adozona.hu
AVI 1995.1.11
AVI 1995.1.11
Csak a lakóházépítésre alkalmas telektulajdon vagy tulajdoni hányad megszerzése mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól [1990. évi XCIII. tv 26. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek 1992. december 8. napján kelt szerződés tanúsága szerint megvásárolták az M. V. u. 2. szám alatt található ingatlant eszmei 24/200-ad - 24/200-ad részét.
A perbeli ingatlan egyrészt lakóházként, másrészt étteremként szolgál. Az elsőfokon eljárt adó- és illetékhivatal az alapterület alapján számolta ki a kiszabandó illetéket oly módon, hogy az arra alapterületre eső étterem után 5%-ot, míg a lakás nagysága után 2%-os mértékű illetéket állapított meg. Az elsőfokú hatóság fizetési ...
AVI 1995.1.11 Csak a lakóházépítésre alkalmas telektulajdon vagy tulajdoni hányad megszerzése mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól [1990. évi XCIII. tv 26. § (1) bek.].
A felperesek 1992. december 8. napján kelt szerződés tanúsága szerint megvásárolták az M. V. u. 2. szám alatt található ingatlant eszmei 24/200-ad - 24/200-ad részét.A perbeli ingatlan egyrészt lakóházként, másrészt étteremként szolgál. Az elsőfokon eljárt adó- és illetékhivatal az alapterület alapján számolta ki a kiszabandó illetéket oly módon, hogy az arra alapterületre eső étterem után 5%-ot, míg a lakás nagysága után 2%-os mértékű illetéket állapított meg. Az elsőfokú hatóság fizetési meghagyásban az I. r. felperest 23 501 Ft, a II. r. felperest 23 501 Ft illeték megfizetésére kötelezte.
A határozatok ellen mindkét felperes fellebbezést jelentett be arra történő hivatkozással, hogy lakásingatlant építettek a tetőtérbe, továbbá az illeték mértékéi egységesen 2%-ban kérték megállapítani.
A fellebbezés alapján az alperes az elsőfokú határozatokat helybenhagyta. Az indokolásában rámutatott arra. hogy az illeték kiszámítása az alapterületre eső eszmei hányad alapján történt, mivel az építésügyi halósági iratokból megállapíthatóan az étterem átalakítására és a tetőtér beépítésére adott engedélyi.
Utalt továbbá arra a lényre, hogy a felperesek beépített ingatlanra szerezlek tulajdonjogot.
Az alperesi határozatokat a felperesek határidőben keresettel támadták. A kereset az alperesi határozat felülvizsgálatára és hatályon kívül helyezésére irányult. Keresetükben utaltak arra, hogy az ingatlan tetőterében egy-egy önálló lakást alakítottak ki. amely lényegében két új lakás felépítését jelentette. Ehhez képest a vonatkozó jogszabályi rendelkezés alapján illetékmentesség illeti meg őket.
Az alperes érdemi nyilatkozatában határozatát jogszerűnek tartva a kereset elutasítását kérte, hivatkozva arra, hogy az illetéktörvény egyértelműen lakóházépítésre alkalmas telektulajdonról beszél és nem már beépített ingatlan átalakításáról, illetve új lakás kialakításáról. Utalt az építésügyi hatóság határozataira is mely megítélése szerint egyértelműen az étterem és a tetőtér bővítését, átalakítást tette csak lehetővé, arra nézve adott csak építési engedélyt, ily módon illetékmentesség a felperesek vonatkozásában nem alkalmazható.
Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét nem találta alaposnak. A perbeli jogvita lényegét az képezte, hogy a felperesek vagyonszerzéssel kapcsolatos illetékmentességi igénye megalapozott-e vagy sem.
Az illetéktörvény 26. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól a lakóházépítésre alkalmas telektulajdon, vagy tulajdoni hányad, ha az építkezés a telektulajdon átruházásáról készült szerződés illetékkiszabásra történő bemutatásától számított 4 éven belül befejezik. Az iratokhoz csatolásra került építési engedélyezési ügyben keletkezett közigazgatási iratokban fellelhető határozatok tanúsága szerint J. L. és neje, valamint H. L.-né az M. V. u. 2. szám alatt lévő ingatlanban meglévő étteremnek a jóváhagyott tervek alapján történő átalakítására, illetve bővítésére kapott engedélyt, melynek során két darab önálló, külön bejáratú lakás, egy vendéglátóüzlet, valamint 4 darab szállóegység alakult ki.
