adozona.hu
AVI 1996.3.32
AVI 1996.3.32
Az ingatlan apportálásából származó jövedelem 1991. évben is adóköteles volt (1989. évi XLV. tv 1. §, 2. §, 4. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 1992. évre vonatkozóan adóellenőrzést tartott. Ennek eredményeként határozatában 592 741 Ft adóhiány, 296 370 Ft adóbírság és 41 976 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte a felperest.
Az adóhiány megállapítására azért került sor, mert a felperes, mint a V. Kft. egyik alapító tagja az 1991. december 16. napján létrejött társasági szerződés szerint apportként vitte be a társaságba a tulajdonát képező lakásokat összesen 5 millió Ft értékben. A tulajdon...
AVI 1996.3.32 Az ingatlan apportálásából származó jövedelem 1991. évben is adóköteles volt (1989. évi XLV. tv 1. §, 2. §, 4. §)
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 1992. évre vonatkozóan adóellenőrzést tartott. Ennek eredményeként határozatában 592 741 Ft adóhiány, 296 370 Ft adóbírság és 41 976 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte a felperest.Az adóhiány megállapítására azért került sor, mert a felperes, mint a V. Kft. egyik alapító tagja az 1991. december 16. napján létrejött társasági szerződés szerint apportként vitte be a társaságba a tulajdonát képező lakásokat összesen 5 millió Ft értékben. A tulajdonjogban bekövetkezett változás ingatlan-nyilvántartási bejegyzését 1992. augusztus 6-án kérték a földhivataltól. Az adóhatóság álláspontja szerint a személyi jövedelemadóról szóló 1991. évi XC. törvény (a továbbiakban: Tv.) 24. §-ának (2) bekezdése és 25. §-ának (2) bekezdése alapján az ingatlanok apportálása adóköteles volt.
A felperes fellebbezése folytán az alperes az 1993. augusztus 9-én kelt határozatával helybenhagyta az elsőfokú közigazgatási szerv határozatát.
A felperes keresetében kérte a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését.
A városi bíróság ítéletével az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte. ítéletének indokolásában kifejtett álláspontja szerint az 1992. január l-jével hatályba lépett Tv. 25. §-ának (2) bekezdését a 60. § (1) bekezdése szerint csak a törvény hatálybalépésétől kezdődően keletkezett adókötelezettségekre lehet alkalmazni. Mivel a felperes adókötelezettsége 1991. december 16-án keletkezett, az apportálás nem vont adófizetési kötelezettséget maga után.
Az alperes fellebbezése folytán a megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az 1991. évnek a gazdasági társaság létrejötte szempontjából van jelentősége, a jövedelem keletkezése 1992. augusztus 6. napja, az az időpont, amikor a gazdasági társaságba apportként bevitt ingatlanok vonatkozásában a tulajdonjog bejegyzése érdekében a bejegyzés alapjául szolgáló okiratot benyújtották. Ezért a felperest a Tv. 24. §-ának (1) bekezdése és 25. §-ának (2) bekezdése alapján jogszerűen terhelte adófizetési kötelezettség. Végül utalt arra a helyes alperesi álláspontra is, miszerint külön nevesítés nélkül az apportból származó jövedelem 1991-ben is adóköteles volt.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását. Álláspontja szerint a Tv.-nek az ingatlanapportálás után adófizetési kötelezettséget megállapító rendelkezéseit az 1992. január 1-jei hatálybalépését követően megkötött szerződések esetében lehet alkalmazni, figyelemmel a Tv. 60. §-ának (1) bekezdésére és a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 12. §-ának (2) bekezdésére. Törvénysértő az olyan visszamenőleges hatályú értelmezés, amely adófizetési kötelezettséget ír elő a Tv. hatálybalépése előtt megkötött, de 1992. január 1-je után a földhivatalhoz benyújtott szerződés esetében. Sérelmezte a másodfokú bíróságnak azt a megállapítását is, amely szerint helytálló az alperes azon hivatkozása, hogy az apportból származó jövedelem 1991-ben is adóköteles volt. A felülvizsgált közigazgatási határozatok ugyanis kizárólag a Tv.-re hivatkoznak, az 1989. évi XLV. törvényre nem.
