adozona.hu
AVI 1996.3.34
AVI 1996.3.34
A lakáscélú támogatásra vonatkozó rendelkezések kógensek [106/1988. (XII. 26.) MT r. 8. § (1) bek., 9. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság határozatával a felperes terhére adóhiányt állapított meg és a felperest adóbírság, valamint késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte. A határozat ellen a felperes fellebbezett, azonban az alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az indokolás szerint az elsőfokú közigazgatási hatóság jogszerűen járt el akkor, amikor a felperesi jogelőd által két tag részére úgynevezett lakáscélú támogatásként kifizetett összegeket az adózott eredmény terhére elszámolt osztaléknak ...
AVI 1996.3.34 A lakáscélú támogatásra vonatkozó rendelkezések kógensek [106/1988. (XII. 26.) MT r. 8. § (1) bek., 9. § (1) bek.]
Az elsőfokú adóhatóság határozatával a felperes terhére adóhiányt állapított meg és a felperest adóbírság, valamint késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte. A határozat ellen a felperes fellebbezett, azonban az alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az indokolás szerint az elsőfokú közigazgatási hatóság jogszerűen járt el akkor, amikor a felperesi jogelőd által két tag részére úgynevezett lakáscélú támogatásként kifizetett összegeket az adózott eredmény terhére elszámolt osztaléknak minősítette át, mivel ezen kifizetések nem feleltek meg a jogszabályban írt követelményeknek.(hiányzott a belső szabályzat, és a kifizetés nem az OTP-n keresztül történt)A felperes keresetében a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatát kérte. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az indokolás szerint a felperesi jogelőd taggyűlési határozata nem felelt meg a munkáltatói támogatás tekintetében a belső szabályzat jogszabályi feltételeinek. A jogelődnek tehát a jogszabályi előírások ellenére nem volt belső szabályzata a munkáltatói támogatások tekintetében. Az is bizonyítást nyert, hogy a felperesi jogelőd a lakáscélú támogatásokat nem pénzintézeten keresztül, hanem saját pénztárából utalta ki. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a jogszabályban írt rendelkezések a lakáscélú támogatás tekintetében kógensek, így ezek be nem tartása esetén a kifizetett összegek nem minősülhetnek munkáltatói lakáscélú támogatásnak. Mivel a felperesi jogelőd két esetben nem tett eleget a rendeletben foglalt feltételeknek, ezért jogszerű az adóhatóság döntése. Az átminősítésre az ítélet szerint az adóhatóságnak joga volt.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. A megyei bíróság a városi bíróság ítéletét és az alperes határozatát részben megváltoztatta és a felperest terhelő adóbírság összegét csökkentette. A megyei bíróság álláspontja szerint a lakásépítés és -vásárlás jogszabály által támogatott cél, így nem tekinthető a jogszabály és az adófizetési kötelezettség kikerülésének, ha e lehetőséggel az adóalany élni kíván. A társaság két tagja a jogszabályban írt célra pénzösszegeket kapott és igazoltan erre is fordította a folyósított összeget. A kifizetéseknek okirati nyoma van és ellenőrizhetőek. Annak a ténynek, hogy a felperes jogszabálysértő módon kívánta az adómentességet igénybe venni, meg vannak a következményei, hiszen a felperes viseli az adóhiányban és a késedelmi pótlékban megtestesülő következményeket. A körülmények mérlegelése alapján a másodfokú bíróság a bírság mérséklésére látott lehetőséget és azt leszállította az adóhiány 25%-ára.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Utalt arra, hogy a támogatást felhasználók az összegek megfelelő célú felhasználását okiratokkal igazolták. A munkáltató és a dolgozók közötti megállapodásban foglaltak minden tekintetben realizálódtak A felperesi álláspont szerint az adóhatóság csupán formális okokkal indokolja meg megállapításait, érdemi okokra nem utal. Az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta. Az alperes álláspontja szerint a jogszabályi rendelkezések helyes alkalmazásával állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az előírások a lakáscélú támogatások tekintetében kógensek, ezért ezek be nem tartása esetén a kifizetett összegek nem minősülhetnek munkáltatói lakáscélú támogatásnak. Az alperes álláspontja szerint a megyei bíróság megsértette az Art. 73. §-ának (1) bekezdésében megfogalmazott rendelkezést A felülvizsgálati kérelem szerint a felperesi jogelőd taggyűlései során alkalmazott eredmény felosztás osztalék - lakáscélú támogatás összegszerű arányai bizonyítják, hogy az adózó, illetve intézkedő képviselője, alkalmazottja, tagja vagy megbízottja az adott helyzetben nem a tőlük elvárható körültekintést tanúsították. A felosztás arányai igazolják, hogy a taggyűlés resztvevői a lakáscélú támogatás adómentességének ismeretében döntöttek a támogatások mértékéről A felülvizsgálati kérelem szerint a jogszabálysértés szándékossága az Art. 73. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával eleve kizárja a kivételes méltányosság gyakorlásának lehetőségét.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Az indokolás rámutat, hogy a lakáscélú támogatásról szóló 106/1988. (XII 26.) MT rendelet 8 §-ának (1) bekezdése értelmében a munkáltató dolgozója, illetőleg tagja lakásépítését, -vásárlását kamatmentes kölcsönnel és vissza nem térítendő összeggel támogathatja. A 9. § (1) bekezdése szerint a munkáltatói támogatásnak a munkáltató szervezetére vonatkozó részletes szabályait a kollektív szerződésben vagy a lakástámogatásról szóló szabályzatban kell meghatározni.
