adozona.hu
AVI 1996.4.49
AVI 1996.4.49
Ha a dolgozók javára kötött biztosítás segélyelemet is tartalmaz, vita esetén vizsgálni kell, hogy a kifizetések a biztosítási jogviszony keretein belül maradtak-e és a segélyezési elveket figyelembe vették-e [1989. évi XL. tv 9. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság a felperes terhére 1 374 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amely adóhiánynak minősül. Az adóhiány összege után 687 000 Ft bírságot és 532 000 Ft késedelmi pótlékot szabott ki. Az adózással összefüggő jogszabályokban előírt nyilvántartások előírásoktól eltérő vezetése, illetve az adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztása miatt 40 000 Ft mulasztási bírság kiszabására is sor került. Az adóhatóság kötelezte a felperest határozatában a szükséges könyvviteli helyesbít...
AVI 1996.4.49 Ha a dolgozók javára kötött biztosítás segélyelemet is tartalmaz, vita esetén vizsgálni kell, hogy a kifizetések a biztosítási jogviszony keretein belül maradtak-e és a segélyezési elveket figyelembe vették-e [1989. évi XL. tv 9. § (1) bek.].
Az elsőfokú adóhatóság a felperes terhére 1 374 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amely adóhiánynak minősül. Az adóhiány összege után 687 000 Ft bírságot és 532 000 Ft késedelmi pótlékot szabott ki. Az adózással összefüggő jogszabályokban előírt nyilvántartások előírásoktól eltérő vezetése, illetve az adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztása miatt 40 000 Ft mulasztási bírság kiszabására is sor került. Az adóhatóság kötelezte a felperest határozatában a szükséges könyvviteli helyesbítések elvégzésére, valamint számviteli rendjének és bizonylati fegyelmének megszilárdítása érdekében a személyi jövedelemadóval kapcsolatos 1991. évi adatszolgáltatás pótlására és a jövőben az adatszolgáltatási kötelezettség teljesítésére. A felperes az elsőfokú határozat ellen fellebbezett. Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta és a megállapított adóhiány összegét 68 000 Ft-ra, az adóbírságot 34 000 Ft-ra, a késedelmi pótlékot 27 000 Ft-ra mérsékelte. A felperes keresetében a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát kérte. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az indokolás szerint a biztosítási szerződés a biztosítótársaság és a vállalat között érvényesen létrejött, azonban a felperes kifizetései nem feleltek meg a segélyezési elveknek, azok nem a biztosítási jogviszony keretein belül történtek és valójában munkaviszonyból származó egyéb jövedelem kifizetésére került sor. A felperes által folytatott gyakorlat a biztosítási feltételeknek nem felelt meg és a szerződés vegyes biztosításnak minősült. Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, azonban a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az indokolás szerint a szerződési feltételekből megállapítható, hogy a biztosított a szerződő partnerével együttesen a biztosítás tőkeértékével saját elhatározása szerint rendelkezhetett. A szerződési feltételek alapján tehát megállapítható, hogy a biztosítottak részére a rendelkezési jog a szerződés tartalmára tekintettel megnyílt. Az adófizetési kötelezettségük a rendelkezés megnyíltakor a megyei bíróság álláspont]a szerint fennállt.A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. A felperes álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy a biztosítási összeg szolgáltatása a segélyezési elveknek megfelelően történhet, így figyelembe vehető az szja-törvény szociális segélyre vonatkozó fogalommeghatározása. A felperes szerint az említett megfogalmazás a biztosítási jogviszonnyal összefüggésben nem vizsgálható. A felülvizsgálati kérelem szerint a másodfokú határozat egyáltalán nem említette, hogy a kifizetések a biztosítási jogviszony keretén kívül estek volna, illetve nem vonta kétségbe, hogy a biztosítási szolgáltatás teljesítésének minősültek. A felperesi álláspont szerint tehát tévedett az elsőfokú bíróság amikor az szja-törvény rendelkezéseit alkalmazta a biztosítási szerződés tekintetében, noha helyesen a Ptk. szabályait, illetve a szerződés rendelkezéseit kellett volna figyelembe venni.
Az Á. Biztosítóval megkötött Életút életbiztosítási módozattal kapcsolatban a felülvizsgálat emlékeztet arra, hogy már a keresetlevélben hivatkoztak az szja-törvény 7. §-a (2) bekezdésének 48. pontjában foglaltakra. A felperesi álláspont szerint a jogalkotó rendelkezett arról, hogy az ún. vegyes biztosítások köre kívül esik az adómentes életbiztosítások körén. A biztosítási kötvény esetében a kedvezményezett jogán a teljes visszavásárlási összeg a szerződőt illeti meg. A felperesi vélemény szerint ez egyértelműen rögzítve van a kötvény első oldalán. A dolgozó tehát önmagában nem szerezhetett rendelkezési jogot a szerződés felett. A konkrét kötvénytől függ a felülvizsgálati kérelem értelmében, hogy a biztosított, illetőleg a szerződő vagy a szerződő két fél együttesen jogosult-e rendelkezni a biztosításról. Mivel valamennyi kötvény esetében a teljes visszavásárlási összegre a szerződő volt a kedvezményezett és a szerződés alapján a biztosított a szerződővel együttesen jogosult rendelkezni a tőkeértékkel, így a felperes álláspontja szerint a rendelkezési jog megszerzése nem történt meg.
Az alperes ellenkérelmében indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletét hatályában tartsa fenn.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Az indokolás rámutat, hogy az 56/1986 (XII. 10.) MT rendelet 1. §-ának (3) bekezdése értelmében az Állami Biztosítás Felügyelet állásfoglalása irányadó abban a kérdésben, hogy valamely tevékenység biztosítási tevékenységnek minősül-e.
Helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása arra, hogy a H. Biztosítóval megkötött Varia Biztosítás érvényes biztosítási jogviszonynak tekintendő, és az ennek keretei között történt kifizetések biztosítási jogviszonyból származó kifizetésnek minősülnek.
Kétségtelen ugyanakkor, hogy a felperes által a dolgozók javára kötött Varia Biztosítás záradéka szerint a Varia Biztosítás segélyelemként megkötött biztosítási összegének felhasználása csak az írásban lefektetett célokra és a Magyarországon kialakult segélyezési normák, gyakoriságok és nagyságrendek alapján történhet A szerződés szerint minden ettől eltérő esetleges kifizetésért a szerződő fél viseli a felelősséget az adó-, illetve más hatóságok előtt.
A Varia Biztosítás tekintetében tehát azt kellett megvizsgálni, hogy a szociális segélyezési rendszer keretében történt kifizetés a biztosítási jogviszony keretein belül maradt-e és így biztosítási szolgáltatás teljesítésének tekinthető-e. A szolgáltatás a segélyezési elveknek akkor felel meg, ha a szociális juttatás az arra rászorulók részére kerül kifizetésre. A felperes ugyanakkor az előre meghatározott biztosítási eseményeken túl a szociális segélyezési rendszer keretében üdülési és karácsonyi segély kifizetéseket is eszközölt. A felperes tehát a szociális rászorultság és a biztosítási esemény bekövetkezésének vizsgálata nélkül fizettetett ki a biztosítóval a dolgozók számára azonos nagyságrendű összegeket, így valóban túllépett a biztosítási jogviszony keretem. Az alperes az ellenkérelmében arra is felhívja a figyelmet, hogy a juttatásban ténylegesen a vállalat vezető és középvezető beosztású dolgozói részesültek. Ilyen körülmények között a felperes munkaviszonyból származó egyéb jövedelemben részesítette a dolgozóit, így a kifizetett összegek az 1989. évi XL. törvény 9 §-ának (1) bekezdése alapján személyi jövedelemadó-kötelezettség alá estek.
Figyelembe kell venni, hogy a segélyre való jogosultságot a felperes bírálta el, és a biztosítási szolgáltatást a biztosító írásbeli utasítása alapján teljesítette. Azt is tekintetbe kell venni, hogy a biztosító a keretrendelkezést meghaladó kifizetések megakadályozására semmilyen jogosultsággal nem rendelkezett, hiszen szerződésszegésnek minősült volna, ha a felperes utasítása ellenére a keretösszegen felül nem teljesít, és a rászorultság vizsgálatára, illetve a kifizetés felülbírálatára a biztosító jogosultsággal nem rendelkezett.
Az Á. Biztosító Rt.-vel kötött "Életút" biztosítással kapcsolatban figyelembe kell venni, hogy a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1989. évi XLV. törvény 7. §-a (2) bekezdésének 48. pontja értelmében mentes a személyi jövedelemadó alól a magánszemély munkáltatója által viselt, a magánszemély javára kötött kockázati (halál esetére szóló) életbiztosítás díja és a biztosítási szolgáltatásként kizárólag járadékra vagy a járadék egyösszegű megváltására jogosító nyugdíjbiztosítás díja, ha a járadékra jogosultság feltétele a magánszemély nyugdíjra való jogosultsága, illetve a nyugdíjkorhatár elérése. A 10. § (1) bekezdésének b) pontja szerint ugyanakkor munkaviszonyból származó jövedelemnek minősül a magánszemély munkáltatója által viselt, a magánszemély javára kötött élet-, illetve nyugdíjbiztosítás díja is.
A felperes által megkötött biztosítás nem kizárólag halálesetre szól, tehát ún. vegyes biztosításnak minősül A törvény a magánszemély javára kötött kockázati életbiztosítás adómentességéről rendelkezik és nem utal a vegyes biztosítások adómentességére. Ez utóbbiak díja munkaviszonyból származó jövedelemnek minősül.
Az szja-törvény 33. §-ának (3) bekezdése értelmében a magánszemély munkáltatója által viselt, a magánszemély javára kötött élet-, illetve nyugdíjbiztosítás díja után az adókötelezettség akkor keletkezik, amikor a magánszemély a biztosításra rendelkezési jogot szerez, feltéve, hogy az nem adómentes.
A szerződési feltételek 7/A pontjából egyértelműen megállapítható, hogy a biztosított - a szerződő féllel együttesen - a biztosítás tőkeértékével saját elhatározása szerint rendelkezik. A szerződés 8. pontja alapján az Á. Biztosító a tőkeérték-kifizetéseket a biztosított (szerződő) kérésére, haláleseti kifizetést a biztosított halálakor teljesít. A biztosító teljesítési kötelezettsége a biztosított, valamint a szerződő kérésére, tehát külön-külön rendelkezési jog folytán fennállt, azaz a biztosított személyek rendelkezési joga nem volt korlátozott. Mindezekre figyelemmel a biztosítottak rendelkezési joga a szerződés kikötése folytán megnyílt, így az adókötelezettség a rendelkezési jog megszerzésétől fennált. Ilyen körülmények között jogszerűen kötelezte az adóhatóság a felperest az adatszolgáltatási kötelezettség pótlására. A felperes tehát alaptalanul hivatkozott a felülvizsgálati kérelemben arra, hogy a rendelkezési jog megszerzése nem történt meg, mivel a szerződő nélkül a biztosított nem volt jogosult arra, hogy a biztosítást megszüntesse, visszavásárolja vagy értékesítse.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.I.27.053/1995. sz.)