adozona.hu
AVI 1996.2.17
AVI 1996.2.17
Az áfa-kulcs mértékének meghatározása során az adóhatóságot nem kötik az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett adatok (1989. évi XL. tv 1. §, 4. sz. mell.).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a keresettel támadott alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte.
Az ítéleti tényállás szerint a felszámolás alatt álló R. M. F. Kisszövetkezet felszámolója, jelen per felperese 1990. december 31-én adásvételi szerződéssel értékesítette a B. E. u. 24. szám alatti lakóház, udvar, kert megjelölésű ingatlant. A felek a szerződésben rögzítették, hogy az ingatlan iroda céljára szabadon használatos, illetőleg felhasználható, az ügylet utá...
AVI 1996.2.17 Az áfa-kulcs mértékének meghatározása során az adóhatóságot nem kötik az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett adatok (1989. évi XL. tv 1. §, 4. sz. mell.).
Az elsőfokú bíróság a keresettel támadott alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte.Az ítéleti tényállás szerint a felszámolás alatt álló R. M. F. Kisszövetkezet felszámolója, jelen per felperese 1990. december 31-én adásvételi szerződéssel értékesítette a B. E. u. 24. szám alatti lakóház, udvar, kert megjelölésű ingatlant. A felek a szerződésben rögzítették, hogy az ingatlan iroda céljára szabadon használatos, illetőleg felhasználható, az ügylet után általános forgalmi adót nem vallottak és fizettek be.
Az adóhatóság az R. Kisszövetkezetnél 1990-92. évekre vizsgálatot tartott. A vizsgálat eredményeként hozott határozatával 1990. évre a kisszövetkezet terhére 8 500 000 Ft általános forgalmiadó-hiányt, 4 250 000 Ft bírságot és 3 232 000 Ft késedelmi pótlékot állapított meg.
A fellebbezés folytán eljáró alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte.
A felperes keresetében tartozása helytelen elszámolását, a késedelmi pótlék mértékét, továbbá az általános forgalmi adó-fizetési kötelezettségét és ehhez fűződő bírság fizetésére kötelezését sérelmezte. Álláspontja szerint a nevezett adásvételi szerződéssel kapcsolatos általános forgalmiadó-fizetési kötelezettség nem állt fenn, mivel lakást értékesített.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes tartozása elszámolásával kapcsolatban a felülvizsgált határozatok rendelkezést nem tartalmaztak, ezért a bíróság felülvizsgálata sem terjedhet erre ki. A késedelmi pótlékra vonatkozó rendelkezések a határozat teljes hatályon kívül helyezése miatt szintén nem felülvizsgálandók.
Az általános forgalmiadó-hiány vonatkozásában az elsőfokú bíróság szerint a perbeli időben hatályos 1989. évi XI. törvény 4. számú melléklete értelmében az építmények 25%-os forgalmiadó-kulcs alá tartoznak, kivétel ez alól a készlakás, amely 0%-os forgalmiadó-kulcs alá tartozik.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint kizárólag az ingatlan-nyilvántartási besorolás mérvadó annak eldöntésére mi az értékesítés tárgya: lakóingatlan vagy építmény. A perbeli esetben a felperes az ingatlan-nyilvántartási adatok szerint családi házat értékesített, tény ugyan az, hogy nem lakás céljára. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint azonban a besorolást nem a cél határozza meg, ez nagymértékű szubjektivitásra adna alapot. Az ingatlan-nyilvántartási besorolást utóbb nem lehet átminősíteni. Ezért jogszerűen járt el a felperes amikor a családi ház értékesítése után általános forgalmi adót nem számolt fel.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett, kérte az ítélet megváltoztatását a kereset elutasítását.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. Az indokolás szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a perbeli adásvételi szerződés létrejöttekor az általános forgalmi adóról az 1989. évi XL. törvény volt hatályban. E törvény 1. §-a értelmében általános forgalmiadó-köteles a terméknek és szolgáltatásnak az adóalany által történő belföldi értékesítése.
A perben nem volt vitás, hogy az R. Kisszövetkezet a tv 3. §-ának (1) bekezdése alapján az adó alanya, aki a 6. § (1) bekezdésében írt termékértékesítést végzett, termék tulajdonjogának ellenérték fejében történő átruházását.
