adozona.hu
AVI 1996.11.140
AVI 1996.11.140
Az eladott lakás árából határidőn belül vásárolt két ingatlan forgalmi értéke is beszámítható az illetékkedvezménybe [1990. évi XCIII. tv 21. § (5) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A kk. felperes az 1992. december hó 19. napján kelt adásvételi szerződéssel 4 millió Ft vételárért megvásárolta a F. u. 180. szám alatti 79,2 m2 alapterületű társasházi öröklakás ingatlant.
Az 1992. december 21-én kelt adásvételi szerződésben a kk. felperes mint állageladó, továbbá D. S. és D. S.-né, mint haszonélvezeti eladók eladták a F. u. 114. sz. alatt lévő ingatlant 6 800 000 Ft vételárért.
Az ugyancsak 1992. december 21-én kelt adásvételi szerződéssel a F. u. 130. sz. alatti társashá...
AVI 1996.11.140 Az eladott lakás árából határidőn belül vásárolt két ingatlan forgalmi értéke is beszámítható az illetékkedvezménybe [1990. évi XCIII. tv 21. § (5) bek.].
A kk. felperes az 1992. december hó 19. napján kelt adásvételi szerződéssel 4 millió Ft vételárért megvásárolta a F. u. 180. szám alatti 79,2 m2 alapterületű társasházi öröklakás ingatlant.Az 1992. december 21-én kelt adásvételi szerződésben a kk. felperes mint állageladó, továbbá D. S. és D. S.-né, mint haszonélvezeti eladók eladták a F. u. 114. sz. alatt lévő ingatlant 6 800 000 Ft vételárért.
Az ugyancsak 1992. december 21-én kelt adásvételi szerződéssel a F. u. 130. sz. alatti társasházban lévő 71,7 m2 alapterületű társasházi öröklakás ingatlan tulajdonjogát a kk. felperes, míg az azt terhelő haszonélvezeti jogot D. S. és D. S.-né szerezte meg 2 800 000 Ft vételár ellenében.
A felperest az elsőfokú illetékhatóság 1993. június 16-án kelt határozatával 16 200 Ft és 40 200 Ft visszterhes vagyonátruházási illeték megfizetésére kötelezte.
Az alperes jogelődje a felperes fellebbezését elbírálva határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozatának indokolásában megállapította, hogy a kk. felperes az általa értékesített lakóingatlan vételárából két lakást vásárolt, azonban az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 21. §-ának (5) bekezdése csak egy lakásingatlan vásárlása tekintetében teszi lehetővé a kedvezményezett illeték kiszabását.
A felperes keresetében az alperesi határozat bírósági felülvizsgálatát és a kiszabott visszterhes vagyonátruházási illetékek megfizetése alóli mentesítését kérte, hivatkozva arra, hogy a 6 800 000 Ft-ért eladott ingatlan helyett - egy éven belül - ugyanilyen értékben lakásingatlant vásárolt, ezért terhére - az 1990. évi XCIII. törvény 21. §-ának (5) bekezdése alapján - visszterhes vagyonátruházási illeték nem szabható ki. Állította, hogy mindkét - általa vásárolt - ingatlan forgalmi értékének beszámítására jogosult.
Az alperes jogelődje a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes jogelődjének határozatát megváltoztatva a felperest mentesítette a kiszabott visszterhes vagyonátruházási illeték megfizetése alól és rendelkezett a perköltség viseléséről.
Az elsőfokú ítélet indokolásában a bíróság tényként megállapította, hogy a felperes az eladást megelőző, illetőleg követő egy évben két lakás tulajdonjogát szerezte meg adásvétel címén. Ezen két lakás forgalmi értéke pedig megegyezik az általa eladott ingatlan forgalmi értékével, így nincs olyan értékkülönbözet, amely visszterhes vagyonátruházási illeték kiszabásának alapjául szolgálhatna. Álláspontja szerint a perbeli esetben a Itv. 21. §-a (5) bekezdésének második fordulata nem alkalmazható, ezért az alperes jogszabálysértően eljárva szabta ki a felperessel szemben a visszterhes vagyonátruházási illetéket.