A lakáscélú támogatásról kiadott rendelet végrehajtásáról szóló 77/1988. (XII. 27.) BM-ÉVM rendelet 11. §-ának (2) bekezdése alapján a szabályzatban az érdekelt dolgozók lakáskörülményeinek, lakásigényük mértékének figyelembevételével meg kell határozni a támogatásra felhasználható összegeket, a munkáltató szerv adottságainak legjobban megfelelő támogatási formákat, a támogatás módját, mértékét és feltételeit, továbbá a munkaviszony (tagsági viszony) megszűnése esetén a támogatás visszatérítésének szabályait.
Helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása arra, hogy a felperes jogelődjének taggyűlésén hozott határozat nem felel meg a munkáltatói támogatás tekintetében a belső szabályzat jogszabályi feltételeinek. A felperesi jogelődnek tehát nem volt belső szabályzata a munkáltatói támogatások tekintetében. A lakáscélú támogatásokat a felperesi jogelőd nem pénzintézeten keresztül, hanem saját pénztárából utalta ki, ezzel megsértette a lakáscélú támogatásokról kiadott rendelet 9. §-ának (2) bekezdésében foglalt előírásokat.
A lakáscélú támogatásra vonatkozó jogszabályi rendelkezések kógensek, ezért megszegésük esetén a kifizetett összegek nem minősülnek munkáltatói lakáscélú támogatásnak.
Az 1990. évi XCI. törvény 1. §-ának (7) bekezdése értelmében a szerződést, jogügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint kell minősíteni. Az érvénytelen szerződésnek vagy más jogügyletnek az adózás szempontjából annyiban van jelentősége, amennyiben gazdasági eredménye kimutatható.
Az idézett törvényi rendelkezés alapján az adóhatóság jogszerűen vonta le a felperesi jogelőd jogszabálysértésének következményeit, és helyesen állapította meg, hogy a lakáscélú támogatásként kifizetett összegeket át kell minősíteni osztalékká.
A felperesi jogelőd jogszabálysértő eljárásának megállapítása mellett ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy a társaság két tagja a jogszabályban írt célra kapott pénzösszegeket és azt bizonyíthatóan erre is fordította. Mind a kifizetések, mind az átvett összegek felhasználása okirattal bizonyítható, ezért nem állapítható meg a jogszabály szándékos kijátszásának ténye.
Az 1990. évi XCI. törvény 73. §-ának (1) bekezdése értelmében az adóbírság mértéke kivételes méltánylást érdemlő körülmény esetén hivatalból vagy kérelemre mérsékelhető, ha a körülményekből megállapítható, hogy az adózó, illetve intézkedő képviselője, alkalmazottja, tagja vagy megbízottja az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt el.
A jogszabály rendelkezését figyelembe véve a megyei bíróság jogszerűen szállította le a felperest terhelő adóbírság összegét, hiszen a felperesi jogelőd eljárása nem a rendelkezések kijátszását szolgálta, és csupán a megfelelő tapasztalatok hiánya miatt került sor a rendelkezések egy részének figyelmen kívül hagyására. A jogszabálysértés következményeit a felperes kénytelen viselni, hiszen az adóhiányra és a késedelmi pótlékra vonatkozó rendelkezéseket a jogerős ítélet nem érinti, de az eset összes körülményeire tekintettel a bírság mérséklésére vonatkozó döntés jogszerű.
Mivel sem a felperes, sem az alperes nem tudta igazolni a jogszabálysértés tényét, a Legfelsőbb Bíróság az alaptalan felülvizsgálati kérelmet és csatlakozó felülvizsgálati kérelmet elutasította és a Pp. 275/A. §-a alapján a megtámadott határozatot hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.I.25.605/1994. sz.)