adozona.hu
AVI 1996.7.86
AVI 1996.7.86
A lakáscélú támogatás csak akkor mentes a személyi jövedelemadó alól, ha az összeget a jogszabálynak megfelelő módon folyósítják [1991. évi XC. tv 7. § (1) bek. 9. pont, 106/1988. (XII. 26.) MT r. 9. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A per adatai szerint az APEH megyei igazgatósága az 1994. február 4-én kelt határozatával a felperes terhére különböző összegű fizetési kötelezettségeket állapított meg, továbbá a határozat VI. pontjában a felperes mint munkáltatót arra kötelezte, hogy az általa L. Gyula és H. Ildikó részére kiadott éves adatokat tartalmazó jövedelemigazolást a lakás vásárlására adott támogatás vonatkozásában helyesbítse. A határozat indokolása szerint a felperes által 1992 decemberében L. Gyula és H. Ildikó ...
AVI 1996.7.86 A lakáscélú támogatás csak akkor mentes a személyi jövedelemadó alól, ha az összeget a jogszabálynak megfelelő módon folyósítják [1991. évi XC. tv 7. § (1) bek. 9. pont, 106/1988. (XII. 26.) MT r. 9. § (2) bek.].
A per adatai szerint az APEH megyei igazgatósága az 1994. február 4-én kelt határozatával a felperes terhére különböző összegű fizetési kötelezettségeket állapított meg, továbbá a határozat VI. pontjában a felperes mint munkáltatót arra kötelezte, hogy az általa L. Gyula és H. Ildikó részére kiadott éves adatokat tartalmazó jövedelemigazolást a lakás vásárlására adott támogatás vonatkozásában helyesbítse. A határozat indokolása szerint a felperes által 1992 decemberében L. Gyula és H. Ildikó társasági tagoknak lakásvásárlásra kifizetett 500 000 Ft, 500 000 Ft összegű munkáltatói támogatás a szabályellenes kifizetés miatt nem minősül adómentesnek. A felperes elmulasztotta a fenti összegből a jövedelemadó-előleget levonni, ezért az adóhatóság a felperes terhére 80 000 Ft mulasztási bírságot szabott ki.Fellebbezés folytán az alperes az 1994. május 20-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot részben megváltoztatta.
A felperes keresetében a határozat felülvizsgálatát kérte.
A városi bíróság 1994. november 8-án kelt ítéletével az alperes határozatának az elsőfokú határozatának a VI. pontját és a 80 000 Ft mulasztási bírságot helybenhagyó részét, az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. Az indokolás szerint az 1992-ben hatályban volt, módosított 1991. évi XC. törvény 7. §-a (1) bekezdésének 9. pontja szerint mentes a jövedelemadó alól a munkáltató által folyósított lakáscélú támogatás. Az, hogy a felperes mint munkáltató maradéktalanul nem tett eleget a 106/1988. (XII. 26.) MT rendelet 8. és 9. §-ában foglalt rendelkezéseknek, nem vonja ki az adómentes körből a lakáscélú támogatást.
Az alperes fellebbezésében kérte az ítélet megváltoztatását, mert álláspontja szerint a lakáscélú támogatás akkor adómentes, ha annak kifizetése pénzintézet útján történik. A személyi jövedelemadóról szóló törvény nem értelmezhető és alkalmazható az MT rendelet nélkül.
A megyei bíróság 1995. május 3-án kelt ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította. Az indokolásban hivatkozott a 106/1988. (XII. 26.) MT rendelet 8. §-ának (1), (2) és (3) bekezdésére, továbbá a 9. §-ának (2) bekezdésében foglaltakra, amelyek meghatározzák azt a feltételrendszert, amelynek fennállása esetén minősül a kifizetés a munkáltató által folyósított és adómentességre feljogosító lakáscélú támogatásnak.
A 9. § (2) bekezdése szerint a lakáscélú kölcsönt annak nyújtására felhatalmazott pénzintézet útján kell folyósítani.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint az adómentesség feltétele, hogy a kifizetés a pénzintézeten keresztül történjen. Ebből következően az egyik feltétel - a pénzintézeti kifizetés hiánya miatt - a perbeli esetben a vissza nem térítendő támogatás nem tekinthető adómentesnek.
A fentiek miatt az alperes jogszabálysértés nélkül hozta meg határozatát.
A felperes a módosított Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alapján 9. sorszám alatt felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a megyei bíróság jogerős ítélete ellen. Ebben a Pp. 272. §-ának (2) bekezdése alapján kérte az ítélet megváltoztatását, mert az jogszabálysértő.
A jogszabálysértést a következőkben jelölte meg.
Az 1992-ben hatályos 1991. évi XC. törvény 7. §-a (1) bekezdésének 9. pontja szerint "mentes az adó alól, ha a törvény másként rendelkezik... a lakás vásárlásához stb. nyújtott vissza nem térítendő munkáltatói támogatás".
A felperes jogértelmezése szerint 1992-ben az adómentességnek nem volt más feltétele, mint az, hogy azt a munkáltató dolgozója, vagy tagja részére nyújtsák és azt a törvényben meghatározott célra fordítsák.
Így a perbeli esetben az adómentességnek az szja - törvényben írt feltétele megvalósult.
A törvény és a 106/1988. (XII. 26.) MT rendelet előírásának összevetése alapján a felperest nem terhelte adólevonási, illetőleg befizetési kötelezettség.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Az indokolás rámutat, hogy az 1991. évi XC. törvény (a továbbiakban: szja-tv) 7. §-a (1) bekezdésének 9. pontja szerint mentes az adó alól, ha a törvény másként nem rendelkezik, a lakás vásárlásához, építéséhez, bővítéséhez, felújításához, a lakásbérleti jog megszerzéséhez nyújtott vissza nem térítendő munkáltatói, helyi önkormányzati támogatás, szociálpolitikai kedvezmény, valamint az e célhoz nyújtott hiteltámogatás jogszabály alapján elengedett része, továbbá a külön jogszabályban ilyenként meghatározott hiteltörlesztési támogatás.
A lakáscélú támogatásról szóló fent említett külön jogszabály a 106/1988. (XII. 26.) MT rendelet 8. §-ának (1), (2) és (3) bekezdése szerint a munkáltató, dolgozója, illetőleg tagja részére lakásvásárlás stb. céljára az adózott eredményből nyújtható támogatás. A 9. § (2) bekezdése pedig kimondja, hogy a lakáscélú támogatás az erre feljogosított pénzintézet útján folyósítható.
A jogszabály fenti rendelkezéseit 109/1990. (XII. 20.) Korm. rendelet sem módosította.
Az szja-tv 7. §-a (1) bekezdésének 9. pontjában írott "jogszabályban meghatározott" a kedvezmény folyósításának módjára is kiterjed. Erről pedig a hivatkozott MT rendelet 9. §-ának (2) bekezdése egyértelműen rendelkezik. A támogatást csak az erre hivatott pénzintézeten keresztül lehet folyósítani.
Mivel a perbeli esetben a felperes a támogatást nem a jogszabálynak megfelelően nyújtotta, ezért helyesen járt el az alperes, amikor a jövedelemadó-előleg levonásának elmulasztása miatt bírságot alkalmazott.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság sem észlelt olyan jogszabálysértést, amely a jogerős ítélet megváltoztatását indokolná.
(Legf. Bír. Kfv.II.27.824/1995. sz.)