adozona.hu
AVI 1997.1.1
AVI 1997.1.1
A lakás- és helyiség-fenntartási és -karbantartási tevékenység áfa-köteles [1989. évi XL. tv 1. § a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A per adatai szerint a B. Megyei Jogú Város Önkormányzata 1992. február 24-én szerződést kötött a B. Ingatlankezelő Vállalattal. A szerződés az alábbi főbb rendelkezéseket tartalmazta:
- Az önkormányzat megbízza a korábban IKV kezelésű lakások és állami tulajdonú nem lakás céljára szolgáló helyiségek, mint önkormányzati tulajdonú vagyontárgyak kezelésével a vállalatot.
- A vagyonkezelési megbízás 1992. január 1-jétől 1992. december 31-ig szól.
- A megbízó a megbízás teljesítésének ellenért...
AVI 1997.1.1 A lakás- és helyiség-fenntartási és -karbantartási tevékenység áfa-köteles [1989. évi XL. tv 1. § a) pont].
A per adatai szerint a B. Megyei Jogú Város Önkormányzata 1992. február 24-én szerződést kötött a B. Ingatlankezelő Vállalattal. A szerződés az alábbi főbb rendelkezéseket tartalmazta:- Az önkormányzat megbízza a korábban IKV kezelésű lakások és állami tulajdonú nem lakás céljára szolgáló helyiségek, mint önkormányzati tulajdonú vagyontárgyak kezelésével a vállalatot.
- A vagyonkezelési megbízás 1992. január 1-jétől 1992. december 31-ig szól.
- A megbízó a megbízás teljesítésének ellenértékeként a vagyonkezelési megbízás tárgyát képező ingatlanok tárgyi időszaki bérleti díját a megbízott rendelkezésébe adja oly módon, hogy a megbízott az ilyen irányú tevékenysége során nyereséget nem képezhet.
- A megbízott az üzemeltetési költségeken felüli többletbevételt ezen ingatlanok karbantartására használja fel.
Az önkormányzat mint tulajdonos, a későbbiekben ellenőrzést végzett a felperes jogelődjénél. Ezt követően a vállalat önrevíziót hajtott végre és törölte az önkormányzattal szembeni követelését, valamint ennek 1992. évre kiterjedő 5 679 000 Ft áfa-vonzatát is.
Az elsőfokú adóhatóság is vizsgálatot végzett a felperes jogelődjénél és az 1994. február 12-én kelt határozatával a felperes terhére 1992. évre vonatkozóan eredménymódosítás címén l 176 000 Ft adókülönbözetet, továbbá ugyancsak 1992. évre a felperes terhére áfa adónemben 5 679 000 Ft adókülönbözetet állapított meg.
Fellebbezés folytán az alperes az 1994. május 17-én kelt határozatával elrendelte az 1 176 000 Ft törlését, egyebekben az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében a határozat felülvizsgálatát az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a vállalat áfa-köteles tevékenységet végzett.
A városi bíróság 1995. május 25-én kelt ítéletével a keresetet elutasította. Az indokolásban arra hivatkozott, hogy a vállalat nyilvántartásában adóköteles bevételei között szerepeltette a szolgáltatások ellenértékét mindaddig, amíg az önkormányzat által készített szakértői vélemény nem kifogásolta az elszámolás rendszerét. Megállapította, hogy a keresettel érintett általános forgalmi adót a felperes bevallotta, befizette, majd ezt követően 1993-ban önrevízióval csökkentette 5 679 000 Ft-tal a bevallást.
Rámutatott a bíróság, hogy a karbantartás, javítás az általános forgalmi adóról szóló módosított 1989. évi XL. törvény 7. §-a alapján értékesítésnek minősül és így az 1. § (1) bekezdésének a) pontja szerint általános forgalmiadó-köteles tevékenység.
Fellebbezés folytán a megyei bíróság 1995. szeptember 25-én kelt ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében helybenhagyta, míg a perköltségre vonatkozó rendelkezést részben megváltoztatta és a felperes által fizetendő kereseti illeték összegét 34 060 Ft-ról 9000 Ft-ra leszállította. Az indokolásban rámutatott arra, miszerint tévesen hivatkozik a felperes arra, hogy az önkormányzattal kötött megállapodás soha nem ment teljesedésbe, a megállapodás alapján semmilyen piaci folyamat, árumozgás, szolgáltatás teljesítése vagy ellenszolgáltatás nyújtása nem kimutatható. A bíróság álláspontja szerint sem vitatható ugyanis az, hogy a tulajdonost terhelő munkákat a felperes elvégezte, ezek a szolgáltatások áfa-köteles szolgáltatások voltak és az ellenértéket az önkormányzat a befolyt bérleti díjakkal egyenlítette ki.
Megalapozatlannak találta a másodfokú bíróság azt a fellebbezési érvelést is, hogy az önkormányzat és a. felperes között érvényes megállapodás nem jöhetett létre, mivel a házkezelési szervek kezelésében lévő állami ingatlanokkal összefüggő tevékenységről szóló - a vizsgálattal érintett időszakban is hatályos - 22/1985. (XII. 27.) ÉVM-PM számú együttes rendelet ezt nem tette lehetővé.
Az előadottakkal kapcsolatban utalt a bíróság a tanácsi házkezelési szervek kezelésében lévő állami ingatlanokkal összefüggő tevékenységről szóló 22/1985. (XII. 27.) ÉVM-PM együttes rendelet 1. §-ának (1) bekezdésére, amely szerint a rendelet hatálya a tanácsi ingatlankezelő vállalat, tanácsi házkezelési szerv által a 6/1970. (IV. 8.) ÉVM-MÉM-PM együttes rendelet 10. §-a alapján kezelt állami ingatlanok kezelésével összefüggő tevékenységre terjed ki.
