adozona.hu
AVI 1996.5.62
AVI 1996.5.62
A munkáltató által nyújtott támogatás összege nem minősül értékpapírból származó jövedelemnek (1991. évi XC. tv 26. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesnél az alperes igazgatósága 1991. és 1992. adóévekre vonatkozóan átfogó adóellenőrzést tartott, amelynek következtében 1993. november 22-én meghozott határozatában többek között megállapította, hogy a felperes a négy magánszemély tagja részére vissza nem térítendő lakástámogatás jogcímén kifizetett 6 000 000 Ft után a személyi jövedelemadó-előleget nem vonta le, ezért l 200 000 Ft személyi jövedelemadó-különbözetet állapított meg a felperes terhére. Az elsőfokú adóhatósági határozat...
AVI 1996.5.62 A munkáltató által nyújtott támogatás összege nem minősül értékpapírból származó jövedelemnek (1991. évi XC. tv 26. §)
A felperesnél az alperes igazgatósága 1991. és 1992. adóévekre vonatkozóan átfogó adóellenőrzést tartott, amelynek következtében 1993. november 22-én meghozott határozatában többek között megállapította, hogy a felperes a négy magánszemély tagja részére vissza nem térítendő lakástámogatás jogcímén kifizetett 6 000 000 Ft után a személyi jövedelemadó-előleget nem vonta le, ezért l 200 000 Ft személyi jövedelemadó-különbözetet állapított meg a felperes terhére. Az elsőfokú adóhatósági határozat ellen a felperes fellebbezést nyújtott be, amelyre az alperes határozatával az elsőfokú határozatot részben megváltoztatta, a lakáscélra nyújtott támogatás összegből egy személy részére megállapította az adómentességet és az adókülönbözetet 300 000 Ft-tal csökkentette.A határozat bírósági felülvizsgálata érdekében a felperes keresetet nyújtott be a városi bírósághoz. A városi bíróság az alperes határozatát az elsőfokú határozatra kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a felperes nem tartotta be a 106/1988. (XII. 26.) MT rendelet előírásait, így a támogatottak részére juttatott készpénz adóköteles jövedelemnek minősül. Tisztázandó azonban, hogy az utólag megállapított adót kinek kell megfizetni.
Az alperes fellebbezést nyújtott be az elsőfokú bírósági ítélet ellen.
A megyei bíróság a fellebbezésre az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény (a továbbiakban: Szja-tv) 11. §-a értelmében a társas vállalkozás adózás utáni eredményéből a vállalkozás magánszemély tagjai részére a tagi jogviszonyra tekintettel juttatott jövedelmet értékpapírból származó jövedelemnek (26. §) kell tekinteni. A 106/1988. (XII. 26.) MT rendeletben (a továbbiakban: R.) előírtak be nem tartása miatt az Szja-tv 7. §-a (1) bekezdésének 9. pontja alkalmazására nem kerülhetett sor, és helyesen járt el az alperes, amikor a felperest, mint kifizetőt kötelezte a levonni elmulasztott adó megfizetésére.
A felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a jogerős ítélet ellen, kérte annak megváltoztatását és az elsőfokú ítélet helybenhagyását.
Felülvizsgálati kérelmében előadta, hogy a lakáscélú támogatások odaítélése és folyósítása időszakában hatályos jogszabályok szerint a nyújtott támogatás az Szja-tv 7. §-a (1) bekezdésének 9. pontja alá esik, így nem tekinthető a másodfokú ítéletben megállapított értékpapírból származó bevételnek.
A felülvizsgálati ellenkérelemben kifejtett alperesi álláspont szerint a felperes az elsőfokú ítélet megállapításait már nem teheti felülvizsgálat tárgyává, tekintettel arra, hogy az ellen fellebbezést nem jelentett be.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, a városi bíróság ítéletét helybenhagyta. Az indokolás rámutat, hogy az R. 9. §-ának (2) bekezdése szerint ha a munkáltatói támogatásban részesülő személy szociálpolitikai kedvezményt vagy pénzintézeti kölcsönt vesz igénybe, a munkáltatói támogatás összegét a kedvezményt vagy kölcsönt folyósító pénzintézet, ha nem, akkor a 8. § (2) bekezdésében említett célra a lakáscélú kölcsön nyújtására felhatalmazott pénzintézet útján kell folyósítani.