Az eldöntendő kérdés kizárólag az volt, a termék értékesítése milyen mértékű általános forgalmi adó fizetése alá tartozik.
A tv 4. számú melléklete szerint az építmények 25%-os adókulcs alá tartoznak, kivéve a kész lakást, amelyek 0%-os.
A felperes és az elsőfokú bíróság álláspontja az volt, hogy az adásvétel - termékértékesítés tárgyának minősítését kizárólag az ingatlan-nyilvántartási besorolás dönti el.
Az 1990. évben hatályos, idézett általános forgalmi adóról szóló törvény erről külön nem rendelkezik.
A másodfokú bíróság e kérdés eldöntésénél az alábbi iratokból megállapítható tényeket rögzíti:
Az R. Kisszövetkezet a B. E. u. 24. szám alatti ingatlant 1987. január 11-én adásvételi szerződéssel vásárolta meg M. István eladótól. A szerződésben a felek megállapodtak abban, hogy a kisszövetkezet az ingatlanban fejlesztési laboratóriumot kíván berendezni, az eladó olyan munkálatok elvégzésére vállalt kötelezettséget, amely után az épület nem lakásnak, hanem úgynevezett nem lakás céljára szolgáló építménynek tekinthető.
A kisszövetkezet e megállapodás alapján az akkor hatályos rendelkezéseknek megfelelően hatósági engedélyezési eljárást kezdeményezett, melynek során lakástérpótlási kötelezettség teljesítése került megállapításra. E kötelezettség teljesítése körében az eladó vállalta, hogy a vevő helyett a kapott vételárból lakást épít. Az illetékes államigazgatási hatóság a lakás nem lakás igénybevételét határozatával engedélyezte a lakástérpótlási kötelezettséget a vevő teljesítette is, részben a lakás felépítésével, a fennmaradó fizetési kötelezettség teljesítése a vonatkozó jogszabály hatályon kívül helyezése folytán valóban elmaradt.
A kisszövetkezet az ingatlant állóeszközei között nyilvántartotta, évenkénti értékcsökkenést elszámolt utána.
Ezt követően kötötte meg az R. Kisszövetkezet az 1990. november 20-án kelt adásvételi szerződést, amely szerint az ingatlant irodaház céljára szabadon felhasználhatóan a B. C. vevőnek 34 000 000 Ft vételárért elidegenítette.
A másodfokú bíróság mindezen adatokból azt állapította meg, hogy az R. Kisszövetkezet az általa vásárolt családi házas ingatlant hatósági engedéllyel nem lakás célú ingatlanra átminősítette, azt ennek megfelelően nem lakás céljára használta tulajdonjoga megszerzésétől kezdődően, végül pedig továbbra is nem lakás céljára értékesítette. Az R. Kisszövetkezet az ingatlant saját tevékenységéhez használta, az épület beszerzési értékét évente értékcsökkentette, ezt az összeget költségként elszámolta. Így tehát maga a kisszövetkezet is nem lakás célra hasznosította az ingatlant, majd ugyancsak e módon és célra továbbértékesítette.
Az adóalany tehát olyan ingatlant értékesített, amelyet bevont az adóalanyiságát eredményező gazdasági tevékenységébe, vállalkozásába.
Ilyen körülmények között a másodfokú bíróság álláspontja szerint nem helytálló az elsőfokú bíróság azon megállapítása miszerint kizárólag az ingatlan-nyilvántartási adatok miatt lakóház-értékesítés történt. Az R. Kisszövetkezet az ingatlant éveken keresztül nem lakás célú építményként használta és ugyanígy értékesítette. Az adóhatóság ezért törvényesen rendelkezett, amikor ezt az értékesítést 25%-os adókulccsal számította. Az adóhatóság ezen értékelése önmagában nem jelenti az ingatlan-nyilvántartási "átminősítést", az adóigazgatási eljárás ezt nem is eredményezheti, az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés módosítását egyébként is csak az érdekelt kérelmezheti.
(Fővárosi Bíróság 58.Kf.33.533/1994. sz.)