adozona.hu
AVI 1995.12.169
AVI 1995.12.169
I. Az általános forgalmiadó-mentes földterület fogalmába valamennyi beépítetlen, de valamennyi egyéb - nem lakóházzal - beépített ingatlan is beletartozik [1992. évi LXXIV. tv 13. §-a (1) bekezdés 21. pont, 1. sz. mell. 2. pont]. II. Ha a számla valós adóalanyok között ténylegesen létrejött és teljesedésbe ment ügyletet takar, a számla címzettje akkor is jogosult a számla alapján az előzetesen felszámított adó levonására, ha az adó mértéke vagy alapja nem a törvényi előírásoknak megfelelően került a számláb
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az APEH megyei igazgatósága II. ellenőrzési osztálya határozatában a felperes 1994. augusztus havi áfa-visszaigényléséből 676 000 Ft összeget elutasított, a jogtalan bevallás alapján terhére 676 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, a jogtalanul visszaigényelt 676 000 Ft utáni 338 000 Ft adóbírságot határozott meg.
A felperes e határozat ellen fellebbezett, azonban az alperes határozatában az előbb ismertetett elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Ez ellen nyújtotta be felperes a keresetét, ...
AVI 1995.12.169 I. Az általános forgalmiadó-mentes földterület fogalmába valamennyi beépítetlen, de valamennyi egyéb - nem lakóházzal - beépített ingatlan is beletartozik [1992. évi LXXIV. tv 13. §-a (1) bekezdés 21. pont, 1. sz. mell. 2. pont].
II. Ha a számla valós adóalanyok között ténylegesen létrejött és teljesedésbe ment ügyletet takar, a számla címzettje akkor is jogosult a számla alapján az előzetesen felszámított adó levonására, ha az adó mértéke vagy alapja nem a törvényi előírásoknak megfelelően került a számlában meghatározásra [1992. évi LXXIV. törvény 32. § (1) bek., 35. § (1) bek., 45. § (1) és (3) bek. 44. § (4) bek., valamint 13. § (1) bek. 16. pont].
Az APEH megyei igazgatósága II. ellenőrzési osztálya határozatában a felperes 1994. augusztus havi áfa-visszaigényléséből 676 000 Ft összeget elutasított, a jogtalan bevallás alapján terhére 676 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, a jogtalanul visszaigényelt 676 000 Ft utáni 338 000 Ft adóbírságot határozott meg.A felperes e határozat ellen fellebbezett, azonban az alperes határozatában az előbb ismertetett elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Ez ellen nyújtotta be felperes a keresetét, amelyben kérte az alperesi döntés megváltoztatását, az adóbírság megfizetése alóli mentesítést.
Kérte továbbá az alperest kötelezni a perköltség viselésére, valamint arra, hogy a felperes által befizetett 338 000 Ft adóbírságot és ezen összegnek az APEH számlájára való megérkezéstől a visszafizetés napjáig terjedő időre a jegybanki alapkamat kétszeres összegének megfelelő késedelmi kamatot is fizessen meg az alperes.
Azt adta elő a felperes, hogy a T. G. Kft-től ingatlant vásárolt felszámolási eljárás keretében. E megnevezett cég helytelenül állította ki az adásvételi szerződéshez kapcsolt számlát, mert nem bontotta meg a számlában a földterület és a felépítmény értékét. A társaság a számlát elfogadta és ez alapján 676 000 Ft áfát igényelt vissza. Az elsőfokú adóhatóság ezt a hiányosságot feltárta és kötelezte a számlakibocsátót - a felperesi társaságon keresztül - helyesbítő számla kiadására. Az eladó a helyesbített számlát kibocsátotta, ennek ellenére kötelezte az adóhatóság a felperest a fentebb már ismertetett fizetési kötelezettségre.
A felperesi álláspont szerint mindkét közigazgatási határozat törvénysértő; hivatkozott az 1992. évi LXXIV. tv 45. §-ában írtakra, a (3) bekezdés szerint az adóalany a helyesbítő számla kibocsátásának napját követő első adóbevallásában köteles a fizetendő adó összegét és az előzetesen felszámított adó összegét érintő módosítást figyelembe venni.
