adozona.hu
AVI 1996.12.143
AVI 1996.12.143
Adóköteles jövedelemnek minősül az is, ha a munkáltató lízingszerződés közbeiktatásával biztosít juttatást az adózó részére (1989. évi XLV. tv 1. §, 4. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A V. Kereskedőház Rt., valamint az Sz. és V. Takarékszövetkezet között szerződés jött létre, amelynek alapján a V. Rt. személygépkocsikat lízingelt az Sz. és V. Takarékszövetkezettől.
A szerződés 5. pontja értelmében a lízingbevevőt elővételi, illetve vevőkijelölési jog illette meg, így a lízing futamidejének lejártát követően a kedvezményezettek csekély maradványérték megfizetése ellenében a személygépkocsik tulajdonjogát megszerezhették. A felperesek munkáltatója, a V. Rt. a lízingdíj túln...
AVI 1996.12.143 Adóköteles jövedelemnek minősül az is, ha a munkáltató lízingszerződés közbeiktatásával biztosít juttatást az adózó részére (1989. évi XLV. tv 1. §, 4. §).
A V. Kereskedőház Rt., valamint az Sz. és V. Takarékszövetkezet között szerződés jött létre, amelynek alapján a V. Rt. személygépkocsikat lízingelt az Sz. és V. Takarékszövetkezettől.A szerződés 5. pontja értelmében a lízingbevevőt elővételi, illetve vevőkijelölési jog illette meg, így a lízing futamidejének lejártát követően a kedvezményezettek csekély maradványérték megfizetése ellenében a személygépkocsik tulajdonjogát megszerezhették. A felperesek munkáltatója, a V. Rt. a lízingdíj túlnyomó részét megfizette, és mint munkáltató megállapodott a felperesekkel abban, hogy a futamidő alatt (kb. 4 hónap) a személygépkocsikat a felperesek személyes használatába adja, majd a lízing futamidejének lejárta után, mint a munkáltató által kijelölt vevők, adásvételi szerződést fognak kötni a lízingbeadó Sz. Takarékszövetkezettel. A futamidő lejártát követően az adásvételi szerződéseket megkötötték, így a felperesek a csekély maradványérték és az áfa megfizetését követően a személygépkocsik tulajdonjogát megszerezték.
Az elsőfokú adóhatóság a felpereseknél adóellenőrzést végzett és a vizsgálat megállapításai alapján hozott határozatában a felpereseket személyi jövedelemadó-hiány és késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.
A felperesek fellebbeztek, azonban az alperes az elsőfokú adóhatározatokat helybenhagyta.
A felperesek keresetükben elsődlegesen az adóhatározatok megváltoztatását, másodlagosan pedig hatályon kívül helyezésüket és új eljárás elrendelését kérték.
Az elsőfokú bíróság az alperesi határozatokat az elsőfokú határozatokra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. Egy felperes tekintetében az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatását is elrendelte. Az elsőfokú ítélet ellen a felperesek és az alperes is fellebbeztek.
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét akként változtatta meg, hogy az alperest valamennyi határozat vonatkozásában új eljárásra kötelezte.
A megyei bíróság ítéletének indokolásában rámutatott, hogy a felperesek a lízing futamidejének lejártát követően azonnal alacsony maradványértéken adásvételi szerződést kötöttek az Sz. Takarékszövetkezettel.
Ebből a tényből megállapítható, hogy a V. Rt. a felperesek részére jövedelmet juttatott, hiszen a lízingdíjat a felperesek munkáltatójaként kifizette az Sz. Takarékszövetkezetnek.
A felperesek tehát a csekély maradványérték és az áfa megfizetése ellenében nagy értékű, újszerű személygépkocsik tulajdonosaivá váltak. Ebből következik, hogy a személyi jövedelemadó-törvény irányadó rendelkezéseire figyelemmel a felpereseknek adófizetési kötelezettsége keletkezett.
A jogerős ítélet ellen valamennyi felperes felülvizsgálati kérelemmel élt.
A felperesek álláspontja szerint a dolgozók pénzbeni juttatást nem kaptak, a pénzt a takarékszövetkezet kapta meg mint lízingdíjat, a felpereseknél csak az ingóság található meg. A gépjárművek tulajdonjogát a felperesek nem a munkáltatótól, hanem a takarékszövetkezettől szerezték meg, a munkáltató vevőkijelölése alapján.
Annak érdekében, hogy a felperesek a gépjármű tulajdonjogát megszerezhessék, illetéket kellet fizetniük, ugyanakkor a törvény értelmében mentes az adó alól az a vagyoni érték, amelynek megszerzése vagyonszerzési illetékkötelezettséggel jár. A munkáltatónak tehát nem kellett adóelőleget levonnia az adómentes jövedelmekből.
A felperesek megítélése szerint az 1991. évben hatályos jogszabályok nem tartalmaztak rendelkezéseket, de főként nem zárták ki a V. Rt. által lebonyolított és lekönyvelt ügyleteket. A lízingszerződést a felek szerződésszerűen, közös ügyleti akaratuknak megfelelően teljesítették, abban érvénytelenségre okot adó körülmény nem szerepelt. Az adásvételi szerződések is szabályosak.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Az indokolás rámutat, hogy az 1989. évi XLV. törvény (a továbbiakban: Szja-törvény) 1. §-a értelmében a magánszemély összes jövedelmét adókötelezettség terheli. A (2) bekezdés szerint jövedelemnek minősül a magánszemély által bármilyen címen megszerzett vagyoni érték egésze. A 4. § (3) bekezdése alapján az adókötelezettséget nem érinti, hogy a magánszemély a bevételt milyen formában szerzi meg.
A rendelkezésre álló adatok alapján egyértelműen megállapítható, hogy a lízingfutamidő lejártát követően a felperesek alacsony maradványértéken adásvételi szerződést kötöttek az Sz. és V. Takarékszövetkezettel. A felperesek munkáltatója, a V. Kereskedőház a felperesek részére jövedelemjuttatást biztosított, hiszen a lízingdíjat a felperesek munkáltatója fizette ki az Sz. és V. Takarékszövetkezetnek. A szerződések tényleges célja az volt, hogy a felperesek a gépkocsik tulajdonjogát megszerezhessék.
Helyesen utal a jogerős ítélet indokolása arra, hogy a felperesek javára a gépkocsi forgalmi értékeként megfizetett összegek a felperesek tekintetében adóköteles jövedelemnek minősülnek.
Alappal kifogásolta ugyanakkor a másodfokú bíróság, hogy az alperesek a személygépkocsik forgalmi értékének megállapítására könyvszakértői bizonyítást rendelt el, noha a gépkocsik forgalmi értékét könyvszakértői módszerekkel megnyugtató módon megállapítani nem lehet.
Mindezekre tekintettel az eljárt szakértő véleményére megalapozott érdemi döntés nem születhetett, így indokolt volt az alperes új eljárásra kötelezése.
A rendelkezésre álló bizonyítékok és az Szja-törvény idézett szakaszainak egybevetés alapján egyértelműen megállapítható, hogy a felpereseket adófizetési kötelezettség terheli, ezért a megyei bíróság döntése jogszerű.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.I.27.873/1995. sz.)