adozona.hu
AVI 1996.2.29
AVI 1996.2.29
Önmagában az ingatlan újraértékesítésének szándéka nem mentesít a visszterhes vagyonátruházási illeték alól [1990. évi XCIII. tv 26. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a Fővárosi Bíróság mint cégbíróság által - többek között, mint saját vagy bérelt ingatlan "hasznosítására" - bejegyzett korlátolt felelősségű társaság. Ennek keretében életjáradéki szerződésekkel - holtig tartó lakáshasználat kikötésével - különböző öröklakás ingatlanok tulajdonjogát szerezte meg. Ilyen volt az egyesített perbeli két életjáradéki szerződés is, nevezetesen, az 1992. május 11. napján kötött, a Budapest T. u. 36. V. em. 2. sz. alatti ingatlanra, és az 1992. július 1. ...
AVI 1996.2.29 Önmagában az ingatlan újraértékesítésének szándéka nem mentesít a visszterhes vagyonátruházási illeték alól [1990. évi XCIII. tv 26. § (1) bek.].
A felperes a Fővárosi Bíróság mint cégbíróság által - többek között, mint saját vagy bérelt ingatlan "hasznosítására" - bejegyzett korlátolt felelősségű társaság. Ennek keretében életjáradéki szerződésekkel - holtig tartó lakáshasználat kikötésével - különböző öröklakás ingatlanok tulajdonjogát szerezte meg. Ilyen volt az egyesített perbeli két életjáradéki szerződés is, nevezetesen, az 1992. május 11. napján kötött, a Budapest T. u. 36. V. em. 2. sz. alatti ingatlanra, és az 1992. július 1. napján a Budapest R. u. 29. II. em. 2. sz. alatti ingatlanra vonatkozó szerződése is a felperesnek.A Fővárosi Illetékhivatal, mindkét szerződés kapcsán a lakásingatlanra vonatkozó 2%-os vagyonátruházási illeték szerint, illetve a lakottság alapján csökkentett forgalmiérték-különbözet alapján 17 575 Ft és 16 392 Ft vagyonátruházási illeték megfizetésére kötelezte a felperest határozataival.
A felperes mindkét kötelezés ellen fellebbezést terjesztett elő az alpereshez az illetékfizetési kötelezettség törlése végett. Előadta, hogy az 1990. évi XCIII. tv 26. §-a (1) bekezdésének f) pontja alapján mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték megfizetése alól, tekintettel arra, hogy a kft. fő tevékenységi köre az ingatlanok újraértékesítése és ennek körében az életjáradéki szerződésekkel megszerzett lakásingatlanokat majd a jogosult (holtig tartó haszonélvező lakáshasználó) halála után elidegeníti.
Az alperes az 1993. augusztus 2. napján kelt határozatával a Fővárosi Illetékhivatal határozatát megváltoztatta és az előírt 17 575 Ft illetékből 4253 Ft vagyonszerzési illeték törlését és 616 Ft mulasztási bírság előírását helyesbítés címén elrendelte, a felperesi kft-t 13 322 Ft vagyonszerzési és ingatlan-nyilvántartási eljárási illeték és 616 Ft mulasztási bírság, összesen 13 938 Ft megfizetésére kötelezte.
Az alperes az 1993. augusztus 2. napján kelt határozatával a Fővárosi Illetékhivatal másik határozatát akként változtatta meg, hogy a 16 392 Ft illetékből 5098 Ft vagyonszerzési illeték törlését helyesbítés címén rendelte el és az alperest 11 294 Ft vagyonszerzési és ingatlan-nyilvántartási eljárási illeték megfizetésére kötelezte.
Nem fogadta el ugyanis az alperes a felperesnek azt az érvelését, hogy a szóban forgó ingatlanok mentesek a vagyonszerzési illeték alól. A felperes által hivatkozott 1990. évi XCIII. tv 26. §-a (1) bekezdésének f) pontjában biztosított illetékmentesség - az alperes álláspontja szerint - az adott esetekben nem alkalmazható, mivel hiányzik a mentességnek az a feltétele, hogy újraértékesítés céljából történt a szerzés. Az ingatlanátruházó ugyanis holtig tartó lakáshasználati jogot és életjáradéki jogot szerzett a tulajdonjogának átruházásával egyidejűleg az ingatlanra, az ügylet természete, tartalmi sajátossága miatt tehát kizárt az újraértékesítési célú ingatlanszerzés lehetősége. Álláspontja szerint az illetékmentességi rendelkezésből az a cél vezethető le, hogy a vállalkozó a megszerzett ingatlant rövid időn belül értékesítse az ingatlanmobilitás elősegítése érdekében. Ez a felperes esetében nem valósulhat meg.