E jogszabályi előírások egyértelműen a számlakibocsátóra vonatkozóan tartalmaznak előírásokat a helyesbítő számla kibocsátására. A felperes esetében az adóhatóság felhívására a számla kibocsátója 1994. októberi dátummal adta ki a helyesbítő számlát.
Az áfa-törvény 44. §-ának (4) bekezdése szerint a számlában feltüntetett adatok valódiságáért a kibocsátó a felelős, ennek ellenére az adóhatóság a felperest kötelezte az adóbírság megfizetésére.
A felperesi álláspont szerint a számlakibocsátót kellett volna a jogszabályban előírt jogkövetkezményekkel sújtani.
Az alperes írásbeli ellenkérelmében a kereset elutasítását és költségei megállapítását kérte. Hivatkozott az 1990. évi XCI. tv (továbbiakban: Art.) 72. §-ának (1) bekezdésében írtakra, ennek alapján került megállapításra az adóbírság. Az alperes szerint a törvényi tényállás egyértelműen határozza meg a bírság alkalmazhatóságát azzal szemben, akinek visszaigénylése jogosulatlan. Ez olyan objektív tény, amelyhez nem szükséges sem az adózó szándékát vizsgálni, sem azt, hogy az állami költségvetést érte-e kár, ezért a felperes nem hivatkozhat arra, hogy számlakibocsátó követett el hibát, amikor nem bontotta meg az építmény és a földterület értékét; illetve nem a rájuk vonatkozó áfa-kulcsot alkalmazta.
A felperesnek is ismernie kell az áfa-törvény rendelkezéseit, a számlát, a tartalmi hiba miatt a szállítóval helyesbíttetnie kellett volna még az adóhatósági ellenőrzés előtt.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.
Az indokolás szerint a felperes által felhívott jogszabályhelyek nincsenek ellentétben az alperesi intézkedéssel; a helyes számla alapján igényelheti a felperes az áfát.
Az áfa-törvény (1992. évi LXXIV. sz. tv) 2 sz. melléklete a tárgyi adómentesség alá tartozó termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások körében 1. pont alatt rögzíti, a földterület értékesítését. E melléklet a tv 30. §-ának (1) bekezdésében írtakhoz kapcsolódik.
A felperesi nyilatkozat szerint nem csupán egy irodaépületet vásárolt meg a perben szereplő adásvételi szerződéssel, hanem több mint egyhektárnyi földterületen lévő egyéb épületeket is.
Az áfa-visszaigényléshez felhasznált számlát később - az adóellenőrzés után - a számlakibocsátó módosította, a jogszabálynak megfelelően megbontotta.
A felülvizsgálat során a bíróság azt állapította meg, hogy az áfa-visszaigényléshez felhasznált számla nem felelt meg az áfa-törvény 13. §-a (1) bekezdésének 15. pontjában foglaltaknak, ott is a k) és l) pontban írtaknak. A számviteli törvényben foglaltakat sem tartották be a számla kibocsátásakor, hiszen nem hitelesen és megbízhatóan írja le a gazdasági eseményt, mint ahogyan azt a számviteli törvény 84-85. §-a tartalmazza.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint ezért helyesen járt el az adóhatóság, amikor az igényelt áfa kiutalását megtagadta.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett.
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét abban a részében, melyben a felperesnek az alperes határozata hatályon kívül helyezésére és adóbírság-fizetési kötelezettsége mellőzésére irányuló keresetét leutasította, megváltoztatta, és az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatállyal hatályon kívül helyezte, mellőzte a felperes perköltség fizetésére kötelezését.
Az indokolás szerint az általános forgalmi adóról szóló, a perbeli időszakban hatályos 1992. évi LXXIV. törvény 2. számú mellékletének 1. pontja alapján tárgyi adómentes a földterület értékesítése.
