adozona.hu
AVI 1996.1.5
AVI 1996.1.5
Ha az értékesítendő telken építmény is áll, a kiállítandó számlán külön kell az építmény értékesítését feltüntetni [1989. évi XL. tv 6. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes helytelenül vonta le a termékimportja után az általános forgalmi adót, mivel az kizárólag a befizetendő adóból vonható le és a bírság, valamint a késedelmi pótlék után adó nem igényelhető vissza. Az ítélet indokolása arra is rámutatott, hogy a felperes a T. utcai ingatlan tulajdonjogát tartozás kiegyenlítése fejében adta át az S. cégnek. A felek a szerződésben az ingatlan értékét mi...
AVI 1996.1.5 Ha az értékesítendő telken építmény is áll, a kiállítandó számlán külön kell az építmény értékesítését feltüntetni [1989. évi XL. tv 6. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes helytelenül vonta le a termékimportja után az általános forgalmi adót, mivel az kizárólag a befizetendő adóból vonható le és a bírság, valamint a késedelmi pótlék után adó nem igényelhető vissza. Az ítélet indokolása arra is rámutatott, hogy a felperes a T. utcai ingatlan tulajdonjogát tartozás kiegyenlítése fejében adta át az S. cégnek. A felek a szerződésben az ingatlan értékét mintegy 350 000 000 Ft-ra becsülték, így az elsőfokú bíróság álláspontja szerint irreleváns az a körülmény, hogy az ingatlan forgalmi értéke 125 055 800 Ft-ot tesz ki. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint nem fogadható el az az álláspont, hogy az ingatlant földre és épületre kell felosztani, hiszen az ingatlan-nyilvántartásban ez nem így szerepel és a szerződés mellékletében sem tüntették fel külön a földrészletet. A döntés ellen a felperes fellebbezett és a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően a felperes által fizetendő adókülönbözet bírság és késedelmi pótlék vonatkozásában - a mulasztási bírság érintetlenül hagyása mellett - hatályon kívül helyezte és a felperes terhére az adókülönbözetet 332 541 000 Ft-ban, a javára szóló adókülönbözetet pedig 350 462 000 Ft-ban határozta meg. A másodfokú bíróság megállapította, hogy az alperes a felperes keresetének túlnyomó részét elismerte. A másodfokú eljárásban eldöntendő kérdés csupán a T. utcai ingatlan után fizetendő általános forgalmiadó-fizetési kötelezettség mértéke volt. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az ellenérték az adásvételi szerződésben a felek által feltüntetett érték volt. Az ítélet szerinti a T. utcai ingatlan értékesítése után fizetendő általános forgalmiadó-fizetési kötelezettség meghatározásánál a telek értékével csökkentett építményi vételárból kell kiindulni. Mivel a felperes terhére adóhiány nem került megállapításra, a Fővárosi Bíróság álláspontja szerint nem volt jogalapja az alperes határozatában kirótt adóbírságnak és késedelmi pótléknak sem.A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet és indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet változtassa meg úgy, hogy a felperes terhére megállapított 332 541 000 Ft-ot kitevő adókülönbözetet, 290 037 000 Ft-ra módosítsa. Felperesi álláspont szerint ha a szerződő felek utólag megváltoztatják az ellenszolgáltatást pénzről termékre, ezen utóbbi termék átruházásának változatlanul a korábbi vételi szerződés a jogcíme. A felperes nézete szerint a felek közötti jogviszonyban az ellenszolgáltatásra vonatkozó kötelezettségben következett be változás oly módon, hogy a pénz helyébe egy termék lépett. A felülvizsgálati kérelem szerint a követelés elengedése az áfa-törvény szerinti ellenértéknek a formális szabályokat tekintetbe véve sem minősülhet. Valamely követelés elengedése sem értelmezhető "adott", tehát átadott pénzben vagy nem pénzben kifejezett vagyoni értéknek, függetlenül attól, hogy a követelés természetszerűleg pénzben kifejezett értékkel bír. A felperesi álláspont szerint semmilyen adópolitikai vagy költségvetési érdek vagy érv sem szól amellett, hogy az áfa ne a forgalmi érték arányában kerüljön megállapításra és befizetésre.