A felperes keresetében a bíróságtól az alperes határozatainak hatályon kívül helyezését és a vele szemben megállapított vagyonátruházási illeték törlését kérte az 1990. évi XCIII. tv 26. §-a (1) bekezdésének f) pontjára hivatkozással.
Az alperes a kereset elutasítását és perköltséget kért. Előadása szerint az illetékmentesség egyik feltétele, az újraértékesítési célú szerzés a kifogásolt ügyekben nem valósult meg.
A bíróság a felperes keresetét elutasította.
A bíróság a határozatokat az 1957. évi IV. tv (Áe.) 72. §-a, a Pp. 324. §-a (2) bekezdésének a) pontja és az 1990. évi XCIII. tv 26. §-a (1) bekezdésének f) pontja alapján vizsgálta felül, a tényállást a felek nyilatkozatai, a közigazgatási és egyéb iratok alapján állapította meg.
A közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata során a bíróság a közigazgatási határozatot akkor helyezheti hatályon kívül (változtathatja meg), ha a határozathozatal idején hatályos jogszabályok alapján anyagi jogszabálysértés vagy olyan súlyos eljárási szabálysértés történt, amely az ügy érdemére kihatott (Legfelsőbb Bíróság PK. 124. sz. állásfoglalása).
A felperes ilyen súlyos eljárási szabálysértésre nem is hivatkozott, azonban anyagi jogszabálysértés okán kérte a határozatok hatályon kívül helyezését.
A bíróság tehát elsősorban azt vizsgálta, hogy az alperesi határozatok meghozataluk idején hatályos anyagi jogszabályt sértettek-e.
A bíróság is a felperes által felhívott 1990. évi XCIII. tv 26. §-a (1) bekezdésének f) pontjában foglalt rendelkezés alapján vizsgálta az alperesi határozatokat.
A hivatkozott jogszabályhely szerint mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól az újraértékesítés céljából ingatlan tulajdonjogának, illetőleg kezelői jogának a cégbejegyzés szerint ingatlan forgalmazásra jogosult vállalkozó által történő megszerzése.
Nem vitás, hogy a felperes a cégbejegyzés szerint ingatlanforgalmazásra jogosult. Mint ilyen tehát újraértékesítés céljából megszerzett ingatlan esetében mentesül a vagyonátruházási illeték fizetése alól.
Az újraértékesítés azonban olyan hangsúlyozott előfeltétel, amelynek értelmezésénél a törvényi indokolásban foglaltakat (a törvény szellemét is) figyelembe kellett venni. Ez pedig akként szól, hogy törvényben széles körben érvényesülő illetékmentesség-kedvezményi szabályokkal az alapszükségletet kielégítő lakástulajdonok újraelosztását, a lakásállomány bővítéséhez szükséges telektulajdon és vagyoni értékű jog szerzését, feltételes illetékmentességgel kívánja elősegíteni a jogalkotó. Ezen lakáspolitikai célok csak egy "rövidebb" időben újraértékesítésnél valósulhat meg, és semmiképpen nem egy meghatározhatatlan, illetve beláthatatlan idő múlva "egyszer" bekövetkező újraértékesítéssel.
Nem osztotta ezért a bíróság a felperes azon álláspontját, hogy az általa életjáradéki szerződésekkel megszerzett ingatlanok az 1990. évi XCIII. tv 26. §-a (1) bekezdésének f) pontja szerint - mint újraértékesítésre szánt ingatlanok - illetékmentességet élveznek. Az újraértékesítési feltételt ugyanis kizárja a "holtig tartó ingyenes lakáshasználati jog", márpedig az illetékmentesség e körben csak az újraértékesítés céljából történő szerzéshez kapcsolódik. A felperesi életjáradékkal szerzett lakásingatlanok esetében azonban csupán szubjektív elemként, mint "szándék" áll fenn a majdani (1, 2, de akár 10 év múlva) újraértékesítési lehetőség, objektív feltétele azonban ennek nem áll fenn.
Mindezekre, valamint az alperesi határozatok alaposságára is tekintettel, a bíróság anyagi jogszabálysértést nem állapított meg, ezért a keresetet elutasította.
Csak rámutat a bíróság arra - bár ennek az ügy elbírálása szempontjából nincs jelentősége -, hogy az 1993. évi XCVII. tv-vel módosított 1990. évi XCIII. tv idevonatkozó szakasza szerint illetékmentesség újraértékesítés céljából történő megszerzésnél akkor illeti meg az arra jogosultat, ha az illetékkiszabásra történő bejelentéstől számított egy éven belül az értékesítés megtörténik.
Ez csak erősíti a bíróság azon álláspontját, hogy önmagában az újraértékesítési "szándék" nem eredményezhet illetékmentességet. A "szándékon" túl a tényleges szándéknak a tényleges értékesítés megtörténtével való alátámasztása, igazolása szükséges.
(Pesti Központi Kerületi Bíróság 2.P.61.767/1993. sz.)