Az alperes ellenkérelmében - korábban kifejtett jogi álláspontját fenntartva - a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróságnak a felülvizsgálati eljárásban abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy fennállt-e a felperes adófizetési kötelezettsége az 1991-ben megkötött, de a földhivatalhoz 1992-ben benyújtott szerződése után. A kérdést az dönti el, hogy a Tv. szerint az apportálás adóköteles jövedelmet keletkeztet-e, és ha igen, mikor keletkezett ez a jövedelem. Ehhez meg kell vizsgálni az 1991. évben és az 1992. évben hatályos törvényeket.
Az 1989. évi XLV. törvény 1. §-a kimondja, hogy a magánszemélyt összes jövedelme után adókötelezettség terheli. A 2. § értelmében jövedelem a magánszemély által bármilyen címen megszerzett vagyoni érték (bevétel) egésze, illetve annak e törvényben meghatározott hányada vagy elismert költségekkel csökkentett része.
Megállapítható, hogy a Tv. 4. §-a tartalmát tekintve ugyanúgy rendelkezik, mint a korábban hatályban volt jogszabály.
Nem megalapozott ezért a felperes felülvizsgálati kérelmében kifejtett azon álláspontja, amely szerint 1991. évben az ingatlan apportálásából származó jövedelem nem volt adóköteles.
A Tv. 24. §-ának (2) bekezdése alapján az ingatlan, vagyoni értékű jog átruházásának időpontja az a nap, amikor az erről szóló érvényes szerződést (okiratot, bírósági, hatósági határozatot) a földhivatalhoz benyújtották. Az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre nem kötelezett vagyoni értékű jog, továbbá ingó dolog átruházásának időpontja az a nap, amikor az erre vonatkozó szerződés kelt.
A 60. § (1) bekezdése kimondja, hogy a Tv. 1992. január 1. napján lép hatályba, rendelkezéseit az 1992. január l-jétől megszerzett jövedelemre és keletkezett adókötelezettségre kell alkalmazni.
A Tv. idézett rendelkezéseiből megállapítható, hogy a felperes adókötelezettsége a törvény hatálybalépését követően keletkezett: Az ingatlan átruházásának időpontja az a nap, amikor a szerződést a földhivatalhoz benyújtották, és nem amikor megkötötték. A perbeli szerződéseket 1992. augusztus 6-án nyújtották be a földhivatalhoz, következésképpen a felperes a Tv. 24. §-ának (2) bekezdése szerinti adófizetési kötelezettsége nem sérthette az 1987. évi XI. törvény 12. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezést sem.
A Legfelsőbb Bíróság mindenben osztja a másodfokú bíróság jogi álláspontját, mert nem történt visszamenőleges hatállyal adófizetésre kötelezés.
A Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy közigazgatási perben a bíróságok elsődlegesen a közigazgatási határozatok rendelkező részének törvényességét vizsgálják felül. Ez tartalmazza ugyanis az ügyfél jogaira vagy kötelezettségeire vonatkozó döntését az eljárt közigazgatási szervnek. A felülvizsgálat kiterjed a határozat indokolására is, amelyet a bíróság kiegészíthet, módosíthat is. A bíróság tehát a közigazgatási határozat egészét vizsgálja felül, ezért nem terjeszkedik túl a kereseti kérelmen, amikor az egyébként törvényes érdemi döntés indokolását megváltoztatja. Jelen közigazgatási perben is az eljárt közigazgatási szervek határozatainak törvényességét vizsgálták a bíróságok. Az, hogy a perben felülvizsgált határozatok indokolása nem hivatkozik az 1989. évi XLV. törvény rendelkezéseire, az érdemi döntés helyességére nem hatott ki.
Tévedett tehát a felperes, amikor felülvizsgálati kérelmében kifejtett álláspontja szerint a másodfokú bíróság ítéletének indokolásában törvénysértően állapította meg azt, hogy a felperes adófizetési kötelezettsége az 1989 évi XLV. törvény szerint is fennáll.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv III.27.659/1995. sz.)