adozona.hu
AVI 1995.3.40
AVI 1995.3.40
Az illetéktörvény alkalmazása során is ajándékozásnak minősül, ha a fél a saját vagyona rovására a másik félnek ingyenesen vagyoni előnyt juttat [1990. évi XCIII. tv. 7. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A. község önkormányzata 1993. május 3. napján kelt megállapodással a felperesek tulajdonába adta az a.-i 1341. sz. tulajdoni lapon 1292/2 hrsz. alatt felvett egy hektár 8226 m2 beépítetlen földterületet. Az eladó a tulajdonjog átruházásáért ellenértéket nem kért. feltételül szabta azonban, hogy a földterületen két éven belül munkahely-teremtő vállalkozást kell létesíteni. Az ingatlannak a birtokba-adáskori forgalmi értéke 1 400 000 Ft volt. A felperesek a birtokba vett mély fekvésű területet ...
AVI 1995.3.40 Az illetéktörvény alkalmazása során is ajándékozásnak minősül, ha a fél a saját vagyona rovására a másik félnek ingyenesen vagyoni előnyt juttat [1990. évi XCIII. tv. 7. §].
A. község önkormányzata 1993. május 3. napján kelt megállapodással a felperesek tulajdonába adta az a.-i 1341. sz. tulajdoni lapon 1292/2 hrsz. alatt felvett egy hektár 8226 m2 beépítetlen földterületet. Az eladó a tulajdonjog átruházásáért ellenértéket nem kért. feltételül szabta azonban, hogy a földterületen két éven belül munkahely-teremtő vállalkozást kell létesíteni. Az ingatlannak a birtokba-adáskori forgalmi értéke 1 400 000 Ft volt. A felperesek a birtokba vett mély fekvésű területet feltöltötték.Az illetékhivatal fizetési meghagyásában az ingatlan forgalmi értékét 1 400 000 Ft-ban állapította meg, és 140 000 Ft ajándékozási illeték, valamint 1000 Ft tulajdonjog-bejegyzési illeték megfizetésére kötelezte a felpereseket.
A felperesek fellebbezése folytán az alperes az elsőfokú közigazgatási eljárást felülvizsgálta és határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperesek keresetükben kérték az alperes jogerős határozatának a bírósági felülvizsgálatát és a 140 000 Ft vagyonszerzési illeték 70 000 Ft-ra történő leszállítását, hivatkozással arra, hogy az ingatlan forgalmi értéke a szerzéskor 700 000 Ft volt. Hivatkoztak továbbá arra, hogy az alperes eljárása során tévesen alkalmazta az ajándékozási illetékre vonatkozó szabályokat, a perbeli esetben ugyanis nem ajándékozás, hanem visszterhes szerzés történt.
Az alperes nyilatkozatában a kereset elutasítását kérte azzal, hogy téves a felperes álláspontja, ugyanis az átruházott vagyontárgy ellenében a volt tulajdonos semmiféle ellenértéket nem kapott, a munkahelyteremtő vállalkozás létesítésének kikötése nem ellenérték, hanem a Ptk. 228. §-ának (2) bekezdése szerinti szerződést bontó feltétel.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az indokolás rámutat, hogy a módosított 1957. évi IV. tv. 72. §-ának (1) bekezdése szerint az ügyfél, illetőleg a törvényes érdekeiben sérelmet szenvedett fél jogszabálysértésre hivatkozással kérheti a közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. tv (a továbbiakban: Itv.) 7. §-a szerint ajándékozási illeték tárgya az ajándékozással történt vagyonszerzés.
Az Itv. 18. §-ának (1) bekezdése szerint az ingatlannak, valamint a (2) bekezdésben meghatározott ingónak és vagyonértékű jognak visszteher mellett, továbbá öröklési vagy ajándékozási illeték alá nem eső más módon történt megszerzése esik visszterhes vagyonátruházási illeték alá.
A Ptk. 579. §-ának (1) bekezdése szerint ajándékozási szerződés alapján az egyik fél saját vagyona rovására a másiknak ingyenes vagyoni előny juttatására köteles.
A perbeli esetben A. község önkormányzata saját vagyona rovására juttatta a felperesek részére a földterületet. A felperesek tehát ingyenes vagyoni előnyhöz jutottak. Így az ajándékozási szerződésnek a Ptk.-ban írott valamennyi feltétele teljesült. Nem megalapozott ezért az a felperesi álláspont, hogy esetükben nem ajándékozási, hanem visszterhes vagyonátruházási illetéket kellett volna fizetni. A felperesek ugyanis A. község önkormányzata részére semmiféle ellenértéket nem fizettek.
Az Itv. 12. §-ának (1) bekezdésének III. pontja szerint az ajándékozási illeték kulcsa a felperesek esetében a forgalmi érték 10%-a. Mivel a megállapodásban a szerződő felek a forgalmi értéket nem tüntették fel, annak megállapítására az Itv. 70. §-ának (3) bekezdésének a) pontjában írottakat kellett alkalmazni, a térség ingatlanforgalmának legalább 2 évet átfogó értékmeghatározóit, elsősorban azonos rendeltetésű ingatlanok összehasonlításával. Mivel a felperes az alperes által meghatározott forgalmi értéket is vitatta, a bíróság igazságügyi ingatlanforgalmi szakértőt rendelt ki annak megállapítására, hogy az a.-i 1341. sz. tulajdoni lapon 1292/2 hrsz. alatt felvett ingatlan forgalmi értéket a felperesek által végzett értéknövelő munka figyelmen kívül hagyásával 1993. május hónapban milyen összegű volt.
A szakértő az ingatlan helyszíni megtekintését követően figyelembe véve annak közművesítetlen, mély fekvésű terület voltát, elhelyezkedését, illetve azt, hogy a község északi szélén kialakuló ipari szolgáltató terület része, az ingatlan forgalmi értékét a felperesek által elvégzett értéknövelő beruházások figyelmen kívül hagyásával 1993. május hónapban 1 400 000 Ft-ban állapította meg. A szakértő véleményét megfelelő összehasonlító adatokkal is alátámasztotta.
Az alperes a szakértői véleményt elfogadta, a felperes azonban annak megállapításait vitatta, mert álláspontja szerint azt nem értékelte kellőképpen az értékcsökkentő tényezőket.
A bíróság álláspontja szerint a szakértői vélemény megalapozott, az ingatlan forgalmi értékének kialakításakor figyelembe vette a terület közművesítetlen voltát, illetve mély fekvését, ezeket értékcsökkentő tényezőként értékelte, ugyanakkor azonban azt is megállapította, hogy az ingatlan határától 100 méteren belül a községben fellelhető összes közmű megtalálható. Értéknövelő tényezőként értékelte viszont, hogy összefüggő, nagy alapterületű belterületi ingatlanról van szó, illetve azt, hogy az ingatlan a község északi részén kialakuló ipari-szolgáltató terület része. A szakértő az általa megállapított forgalmi értéket több összehasonlító adattal is alátámasztotta. Az összehasonlító adatoknál részletezte az ingatlanok jellemzőit a felperesi területtől való különbözőségüket, illetve az azonos jellemzőket is.
A fentiek alapján a bíróság megállapította, hogy az alperes által a közigazgatási eljárásban meghatározott 1 400 000 Ft illetékalap megalapozott, ezért a felperes keresetét mind a jogalap, mind az összegszerűség tekintetében elutasította.
Az ítélet ellen a felperesek fellebbeztek, azonban a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
(Bács-Kiskun Megyei Bíróság 3. Pf. 21.583/1994. sz.)