A felperesek és J. L. között létrejött adásvételi szerződés szerint a vevők az ingatlanon 24/200-ad - 24/200-ad tulajdoni illetőséget szereztek. A szerződés mindössze csak annyit tartalmaz, hogy a lakóház, udvar megjelölésű ingatlanra vonatkozóan jön létre. Arról szó sincs, hogy a felperesek a tulajdoni arányuknak megfelelő önálló lakás tulajdont szereznek, amely egyébként csak később kerül kialakításra.
Ebből adódóan nem helytálló a felperes azon hivatkozása, hogy a felperesek lényegében csak az építkezés végeztével szereztek tulajdont eszmei hányaduk erejéig, hiszen ennek az adásvételi szerződés éppen ellentmond.
A felperesek egy lakóházból vásároltak eszmei hányadot, amely eszmei hányad, figyelemmel az ingatlan felosztására és alapterületére, részben lakásra, részben az étteremre esik. Az illeték kiszabása, illetve annak százalékos mértékének meghatározása erre figyelemmel történt.
Felhívta a bíróság a felperesek figyelmét, hogy az illetéktörvényben az illetékmentesség kivételes kedvezmény, amelyre a jogszabály tételes felsorolást is ad. Ehhez képest a lakóház építésre alkalmas telektulajdon vagy tulajdoni hányad csak szigorúan értelmezhető, hiszen amennyiben a bővítési és az átalakítást is - amely egyébiránt már egy meglévő lakóházat is feltételez - magában foglalná, úgy az illetékmentesség jogintézménye nem kivételes, hanem általános lenne és ez ellentétben állna a törvény szellemével, de a jogalkotó feltehető akaratával is.
A bíróság csak utalt arra is, hogy a telek mindig egy olyan területet tételez fel, amelyre építkezni lehet, míg az átalakítás vagy a beépítés egy olyan területet tételez fel, amely már megtelt vagy fokozatosan megtelik épületekkel, vagy az ingatlanon lévő épületek gyarapodnak. Ez utóbbi azonban, figyelemmel a jogszabály rendelkezéseire, semmiképpen nem illetékmentes. Azt az alperes már megfelelő módon "honorálta", hogy nemcsak étterem, hanem lakás átalakítására, bővítésére, illetve új lakás kialakítására is sor került, éppen a százalékos mérték meghatározásánál.
Összegezve, tehát az illetéktörvény 26. §-a (1) bekezdésének a) pontja mindenképpen egy üres ingatlant, egy üres lelket vagy ennek bizonyos hányadát tételezi fel, nem pedig egy már beépítésre került ingatlant.
Az ítélet ellen a felperesek terjesztettek elő fellebbezést. Kérték annak megváltoztatását és kereseti kérelmüknek megfelelően az alperes határozatának hatályon kívül helyezését és új eljárás lefolytatására történő kötelezését.
A fellebbezésben elsődlegesen az ítéleti tényállást kérték kiegészíteni annak megállapításával, hogy felperesek az 1992. december hó 8-i szerződésük megkötésekor azzal a szándékkal voltak, hogy a megvásárolt ingatlanhányadon átalakítással és bővítéssel lakásingatlant építsenek, s az átalakítást a korábbi tulajdonossal közösen három család végezte el. Ennek eredményeként az eredetileg étteremként használt helyiségekből egy vendéglátóhelyiség és egy lakás, a tetőtéri beépítésből pedig egy lakás és négy szállóegység került kialakításra. Jogi álláspontja a felpereseknek az volt, hogy az Itv 26. §-a (1) bekezdésének a) pontja a tulajdoni hányadra történő utalással nemcsak a telektulajdon, hanem bármilyen, akár beépített ingatlan tulajdoni hányadának megszerzését is illetékmentességben kívánja részesíteni, feltéve, ha azon lakás kerül kialakításra.
Mivel felperesek két önálló lakást építettek a megszerzett tulajdoni részükön, így őket az illetékmentesség megilleti.