Az alperes ellenkérelmében indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában tartsa fenn. Az alperesi álláspont szerint az adó alapjának megállapításakor a törvény rendelkezéseiből és a két gazdálkodó által kötött szerződés feltételeiből kell kiindulni. Az adó alapja minden esetben egy szerződés, tehát a konkrét megállapodás alapján kerülhet megállapítására. Az ellenkérelem szerint nem kétséges a szerződés tartalma, a szerződés alanya és tárgya tekintetében. A következetes jelölés, a szóhasználat nem teszi vitathatóvá az eladót és a vevőt, illetve azt, hogy ki és mit adott el, kinek és mennyiért. Az adókötelezettség vizsgálata tehát az alperes nézete szerint ezen a szerződésen alapulhat, melyhez e tekintetben nem kapcsolhatók megelőző gazdasági eseménysorozatok.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Az indokolás rámutat, hogy az általános forgalmi adóról szóló 1989. évi XL. törvény 6. §-ának (1) bekezdése értelmében az adó tárgya a termék értékesítése, a termék tulajdonjogának, kezelői jogának ellenérték fejében történő átruházása. A törvény 25. §-ának (1) bekezdése szerint az adó alapja az értékesített terméknek vagy szolgáltatásnak az adó összegével csökkentett ellenértéke.
Helyesen mutatott rá a jogerős ítélet indokolása arra, hogy az adott esetben az ellenérték az adásvételi szerződésben a felek által feltüntetett érték volt. A felperes a szerződésben a 7095 m2 alapterületű ingatlan elidegenítéséről állapodott meg és ez az ingatlan telekből és felépítményből állt. A telek értékesítése általános forgalmiadó-kötelezettséget nem vont maga után, ezért arra is helyesen mutatott rá a jogerős ítélet indokolása, hogy amennyiben az értékesítendő telken építmény is található, úgy a kiállítandó számlán külön kell az építmény értékesítését feltüntetni, hiszen e vonatkozásban fennáll az adókötelezettség. A T. utcai ingatlan értékesítése után fizetendő általános forgalmiadó-fizetési kötelezettség meghatározásánál ezért a telek értékével csökkentett építményi vételárból kell kiindulni. Az adó alapjának meghatározása során a felek által kötött szerződés feltételeit kell irányadónak tekinteni és nem vitás, hogy az adott szerződés a felperes mint eladó és az S. társaság mint vevő között jött létre.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint nem vitás az 1991. május 31-én kelt szerződés tartalma, a szerződés alanya és tárgya tekintetében. Az egyértelmű szóhasználat utal az eladó és a vevő személyére és az is megállapítható, hogy ki és mit adott el, kinek és mennyiért.
A szerződés valódi tartalmának meghatározása kapcsán figyelembe kell venni a Legfelsőbb Bíróság XXV. számú polgári elvi döntését, amely a szerződés érvényes létrejöttének tartalmi kellékeit részletezi. Az adókötelezettség megállapításakor tehát a szerződésből kell kiindulni és figyelemre méltó, hogy a felek a szerződésben nem utaltak egyezség kötésére, csupán azt jelezték, hogy az eladó tartozása fejében átadta az általa 350 000 000 Ft értékűre becsült ingatlant. Ilyen körülmények között nyilvánvaló, hogy a T. utcai ingatlan értékesítése után fizetendő áfa-kötelezettség meghatározásánál a telek értékével csökkentett építményi vételárból kell kiindulni.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében nem tudott olyan jogszabálysértésre rámutatni, amely a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését vagy megváltoztatását indokolttá tenné. Erre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a felperes alaptalan felülvizsgálati kérelmét elutasította és a Pp. 275/A. §-a alapján a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv.I.25.395/1994. sz.)
Lábjegyzet
Az ebben a határozatban foglaltakat a Wolters Kluwer Kft. (korábban CompLex Kiadó Kft.) 1996.139 számon, külön szerkesztett formában is közölte a Közigazgatási-Gazdasági Döntések Tárában.