A Legfelsőbb Bíróság osztja az első- és másodfokú bíróság álláspontját a tekintetben, hogy a vissza nem térítendő lakásépítési támogatás kifizetésének módját az R.a> szabályai szerint kellett a támogatás nyújtójának a támogatott részére biztosítani. A felperes a kifizetést a házipénztárban foganatosította, így megsértette az R.a> rendelkezéseit, ezért a munkáltató által támogatott, részére juttatott készpénz adóköteles jövedelemnek minősül, nem mentesülhet a személyi jövedelemadó alól az Szja-tv 7. §-a (1) bekezdésének 9. pontja alapján.
Nem osztotta azonban a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróságnak azt a jogi értékelését, amely szerint a felperesnek a tagjai részére nyújtott támogatása az Szja-tv 26. §-a alapján értékpapírnak minősül. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a készpénzben nyújtott támogatás nem minősíthető értékpapírból származó jövedelemnek és a támogatás pontosabb minősítéséhez a tényállás kellő mélységben nem lett feltárva.
Az Szja-tv 26. §-a úgy rendelkezik, hogy a takarékbetétből, takaréklevélből, kötvényből, a kincstárjegyből, a letéti jegyből, a tagsági kölcsönből, a szövetkezeti üzletrészből, a szövetkezeti kölcsönrészből, a szövetkezeti részjegyből, a szövetkezeti célrészjegyből, a szövetkezeti termelésfejlesztési hozzájárulásból, vagyoni hozzájárulásból, a vagyonjegyből, a részvényből és a külön jogszabályban ilyenként meghatározott értékpapírból származó bevétel egésze jövedelemnek tekinthető.
Az ügy iratai ellentmondásos adatot tartalmaznak arra vonatkozóan, hogy a felperesi gazdasági társaság a lakásépítési támogatást a támogatott személyek részére mint a gazdasági társaság tagjai számára biztosította, vagy munkáltatói minőségben alkalmazottak részére biztosított támogatást. A felperes és a támogatottak által kötött megállapodás szerint a felperes és a tag, alkalmazott között jött létre a megállapodás. Ugyanakkor a felperesi közgyűlési határozat kivonatából megállapítható, hogy a lakásépítési támogatási kérelmet a tagok terjesztették elő. Tekintettel arra, hogy a per adatai szerint a lakásépítési támogatásban részesülők egy személyben tagok és alkalmazottak is voltak, az adóigazgatási eljárás során meg kellett volna állapítani, hogy tagi vagy alkalmazotti minőségben részesültek-e a vissza nem térítendő lakásépítési támogatásban.
A Legfelsőbb Bíróság a tárgyi ügy irataiból megállapította továbbá, hogy az 1995. év január hó 4. napján a városi bíróságon megtartott tárgyaláson bírói kérdésre az alperes úgy nyilatkozott, hogy az adóigazgatási iratokból nem állapítható meg, hogy a támogatott felek önadózók voltak-e vagy a munkáltató állapította meg a jövedelemadójukat, és fizette be azt.
Helyesen járt el tehát a városi bíróság, amikor ítéletével a tényállás tisztázatlansága miatt az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatásra kötelezte, melynek eredményétől függően - az ítéletben kifejtett jogértelmezés figyelembevételével - kell az adóhiány megfizetéséről határozni.
A másodfokú bíróság az érdemben helyes elsőfokú bírósági ítéletet eltérő és a Legfelsőbb Bíróság által nem osztott jogi véleménye alapján megváltoztatta, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
(Legf. Bír. Kfv.III.27.900/1995. sz.)