Hivatkozott a felperes képviselője arra is, hogy a felperesek és az eladók az 1992. december hó 8-án kötött szerződést felbontották, megállapodtak az eredeti állapot helyreállításában, s ennek az ingatlan-nyilvántartásban történő átvezetése is folyamatban van.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A megyei bíróság mindenben osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját azt kizárólag a fellebbezésben foglaltakra, valamint a fellebbezési tárgyaláson előadottakra tekintettel egészítette ki.
Az elsőfokú bíróság által megállapított ítéleti tényállás annyiban szorult csupán kiegészítésre, miszerint az elsőfokú illetékhivatal - és az alperes is - az illeték alapjául szolgáló értékek, és illetékkulcsok megállapításánál nem a felperesek által ténylegesen megszerzett ingatlant, hanem az építési engedély alapján átalakításra kerülő állapotokat tekintette irányadónak. A J. L. tulajdonában volt - elkülönítetten használt - felépítmény a szerződéskötés időpontjában teljes egészében étterem és annak kiszolgáló helyiségeiként volt hasznosítva. Abban lakóhelyiség egyáltalán nem volt. A megszerzett ingatlanrész csak a tervezett átalakítás eredményként alakult ki akként, hogy abból mintegy 123 m2 lakás, és 57 m2 vendéglátóhelyiség lett.
A tetőtér-beépítés eredménye: egy további kétszobás lakás, és négy darab szállóhelyiség.
Arra vonatkozóan, hogy a szerződéskötéskor a felperesek szándéka fejenként egy önálló lakás kialakítása volt, a megyei bíróság szükségtelennek tartotta az ítéleti tényállás kiegészítését. Ez a körülmény ugyanis az illetékkiszabás tekintetében nem releváns. Illetékkiszabás alapját ugyanis nem a szerződő felek szándéka, hanem a szerződéssel megszerzett ingatlan képezi. Nem osztja a megyei bíróság a felperesek fellebbezésében kifejtett jogi álláspontját sem.
Az Itv 26. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól a lakóházépítésre alkalmas telektulajdon vagy tulajdoni hányad szerzése, ha az építkezést a telektulajdon átruházásáról készült szerződés illetékkiszabásra történő bemutatásától számított négy éven belül befejezik.
A jogszabály telektulajdonról vagy tulajdoni hányadról tesz említést, s mint ahogyan azt az elsőfokú bíróság is helyesen kifejtette, ez "alatt kizárólag beépítetlen építési telek, vagy annak beépítésre alkalmas hányada értendő. A felperesek nem telekhányadot, hanem beépített ingatlan egy részét szerezték meg tulajdonul, mely semmiképpen nem minősíthető teleknek. Így az illetékmentesség ez okból felperesekre nem terjed ki.
Az alperes a felperesek illetékfizetési kötelezettségének megállapításakor méltányosan járt el. Az iratoknál fellelhető építési engedélyezési iratokból ugyanis az állapítható meg, hogy szerzéskor az eladó J. L. elkülönített használatában lévő felépítmény teljes egészében étteremből és annak kiegészítő helyiségeiből állt. A szerzéskor meglévő állapot volna az illetékkiszabásnál irányadó, következésképp a teljes szerzési érték 5%-os illetékkulcs alá esett. Ezzel szemben alperes az akkor még tervezett átalakítás utáni állapotokat tekintette irányadónak, és állapított meg az alapterület nagyobbik hányada után kedvezőbb, 2%-os mértékű illetéket.
A felpereseknek az az előadása, miszerint időközben a szerződést felbontották, e perben jelentőséggel nem bír.
A közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti peres eljárás lényege annak megállapítása, hogy a felülvizsgálandó határozat meghozatalánál a közigazgatási szerv jogszabálysértést követett-e el vagy sem.
A fellebbezési tárgyaláson becsatolt 1994. évi október hó 31. napján kelt "szerződést hatálytalanító okirat" a közigazgatási határozatok meghozatala után született, így azt a közigazgatási szerv nyilvánvalóan nem vehette figyelembe. Ezen okirat alapján a majdan átvezetendő ingatlan-nyilvántartási adatok alapján felpereseknek módjukban áll a kiszabott illeték törlését kérni az Itv 80. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján. A törlés iránti kérelmet az illetékhivatal új, önálló közigazgatási eljárás keretében bírálja el, s az e tárgyban hozandó határozat tekintetében a felpereseknek az összes jogorvoslati lehetőség rendelkezésére áll.
(Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 4.Pf.21.479/1994. sz.)