Az elsőfokú ítélet ellen az alperes fellebbezett és kérte azt megváltoztatva a keresetet elutasító másodfokú határozat hozatalát.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét - annak helyes indokaira utalással - helybenhagyta, kihangsúlyozva, hogy az Itv. 21. §-a (5) bekezdésének alkalmazásánál nem a vásárolt lakástulajdonok száma, hanem azok forgalmi értéke az irányadó, a kedvezményt a jogalkotó nem korlátozta egyetlen lakás tulajdonjogának megszerzésére.
A másodfokú ítélet felülvizsgálata iránt az alperes nyújtott be kérelmet, melyben mindkét fokú ítélet megváltoztatását és a keresetet elutasító határozat hozatalát kérte. Álláspontja szerint az Itv. 21. §-a (5) bekezdésének nyelvtani értelmezéséből következik, hogy a törvényalkotó kizárólag egy lakástulajdon eladásáról és vételéről rendelkezik a kedvezményezett illeték kiszabásnál. Nincs tehát lehetőség a felperes által vásárolt két lakásingatlan forgalmi értékének összevonására. Másodlagosan hivatkozott arra, hogy az Itv. 21. §-ának (5) és (8) bekezdése együttesen alkalmazandó a felperest terhelő visszterhes vagyonátruházási illeték összegének meghatározásánál, tehát figyelemmel kell lenni az általa eladott és megvásárolt ingatlanokat terhelő haszonélvezeti jogra is.
A felülvizsgálati kérelem részben alapos.
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) perben alkalmazandó 21. §-ának (5) bekezdése szerint lakástulajdon vásárlása esetén, ha a vevő a másik lakástulajdonát a vásárlást megelőző, vagy azt követő egy éven belül eladja, az illeték alapja a vásárolt és az eladott lakástulajdon - terhekkel nem csökkentett - forgalmi értékének a különbözete.
A felperest terhelő visszterhes vagyonátruházási illeték alapjának meghatározásánál - a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint is - a felperes által a törvényben írt határidőn belül vásárolt mindkét lakástulajdon forgalmi értékének a beszámítása indokolt, de az Itv. 21. §-ának (8) bekezdésében foglaltak alkalmazásával. A családok alapszükségletét kielégítő lakástulajdonok újraelosztásához kötődő illetékkedvezmény ugyanis a felperest mindkét általa vásárolt lakástulajdon tekintetében megillette, a vagyonátruházáskor hatályban lévő Itv. ezt kizáró rendelkezése hiányában. Ezzel ellentétes állásfoglalás az adott törvényi rendelkezés nyelvtani értelmezéséből sem vonható le.
A felperest terhelő visszterhes vagyonátruházási illeték kiszámításánál az általa eladott ingatlan forgalmi értékeként - figyelemmel az azt terhelő haszonélvezeti jogra - 4 760 000 Ft vehető alapul, amellyel szemben áll az általa kifizetett 4 000 000 Ft összegű vételár, illetőleg a 2 800 000 Ft-os vételárból a haszonélvezeti jog értékének figyelembevételével fennmaradó 1 960 000 Ft, azaz összesen 5 960 000 Ft. Az így adódó különbözet, 1 200 000 Ft a kirovandó visszterhes vagyonátruházási illeték alapja.
Megállapítható tehát, hogy az elsőfokú bíróság jogszabálysértő módon járt el, amikor a felperest ítéletével teljes egészében mentesítette a visszterhes vagyonátruházási illeték megfizetése alól, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján mindkét fokú ítéletet hatályon kívül helyezve, az alperest új eljárásra kötelezte, melynek során a felperest terhelő visszterhes vagyonátruházási illeték összegét az általa vásárolt mindkét lakástulajdon forgalmi értékének beszámításával az Itv. 21. §-ának (8) bekezdésében foglaltak alkalmazásával kell megállapítani.
(Legf. Bír. Kfv.II.25.602/1994. sz.)