Az előzőekkel összefüggésben hivatkozott még a másodfokú bíróság a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 107. §-ának (1) bekezdésére, amely szerint - szűk kivételtől eltekintve - egyebek mellett az önkormányzat közigazgatási területén lévő ingatlanok meghatározott köre a tanácsi, illetőleg a tanácsi ingatlankezelő szervek kezelésében lévő állami bérlakások is az állam tulajdonából az önkormányzatok tulajdonába kerültek. Az iratokból kitűnően az önkormányzat és a felperes közötti megállapodásra éppen a tulajdonváltozás miatt került sor. Ebből következően az állami ingatlanok kezelésére vonatkozó rendelet az önkormányzat tulajdonában álló ingatlanokkal kapcsolatban végzett szolgáltatások és ennek áfa-tartalmának megítélése során nem alkalmazható.
A felperes a módosított Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alapján, 9. sorszám alatt felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a megyei bíróság ítélete ellen. Ebben a Pp. 272. §-ának (2) bekezdése alapján kérte az ítélet megváltoztatását, mert az jogszabálysértő.
A jogszabálysértést a következőkben jelölte meg.
Nem vitás, hogy az önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (Ötv.) 107. §-a (1) bekezdésének e) pontja értelmében a tanácsi ingatlankezelő szerek kezelésében lévő állami bérlakások önkormányzati tulajdonba kerültek. A tulajdonváltozás azonban nem az Ötv. erejénél fogva következett be, hanem erről külön törvény, az 1991. évi XXXIII. törvény 1. és 2. §-a rendelkezett, mégpedig akként, hogy az önkormányzati tulajdonba került lakásokra vonatkozó szabályok megalkotását speciális jogszabály, a lakástörvény feladatává tette. Hogy az átmeneti időszakban a lakásgazdálkodási tevékenység zavartalanul folytatható legyen, az 1991. évi XXIII. törvény 2. §-ának (9) bekezdése úgy rendelkezett, hogy a lakástörvény hatálybalépéséig - 1994. január 1. napjáig - az állami bérlakásokra vonatkozó valamennyi jogszabály rendelkezéseit változatlanul irányadónak kell tekinteni. Ebbe a körbe beletartozik az adóhiány megállapításakor hatályban volt 22/1985. (XII. 27.) ÉVM rendelet is.
Ezért jogszabálysértő a másodfokú bíróság azon álláspontja, hogy a jelen ügyben a 22/1985. (XII. 27.) ÉVM rendelet nem vehető figyelembe. Tévedett a bíróság akkor is, amikor az 1992. február 24-én kelt szerződést érvényesnek minősítette.
Az alperes 5. sorszámú ellenkérelmében a jogerős ítélet helybenhagyását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság nem osztotta a felülvizsgálati kérelem érvelésében foglaltakat. A felperes megalapozatlanul hivatkozik arra, hogy a jogelődje által végzett lakás- és helyiség-fenntartási, -karbantartási stb. munkákat nem terhelte áfa-fizetési kötelezettség. Ezen felperesi állításnak ellentmond az általa az alperessel kötött, 1992. február 24-én kelt szerződés. E megállapodás lényeges tartalma, hogy az alperes a befolyt bérleti díjakból egyenlítette ki az önkormányzati tulajdonban lévő bérlakások kezelése során felmerült ráfordításokat. Kétségtelen tehát, hogy a felperesi jogelőd szolgáltatást, illetve gazdálkodást végzett, és ennek eredményeként árbevételhez jutott, így tevékenysége az 1989. évi XL. törvény 7. §-ának (1) bekezdése, illetve 1. §-ának a) pontja áfa-köteles tevékenység volt. A felperes által a számlákban feltüntetett munkák ellenértékét az önkormányzat a bérleti díjak felhasználásával, illetve átengedésével egyenlítette ki. A gazdasági folyamat során fel sem merült az, hogy az önkormányzat a felperes, illetve a jogelőd által feltüntetett munkákat vitássá tegye. A kiállított számlák hiányosságai pedig nem eredményezik a szolgáltatás áfa-mentességét.
Tévesen hivatkozott a felperes arra is, hogy tevékenysége a 22/1985. (XII. 27.) ÉVM-PM számú együttes rendelet hatálya alá tartozik. E rendelet ugyanis az állami tulajdonú és tanácsi kezelésű szervek tevékenységére terjed ki. Az 1992. február 24-én kelt, a fentiekben már hivatkozott szerződés az önkormányzati tulajdonú lakások kezelésével kapcsolatban jött létre. A felperes, illetve a jogelődje e szerződés alapján végezte a szolgáltatásokat. Így minden alapot nélkülöz a felperes azon állítása, hogy a szerződés a gyakorlatban nem hatályosult.
Megalapozatlanul hivatkozott a felperes az 1991. évi XXXIII. törvény 2. §-ának (9) bekezdésére is, azt állítva, hogy e jogszabályi rendelkezés alapján alkalmazható a jelen ügyre a 22/1985. (XII. 27.) ÉVM-PM együttes rendelet. A törvény 2. §-ának (9) bekezdése a lakások és helyiségek elosztására, elidegenítésére, bérletére és bérére vonatkozóan írta elő, hogy az e törvény hatálybalépésekor hatályban lévő jogszabályok rendelkezései változatlanul irányadók. A felsorolásában nem szerepel a bérlakások kezelésével kapcsolatos tevékenység. A felperes állításai tehát e vonatkozásban is tévesek.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.II.28.218/1995. sz.)