adozona.hu
AVI 1994.6.92
AVI 1994.6.92
Az ingatlan-nyilvántartás adatait a hatóság az illeték kiszabásakor veszi figyelembe, az utólagos módosításnak nincs jelentősége [ 1990. évi XCIII. tv 102. § (1) bek. f) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az I. r. felperes dr. L. V. Gyula Károly házastársa, a II. és III. r. felperesek pedig unokái. Dr. L. V. Gyula Károly 1991. július 27-én végintézkedés hátrahagyása mellett elhalálozott.
A végintézkedés értelmében az I. r. felperes örökölte a Budapest D. u. 186. szám alatti ingatlan fele részét vagyonközösség jogcímén, míg II. és III. r. felperesek az örökhagyó gyermeke dr. L. V. András holtig tartó haszonélvezeti jogával terhelten örökölték egymás között egyenlő arányban a fenti ingatlan 1/2...
AVI 1994.6.92 Az ingatlan-nyilvántartás adatait a hatóság az illeték kiszabásakor veszi figyelembe, az utólagos módosításnak nincs jelentősége [ 1990. évi XCIII. tv 102. § (1) bek. f) pont].
Az I. r. felperes dr. L. V. Gyula Károly házastársa, a II. és III. r. felperesek pedig unokái. Dr. L. V. Gyula Károly 1991. július 27-én végintézkedés hátrahagyása mellett elhalálozott.A végintézkedés értelmében az I. r. felperes örökölte a Budapest D. u. 186. szám alatti ingatlan fele részét vagyonközösség jogcímén, míg II. és III. r. felperesek az örökhagyó gyermeke dr. L. V. András holtig tartó haszonélvezeti jogával terhelten örökölték egymás között egyenlő arányban a fenti ingatlan 1/2 tulajdoni hányadát. Az örökség átadása az 1992. április 21-én kelt és 1992. május 11-én jogerős közjegyzői végzéssel történt meg.
Az örökölt perbeli ingatlan az örökség megnyíltakor az 51 640/3. helyrajzi szám alatt 8488. számú tulajdoni lapon üdülő megjelöléssel szerepelt.
A Fővárosi Illetékhivatal az 1992. július 27-én kelt fizetési meghagyásával az I. r. felperest 51 845 Ft öröklési illeték, a II. r. felperest az 1992. július 27-én kelt fizetési meghagyásával 161 336 Ft, míg a III. r. felperest az ugyanezen a napon kelt fizetési meghagyásával 161 336 Ft öröklési illeték megfizetésére kötelezte.
A Budapest Fővárosi Köztársasági Megbízott Hivatala az I. r. felperes vonatkozásában 1992. december 9-én, a II. r. felperes vonatkozásában 1993. február 19-én. míg a III. r. felperes vonatkozásában 1993. február 19-én hozta meg a jogerős másodfokú határozatát, mely határozatokkal az elsőfokú hatóság határozatait helybenhagyta.
Az I. r. felperes a bírósághoz 1993. január 25-én. míg a II. és III. r. felperesek 1993. március 23-án nyújtottak be keresetet a fenti közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata iránt. A perek az 1993. május 12-én kelt végzéssel kerültek egyesítésre, tárgyuk összefüggősége következtében.
A felperesek keresetükben előadták, hogy az ingatlan átminősítése időközben megtörtént, jelenleg az ingatlan lakóingatlanként szerepel az ingatlan-nyilvántartásban és eredetileg is lakóingatlannak épült.
Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét elutasította.
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 7. §-a értelmében az öröklési és az ajándékozási illeték tárgya a haláleset folytán, illetve az ajándékozással történő vagyonszerzés.
A Polgári Törvénykönyvről szóló többször módosított 1959. évi IV. törvény 673. §-ának (1) bekezdése szerint az öröklés az örökhagyó halálával nyílik meg.
A (2) bekezdés alapján az örökös az öröklés megnyílásával a hagyatékot, illetőleg annak neki jutó részét vagy meghatározott tárgyát (örökség) - elfogadás, vagy bármely más jogcselekmény nélkül - megszerzi.
A bíróság álláspontja szerint az ingatlan minősítésénél azt az időpontot kell figyelembe venni, amikor az öröklés az örökös részére megnyílik. Az örökséget a felperesek a Polgári Törvénykönyv rendelkezései alapján az örökhagyó halála napján, tehát 1991. július 27-én szerezték meg. Az ingatlan minősítése ekkor - a felperesek által sem vitatottan - üdülő volt. Mindezek alapján tehát megállapítható, hogy a felperesek nem lakóingatlant, hanem üdülőingatlant örököltek és az illetéktörvény már hivatkozott szabálya szerint a haláleset folytán történt vagyonszerzés képezi az öröklés tárgyát, tehát a perbeli esetben a bíróság álláspontja szerint az öröklés tárgyát üdülő és nem lakóingatlan képezte.
A bíróság nem vitatja azt a felperesi álláspontot, hogy az ingatlan lakóház céljára épült, azonban az illetékekről szóló már jelzett számú törvény 102. §-a (1) bekezdésének f) pontja értelmében a lakástulajdon fogalmánál kettős követelményt fogalmaz meg, mégpedig e törvény értelmezésében lakástulajdon a lakás céljára létesített és az ingatlan-nyilvántartásban lakóház vagy lakás megnevezéssel nyilvántartott vagy ilyenként feltüntetésre váró ingatlan a hozzá tartozó földrészlettel.
A bíróság álláspontja szerint az öröklés megnyíltakor, az örökség megszerzésekor lakástulajdonnak a perbeli ingatlan nem minősült, akkor sem, ha elfogadjuk, hogy az lakóház céljára épült. Az ingatlannyilvántartásban nem lakás megnevezéssel szerepel és nem tekinthető ilyenként "feltüntetésre várónak" sem, mert a bíróság álláspontja szerint ez utóbbi abban az esetben áll fent. amikor még egyáltalán nincs bejegyzés.
A bíróság álláspontja szerint a felperes által F/5. alatt csatolt tulajdoni lap nem tekinthető kiindulási pontnak az illeték meghatározásakor, mivel abba 1993. január 20-án került a minősítés módosítása bejegyzésre egy 1992-es határozat értelmében. A bíróság álláspontja szerint az ingatlan utólagos átminősítése nem változtat azon a körülményen, hogy a felperesek az öröklés megnyíltának időpontjában üdülőingatlant örököltek, szereztek meg és a bíróság álláspontja szerint ennek megfelelően kell fizetniük az illetéket.
Az ítélet ellen a felperesek fellebbeztek, azonban a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 254. §-ának (3) bekezdésében foglaltak ráutalással helyes indokaira tekintettel hagyta helyben.
A fellebbezésre tekintettel kiemelte a másodfokú bíróság, hogy az illetékkiszabási hatóságot kötik az ingatlan-nyilvántartásban szereplő adatok.
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 102. § (1) bekezdése f) pontjának rendelkezése szerint lakástulajdon: lakás céljára létesített és az ingatlan-nyilvántartásban lakóház vagy lakás megnevezéssel nyilvántartott vagy ilyenként feltüntetésre váró ingatlan a hozzá tartozó földrészlettel.
Ebből következik tehát, hogy az ingatlan-nyilvántartás adatait a hatóság az illetékkiszabáskor köteles figyelembe venni, az utólagos nyilvántartási módosítás ezen már nem változtathat.
(Fővárosi Bíróság 58. Kf. 33 504/1993. sz.)