Minthogy a "földterület" elnevezés nem felel meg az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1971. évi 26. tvr-ben használt egyik fogalomnak sem, egyértelmű a jogalkotó azon akarata, mely szerint - a törvény melléklete 2. pontjában, valamint a 13. §-a (1) bekezdésének 21. pontjában foglaltakra figyelemmel - a földterület fogalmába valamennyi beépítetlen, de valamennyi egyéb - nem lakóházzal - beépített ingatlant is beletartozóként kívánt szabályozni, következésképpen az egyéb építménnyel beépített ingatlanok értékesítése esetén a számlában meg kell bontani a tárgyi adómentes földterület és az adóköteles felépítmény vételárát, annak ellenére, hogy a felek tényleges és az ingatlannyilvántartásnak, valamint a Ptk. 95. és 97. §-ában foglaltaknak megfelelően kifejezett szerződéses akarata a beépített ingatlanra mint szerves, megbonthatatlan egységre vonatkozik.
Ugyanakkor azonban a felperes terhére a megbontás nélkül kiállított és ennek megfelelően a földterületet is adóköteles termékként feltüntető számla alapján általa visszaigényelt forgalmi adó után adóbírság megfizetésére a következők miatt nem lehetett volna kötelezni:
Az áfa-törvény 32. §-ának (1) bekezdése, valamint a 35. §-ának (1) bekezdése alapján az adóalany adólevonási jogának tárgyi feltétele az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló számla vagy egyéb okmány.
A törvény 45. §-ának (1) bekezdése alapján a számla helyesbítésére kizárólag a számla kibocsátója jogosult és a 44. § (4) bekezdése értelmében a számlában a feltüntetett adatok valódiságáért a kibocsátó a felelős.
A fentiek és a 45. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezés egybevetéséből következően tehát, ha a számla alakilag és tartalmilag kifogástalan - és ezalatt kizárólag az értendő, hogy a számla valós adóalanyok között ténylegesen létrejött és teljesedésbe ment ügyletet takar -, továbbá valamennyi a törvény 13. §-a (1) bekezdésének 16. pontjában felsorolt adatok tartalmaz - a számla címzettje akkor is jogosult a számla alapján az előzetesen felszámított adó levonására, ha az adó mértéke vagy alapja nem a törvényi előírások szerint került a számlában meghatározásra.
Ennek megfelelően a számla helyesbítéséig a számlakibocsátó is a számlában egyébként helytelenül feltüntetett adó befizetésére köteles akkor is, ha az a törvényes mértékét meghaladja, mindaddig, amíg helyesbítő számlát nem bocsát ki.
A számla címzettjének kötelezettsége csupán az, hogy a helyesbítő számla kibocsátását követő első adóbevallásában a korrekciót végrehajtsa.
A fentiekből következően tehát a valós, de az adó alapja, vagy mértéke tekintetében téves számla alapján történő adó-visszaigénylés önmagában jogosulatlannak nem tekinthető, tehát ilyen esetben az adót visszaigénylő terhére sem adóhiány, sem adókülönbözet megállapításának, következésképpen adóbírság kiszabásának sem lehet helye.
Az adó levonására jogosult adóalany felelőssége a törvény már hivatkozott 45. §-ának (3) bekezdése értelmében csak akkor állapítható meg, ha a számlának a kibocsátó általi helyesbítése esetén a következő adóbevallásában a korrekciót elmulasztja.
A felperes esetében azonban ez a mulasztás nem valósult meg.
A fenti indokok alapján a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a rendelkező rész szerint meghatározott keretben felülvizsgálva a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és az alperes határozatát a Pp. 339. §-ának (1) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte az elsőfokú határozatra kiterjedő hatállyal.
A felperessel szemben a kifejtettek szerint az adóigazgatási eljárás lefolytatásának feltételei nem adottak, ezért a megyei bíróság mellőzte a közigazgatási szervek új eljárásra kötelezését.
(Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 3.Pf.21.024/1995. sz.)