adozona.hu
BH 2003.11.476
BH 2003.11.476
A megyei önkormányzati hivatalnál a főjegyzőt megillető munkáltatói jogkör az illetékhivatal vezetőjére átruházható volt, ezért a jogviszonyt megszüntető intézkedés a jogosulttól származott [1992. évi XXIII. tv. 6. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a keresetlevelében a köztisztviselői jogviszonyát felmentéssel megszüntető intézkedés hatálytalanítását és a jogellenesség jogkövetkezményeinek alkalmazását kérte.
A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a felperes keresetét.
Az ítélet tényállása szerint a felperes 1991. szeptember 15-étől értékelő munkakörben a dolgozott az alperes szervezetében működő Megyei Illetékhivatalnál. A Megyei Illetékhivatal vezetője a 2000. január 2-án kelt intézkedésével a felperes közszolgála...
BH 2003.11.476 A megyei önkormányzati hivatalnál a főjegyzőt megillető munkáltatói jogkör az illetékhivatal vezetőjére átruházható volt, ezért a jogviszonyt megszüntető intézkedés a jogosulttól származott [1992. évi XXIII. tv. 6. § (1) bek.].
A felperes a keresetlevelében a köztisztviselői jogviszonyát felmentéssel megszüntető intézkedés hatálytalanítását és a jogellenesség jogkövetkezményeinek alkalmazását kérte.A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a felperes keresetét.
Az ítélet tényállása szerint a felperes 1991. szeptember 15-étől értékelő munkakörben a dolgozott az alperes szervezetében működő Megyei Illetékhivatalnál. A Megyei Illetékhivatal vezetője a 2000. január 2-án kelt intézkedésével a felperes közszolgálati jogviszonyát a Ktv. 17. §-a (1) bekezdésének d) pontja alapján 2000. augusztus 1-jei hatállyal felmentéssel megszüntette, a 157/1999. számú KGYH határozat, valamint az 1/2000. (I. 7.) PM rendelet alapján elrendelt átszervezésre hivatkozással.
A felperes a keresetlevelében arra hivatkozott, hogy az alperes intézkedése nem a munkáltatói jogkör gyakorlójától származott, mert azt nem a főjegyző írta alá. Álláspontját arra alapította, hogy a Megyei Illetékhivatal ügyrendjét nem a meghatározott eljárási rend keretében alkotta meg a Megye Közgyűlése, ezért az nem vehető figyelembe. Érdemben is vitatta az intézkedés jogszerűségét, a felmentési indok valóságát kétségbe vonta.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a Megyei Illetékhivatal 1998. január 1-jétől hatályos, módosított ügyrendje szerint a felperes tekintetében a munkáltatói jogkört nem a főjegyző, hanem a hivatalvezető gyakorolja. Ennek megfelelően a felperes 1998. január 22-én kelt kinevezés-módosítását a hivatalvezető írta alá, ezt a felperes átvette és azt nem kifogásolta. A felperesnek tehát tudomása volt arról, hogy a hivatalvezető gyakorolja felette a munkáltatói jogkört. A bíróság kifejtette, hogy a munkaügyi per keretében nincs lehetőség az ügyrend elfogadásával kapcsolatos eljárási rend vizsgálatára. A felmentést érdemben is jogszerűnek találta.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét - helytálló indokaira tekintettel - helybenhagyta.
A megyei bíróság hangsúlyozta, hogy az Illetékhivatalnál irányadó ügyrend szerint a főjegyző a hivatalvezetőre ruházta a munkáltatói jogok gyakorlását, ezért a felperes felmentéséről a hivatalvezető jogosult volt intézkedni. A Ktv. 6. §-a is felhatalmazást ad a munkáltatói jogkör leadására.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatását, és a keresetének helyt adó határozat hozatalát kérte. Fenntartotta a perbeli álláspontját, amely szerint a megyei közgyűlés által megalkotott SzMSz vonatkozik az Illetékhivatalra is, ezért az Illetékhivatal ügyrendje nem lehet ellentétes az alperes ügyrendjével, tekintettel a "jogszabályi hierarchiára". Ezért iratellenesnek tartotta azt a jogerős ítéleti megállapítást, hogy nincs ellentmondás a két ügyrend között. Arra is hivatkozott, hogy az Illetékhivatal ügyrendje nem tekinthető legitimnek, mert a jogkör leadására csak a főjegyző jogosult, az ügyrendet aláíró aljegyzőt ilyen jogkör nem illette meg. Azzal érvelt, hogy az SzMSz 53. §-a szerint az egyes belső szervezeti egységek feladat- és hatásköreinek leírását az alperes ügyrendje tartalmazza, és nem minden szervezeti egység vonatkozásában külön ügyrend.
Az alperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A közszolgálati jogviszonyban a munkáltatói jogok gyakorlásáról a törvény rendelkezik. A Ktv. 6. §-ának (1) bekezdése szerint a munkáltatói jogokat a közigazgatási szerv hivatali szervezetének vezetője, illetve a testület gyakorolja. Törvény eltérő rendelkezésének hiányában a munkáltatói jogkör a hivatali szervezet vezető megbízású köztisztviselőjére írásban átruházható.
A törvény e rendelkezése alapján az alperesnél a főjegyzőt megillető munkáltatói jogkör a felperest foglalkoztató Illetékhivatal vezetőjére átruházható volt. E jogkör átruházás az adott hivatal, vagy a hivatal szervezeti egységének ügyrendjében is megtörténhet. A peres iratokhoz csatolt illetékhivatali ügyrend egyértelműen úgy rendelkezik, hogy a főjegyző a Ktv. 6. §-ának (1) bekezdése alapján a hivatalvezetőre ruházta a munkáltatói jogkört meghatározott vezetők kivételével.
A munkáltatói jogkör előbbi, a törvénynek megfelelő átruházásának érvényességét a felülvizsgálati kérelem alaptalanul vitatta. Az ügyrend hivatkozott rendelkezése ugyanis nem áll ellentétben az alperes szervezeti és működési szabályzatában, illetve ügyrendjében foglaltakkal, amely csupán a főjegyzőnek a törvény szerinti jogkörét rögzíti. Ehhez képest a főjegyző az illetékhivatali ügyrendben e jogköre átruházásáról - a törvénynek megfelelően - rendelkezhetett.
A jogkör átruházás érvényességét az ügyrend aláírásával kapcsolatban is tévesen vitatta a felülvizsgálati kérelem. A perbeli munkáltatói intézkedés idején hatályos ügyrendet - amely egyébként az előző, a főjegyző által aláírt ügyrenddel azonosan rendelkezett a munkáltatói jogkör gyakorlásáról - az aljegyző a főjegyző helyetteseként eljárva írta alá (SzMSz 52. §). Egyébként e kérdésben a jogerős ítélet azért sem volt támadható, mert a felülvizsgálat tárgyát nem képezhette az első- és másodfokú eljárásban nem vitatott kérdés (BH 1996/372.).
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, és a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte a pervesztes felperest az alperes felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére.
A 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a értelmében a felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli.
(Legf. Bír. Mfv. II. 10.128/2002. sz.)