezen túlmenően a perbeli szerződésben a Ptk. 389. §-a szerinti vállalkozásra jellemző tartalmi elemek sem jelentek meg, azaz nem állapítható meg, hogy a felperesi vevő megbízta volna az eladót vállalkozói minőségben a felépítmény létrehozására, és az ezzel kapcsolatos megbízói, vállalkozói kötelezettségnek a felek eleget is tettek volna (Ptk. 389-406. §).
De nem felel meg a perbeli szerződés a megkötésekor még hatályban volt 7/1978. (II. 1.) MT rendelet rendelkezéseinek sem.
A Ptk. 207. §-ának (1) bekezdése értelmében a szerződési nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogy azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett. A perbeli szerződés nevesítése, szóhasználata, az, hogy következetesen, mindvégig eladót, vevőt, vételárat, adásvétel tárgyát említi, illetve hogy belőle a tulajdonátruházásra irányuló szándék egyértelműen kitűnik, valamint, hogy a telekingatlanrész és a felépítményrész között nem tesz különbséget, egyértelműen alátámasztja, hogy az eladó és a vevő között létrejött adásvételi szerződés, amely a Ptk. 365-376. §-ában foglaltaknak megfelelően szabályozza - egyebek között - a tájékoztatási kötelezettséget, a vételár előre történő megfizetését, a tulajdonváltozás ingatlan-nyilvántartásba bejegyzését, a birtokbalépést, a szerződésszegés következményeit.
Az 1993. február 10. napján létrejött kiegészítő, módosító szerződés az eredeti szerződés tartalmán nem változtathatott. A felperest ezért az 1991. január 31. napján létrejött adásvételi szerződés tartalmának megfelelően terheli az 1990. évi XCIII. tv 3. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján, a 19. § (1) bekezdése szerint számított visszterhes vagyonszerzési illeték megfizetésének kötelezettsége.
Az Itv. 91. §-a alapján az ingatlan tulajdonjogának megszerzésére irányuló szerződést a földhivatalhoz kell bejelenteni az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzést követően illetékkiszabás végett. A bejegyzésre irányuló kérelem egyben az illetékkiszabást szolgáló bejelentés is. A tulajdonjog bejegyzésére irányuló kérelmet az 1972. évi 31. tvr. végrehajtására kiadott 27/1972. (XII. 31.) MÉM rendelet 73. §-a szerint a bejegyzés alapjául szolgáló szerződés keltétől számított 30 napon belül kell a földhivatalhoz benyújtani.
Aki ezt a határidőt elmulasztja, az az Itv. 82. §-ában foglalt mulasztási bírság megfizetésére kötelezhető.
Az adásvételi szerződést 1991. évi január hó 31. napján kötötték, a földhivatalhoz történő benyújtás időpontja pedig 1992. július 15. napja volt.
Miután a késedelem az egy évet meghaladta, az 1990. évi XCI. tv 74. §-ának c) pontja alapján a mulasztási bírság mértéke a kiszabott 531 830 Ft összegű illeték 30%-a, azaz 159 249 Ft.
(Pesti Központi Kerületi Bíróság 2.P.62.654/1993. sz.)