adozona.hu
AVI 1995.9.127
AVI 1995.9.127
A munkaadói járulék levonása az elszámoláshoz és nem a tényleges kifizetéshez kötődik (1991. évi IV. tv, 1991. évi XVIII. tv 29. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal megyei igazgatósága határozatában a felperes terhére 3 090 000 Ft adókülönbözetet állapított meg. Kötelezte a felperest, hogy l 395 000 Ft összegű adókülönbözetet fizessen meg. A meg nem fizetett és ezért adóhiánynak minősülő 3 090 000 Ft után l 544 000 Ft adóbírságot szabott ki, valamint 456 000 Ft összegű késedelmi pótlékot állapított meg.
A határozat ellen a felperes fellebbezéssel élt.
Az alperes határozatában akként módosította az elsőfokú hatósá...
AVI 1995.9.127 A munkaadói járulék levonása az elszámoláshoz és nem a tényleges kifizetéshez kötődik (1991. évi IV. tv, 1991. évi XVIII. tv 29. §).
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal megyei igazgatósága határozatában a felperes terhére 3 090 000 Ft adókülönbözetet állapított meg. Kötelezte a felperest, hogy l 395 000 Ft összegű adókülönbözetet fizessen meg. A meg nem fizetett és ezért adóhiánynak minősülő 3 090 000 Ft után l 544 000 Ft adóbírságot szabott ki, valamint 456 000 Ft összegű késedelmi pótlékot állapított meg.A határozat ellen a felperes fellebbezéssel élt.
Az alperes határozatában akként módosította az elsőfokú hatóság határozatát, hogy a határozat II. pontjában megállapított l 544 00 Ft adóbírságot l 035 000 Ft-ra mérsékelte, egyéb vonatkozásban az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A határozat ellen a felperes keresettel élt.
A kereseti kérelmet azzal indokolta, hogy téves az az alperesi megállapítás, hogy 1991. évi IV. tv 40. §-a és 42. §-ának (4) bekezdése alapján egyéb ráfordításként és passzív időbeli elhatárolásként hűségjutalmak után elszámolt munkaadói járulékot a társaságnak be kellett volna fizetnie.
Az alperes a felperes keresetének elutasítását kérte elsődlegesen azzal az indokolással, hogy a felperes 1992. november és december hónapra a hűségjutalmat bérköltségként, a munkaadói járulékot pedig egyéb ráfordításként elszámolta. Ezért a munkaadói járulékot az 1992. éves bevallásban is szerepeltetnie kellett volna és be kellett volna fizetnie.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.
A bíróság a per irataiból megállapította, hogy az alperes részéről sem anyagi, sem eljárásjogi jogszabálysértés nem történt, ezért a felperes keresetét mint megalapozatlant, elutasította.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, azonban a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az irányadó tényállás szerint a felperes passzív időbeli elhatárolásként elkülönítetten mutatta ki a hűségjutalmat és annak járulékait 1992. évben. Az 1992. november és december hónapra a hűségjutalmat bérköltségként, a munkaadói járulékot pedig egyéb ráfordításként számolta el, azonban az 1992. évi adóbevallásában a munkaadói járulékot nem szerepeltette.
A megyei bíróság álláspontja szerint a jogvita eldöntésénél a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni, mivel e törvény tartalmaz rendelkezést a munkaadói járulék-fizetési kötelezettségről és annak teljesítéséről. Eszerint a munkaadói járulék megállapítása, bevallásának, befizetésének ellenőrzése az állami adóhatóság feladta. A munkaadó a munkaadói járulékot az elszámolt hónapot követő hó 20. napjáig köteles befizetni. A jogszabály elszámolt hónapot nevesít, ebből következően pedig helytálló az alperesnek az az álláspontja, hogy a munkaadói járulék levonása az elszámoláshoz, és nem a tényleges kifizetéshez kötődik.
Ugyanakkor kétségtelen, hogy a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény 29. §-a szerint - egyebek között - passzív időbeli elhatárolásként kell kimutatni a mérleggel lezárt évhez kapcsolódó, a mérlegkészítés időpontjáig kifizetésre került, illetve a már megállapított, de ki nem fizetett prémiumot, jutalmat, azok járulékát. Ez a kimutatási mód azonban a mérleg tagolására, tételeinek tartalmára vonatkozó számviteli előírás, amelynek a munkaadói járulék megállapítására, bevallására, befizetésére nincs hatása, már csak azon oknál fogva sem, mert a kifizetett hűségjutalom és járuléka (munkaadói járulékot idesorolva) ugyanígy a ténylegesen ki nem fizetettel együtt tüntetendő fel a mérleg előírt tagolásában, mégpedig a források (passzívák) G. tételénél (Sztv. 1. sz. melléklete).
(Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 2.Pf.20.155/1995. sz.)