adozona.hu
AVI 1995.2.24
AVI 1995.2.24
Az illetékügyben hozott határozat felülvizsgálata iránti perben az ingatlanforgalmi szakvélemény összehasonlításul szolgáló bizonyíték arra, hogy a hatóság az illeték alapjául szolgáló értéket az ingatlan valós forgalmi értékében állapította-e meg (1990. évi XCIII. tv 12. §).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1991. december hó 20. napján kelt és 1992. január hó 31. napján módosított ajándékozási szerződés szerint megszerezte az Ü. u. 52. sz. alatti 318 négyzetméter területű ingatlan 1/2 részét K. Jánosné ajándékozótól. A felek az ajándékozott ingatlanrész értékét 200 000 Ft-ban határozták meg. Az elsőfokú hatóság a szerződésben meghatározott 200 000 Ft-os értéket nem fogadta el és a forgalmi értéket helyszíni szemle megtartása alapján 616 700 Ft-ban határozta meg a 1/2 ingatlanra vonatk...
AVI 1995.2.24 Az illetékügyben hozott határozat felülvizsgálata iránti perben az ingatlanforgalmi szakvélemény összehasonlításul szolgáló bizonyíték arra, hogy a hatóság az illeték alapjául szolgáló értéket az ingatlan valós forgalmi értékében állapította-e meg (1990. évi XCIII. tv 12. §).
A felperes 1991. december hó 20. napján kelt és 1992. január hó 31. napján módosított ajándékozási szerződés szerint megszerezte az Ü. u. 52. sz. alatti 318 négyzetméter területű ingatlan 1/2 részét K. Jánosné ajándékozótól. A felek az ajándékozott ingatlanrész értékét 200 000 Ft-ban határozták meg. Az elsőfokú hatóság a szerződésben meghatározott 200 000 Ft-os értéket nem fogadta el és a forgalmi értéket helyszíni szemle megtartása alapján 616 700 Ft-ban határozta meg a 1/2 ingatlanra vonatkozóan, s ennek alapján fizetési meghagyásával 31 835 Ft megfizetésére kötelezte a felperest.A felperes a fizetési meghagyás ellen fellebbezést nyújtott be az alpereshez, melyben kifogásolta a forgalmi érték kiszámításának módját, azt túlzottan magasnak találta. A felperes fellebbezése folytán az alperes 1992. június hó 8. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot megsemmisítette és az eljárt közigazgatási szervet új eljárás lefolytatására kötelezte. A határozat indokolásában rámutatott arra, hogy az elsőfokú hatóság jogszabályi előírás ellenére nem kérte az ingatlanszerző nyilatkozatát sem a helyszíni szemle során, sem azt követően, ezenkívül a közölt összehasonlító adatok nem támasztják kellően alá a hivatal döntését.
Az új eljárás lefolytatását követően az elsőfokú hatóság 1992. július hó 3. napján kelt határozatával 30 400 Ft illeték előírását rendelte el a felperes vonatkozásában, 600 000 Ft-os illetékalap figyelembevételével.
A felperes fellebbezése folytán az alperes 1992. július hó 31. napján kelt határozatával az elsőfokú hatóság által hozott határozatot helybenhagyta, a felperes fellebbezését elutasította.
A felperes keresetet nyújtott be a Gyulai Városi Bírósághoz az alperes 1992. július hó 31. napján kelt határozatának megváltoztatása iránt. Álláspontja szerint az alperes jogszabálysértő módon állapította meg a perbeli üdülőingatlan forgalmi értékét, az értékcsökkentő tényezőket figyelmen kívül hagyta és az összehasonlító adatok pedig alkalmatlanok.
Az alperes írásbeli ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a megismételt eljárás során az elsőfokú hátóság jogszabálysértés nélkül hozta meg határozatát és ezért annak megváltoztatására a felperes fellebbezését követően nem talált indokot.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította.
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. tv 12. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy az öröklési és ajándékozási illeték összegét az egy-egy örökösnek, hagyományosnak, illetőleg megajándékozottnak jutott örökség, illetőleg ajándék tiszta értéke alapulvételével a következő táblázatban foglalt kulcsok alkalmazásával kell kiszámítani:
I. Az örökhagyó, illetőleg az ajándékozó gyermeke, házastársa, szülője, valamint a háztartásában eltartott szülő nélküli unokája esetében az illeték mértéke 5%.
Az Itv. 13. §-ának (1) bekezdése szerint az örökség és az ajándék tiszta értéke a megszerzett - illetékfizetési kötelezettség alá eső - vagyonnak a (2) bekezdésben foglaltak szerint csökkentett forgalmi értéke.
Az Itv. 78. §-ának (1) bekezdése szerint a kiszabás alapján fizetendő illetékről - ideértve a mulasztási bírságot is - fizetési meghagyást (határozatot) kell kiadni. A fizetési meghagyás tartalmazza a kiszabott illeték összegének megállapításánál figyelembe vett adatokat és az alkalmazott jogszabályokat.
A bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás során megállapította, hogy az első- és másodfokú hatóságok határozatuk meghozatala során az érdemi döntést is befolyásoló jogszabálysértést nem követtek el az illetékalap meghatározása, s ennek alapján fizetendő illeték kiszabása során. A bíróság annak eldöntésére, hogy az elsőfokú hatóság a megtartott helyszíni szemle után helyesen határozta-e meg az ajándékozott ingatlanrész forgalmi értékét, igazságügyi ingatlanforgalmi és építész szakértőt rendelt ki. A szakértő szakvéleményét az utóbb eszközölt kiegészítésekkel a bíróság aggálytalannak tartotta, s ezt elfogadta. E szakvélemény szerint a perbeli ingatlanrész forgalmi értéke 600 000 Ft, s ennek alapján megállapítható, hogy az elsőfokú hatóság által a 600 000 Ft illetékalap figyelembevételével meghatározott 30 400 Ft illetékfizetési kötelezettség is helyesen került megállapításra.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, azonban a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A fellebbezéssel kapcsolatban a megyei bíróság azt emelte ki, hogy az ingatlanforgalmi szakértői vélemény - a közigazgatási per speciális jellegére tekintettel - összehasonlításul szolgáló bizonyíték annak megállapításához, hogy a közigazgatási hatóság az illeték alapjául szolgáló értéket az ingatlan valós forgalmi értékében állapította meg vagy sem.
Az ingatlanforgalmi szakértői vélemény - arra tekintettel, hogy nemcsak a műszaki és az ingatlanhoz kapcsolódó egyéb objektív paraméterek alapján készül - mindenképpen magában hordoz becslési elemeket, amelyek azonban a szakértő szakmai tapasztalatán, a befolyásoló körülmények ismeretén, és a kikövetkeztethető forgalmi tendenciákon nyugszik. Mindezekre tekintettel a megyei bíróság sem tekintette aggályosnak az elsőfokú bíróság döntésének alapjául szolgáló ingatlanforgalmi szakértői véleményt. Így az alperes határozatában megállapított illetékalapul szolgáló forgalmi érték túlzottnak nem tekinthető, ezért a felperes terhére meghatározott illetékfizetési kötelezettség mértéke sem jogszabálysértő.
(Békés Megyei Bíróság 1.Pf.20.485/1994. sz.)