adozona.hu
BH 2003.10.431
BH 2003.10.431
A szolgálati beosztásból való felfüggesztés elrendelése a munkáltatói jogkör gyakorlójának mérlegelési joga, ha úgy ítéli meg, hogy a fegyelemsértés súlya vagy jellege azt az intézkedését indokolja. A törvény nem ír elő a munkáltató számára indokolási kötelezettséget, amiből következik, hogy a felfüggesztés a fegyelmi eljárás befejezéséig fenntartható [1996. évi XLIII. tv. 131. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes - szolgálati panaszának elutasítását követően - a szolgálati beosztásból történő felfüggesztés hatálytalanítása és a visszatartott illetmény kifizetése iránt nyújtott be keresetet a munkaügyi bírósághoz.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperest 9460 forint visszatartott illetmény megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan azonban elutasította a felperes keresetét.
Az ítélet tényállása szerint a rendőr-főtörzsőrmester rendfokozatú felperessel szemben a rendőrkapitányság vezetője a...
BH 2003.10.431 A szolgálati beosztásból való felfüggesztés elrendelése a munkáltatói jogkör gyakorlójának mérlegelési joga, ha úgy ítéli meg, hogy a fegyelemsértés súlya vagy jellege azt az intézkedését indokolja. A törvény nem ír elő a munkáltató számára indokolási kötelezettséget, amiből következik, hogy a felfüggesztés a fegyelmi eljárás befejezéséig fenntartható [1996. évi XLIII. tv. 131. §].
A felperes - szolgálati panaszának elutasítását követően - a szolgálati beosztásból történő felfüggesztés hatálytalanítása és a visszatartott illetmény kifizetése iránt nyújtott be keresetet a munkaügyi bírósághoz.A munkaügyi bíróság ítéletével az alperest 9460 forint visszatartott illetmény megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan azonban elutasította a felperes keresetét.
Az ítélet tényállása szerint a rendőr-főtörzsőrmester rendfokozatú felperessel szemben a rendőrkapitányság vezetője az 1999. augusztus 9-én kelt határozatával fegyelmi eljárást rendelt el, mert 1999. júniusában a fogdaőri szolgálat teljesítése során megsértette a fogdaszabályzatban foglaltakat. Az 1999. augusztus 17-én kelt határozatával a fegyelmi eljárást a Hszt. 131. §-a (2) bekezdésének c) pontja alapján a felperessel szemben megindult büntetőeljárás jogerős befejezéséig felfüggesztette. 1999. augusztus 9-én egy másik határozatot is hozott, amelyben a felperest a szolgálati beosztásából a Hszt. 132. §-ának (3) bekezdésében foglaltak alapján a büntetőeljárás jogerős befejezéséig felfüggesztette, egyidejűleg a felfüggesztés idejére járó távolléti díj 50%-ának visszatartásáról is intézkedett. A határozatát azzal indokolta, hogy a felperes 1999. július hónapban a fogdaőri szolgálat teljesítése során a Btk. 348. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és e szerint minősülő kötelezettségszegés szolgálatban vétségének megállapítására alkalmas cselekményt követett el, és a kapitányságra való belépésének tilalmára azért van szükség, hogy az előzetes letartóztatásban lévő feljelentővel ne érintkezhessen.
A fogva tartott 1999. szeptember 6. napján szabadlábra került. A felperessel szemben a Katonai Tanács 1999. október 18-án hozta meg a büntetést kiszabó határozatát, amelyet az alperes a felperesnek 1999. november 10-én kézbesített, és a határozat ezzel a nappal jogerőre emelkedett.
Az alperes a felperes szolgálati beosztásból való felfüggesztését 1999. november 12-ei hatállyal megszüntette, és külön határozatban a fegyelmi eljárás megszüntetéséről is intézkedett.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a fogva tartott szabadlábra helyezése ellenére a szolgálati beosztásból történő felfüggesztést a munkáltatói jogkör gyakorlója mérlegelési jogkörében a felperes terhére rótt cselekményre figyelemmel fenntarthatta.
Ugyanakkor a bíróság megállapította, hogy az alperes a felperessel szemben megindult büntetőeljárás során a katonai Tanács által hozott határozatot 1999. október 26. napján érkeztette, és ezzel szemben csak november 10-én kézbesítette a felperesnek, ezáltal a határozat jogerőre emelkedését késleltette, és ezért a november 2. és november 12-e között visszatartott illetmény megfizetésére köteles.
Az ítélet ellen mindkét fél fellebbezést jelentett be, a felperes a keresetének helyt adó, az alperes a keresetet teljes egészében elutasító döntés meghozatalát kérte.
A megyei bíróság az ítéletével részben megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, és a felperes kártérítés megfizetésére irányuló kereseti kérelmét elutasította, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság a szolgálati beosztásból történő felfüggesztéssel összefüggésben jól állapította meg a tényállást, és helytálló az abból levont következtetése is. A másodfokú bíróság rámutatott arra, hogy a bűncselekmény tárgyát is képező felperesi magatartás miatt az alperes fegyelmi eljárást is indított, amelyet azonban a büntetőeljárás jogerős befejezéséig felfüggesztett. A másodfokú bíróság egyetértett azzal, hogy a felfüggesztés elsődleges indoka a szolgálati panasz elbírálásának idejében nem szűnt meg, mivel a büntetőeljárás jogerősen még nem fejeződött be.
A másodfokú bíróság az alperes marasztalását a kereseti kérelem jogalapjaként megjelölt kártérítés címén nem találta megállapíthatónak. A rendelkezésre álló adatok és a másodfokú eljárásban lefolytatott részbizonyítás eredményeként a bíróság megállapította, hogy az alperes a helyben szokásos módon (küldönc útján) kísérelte meg a büntetőügyben hozott határozat kézbesítését, és miután az eredménytelen maradt, a felperest a kihirdetés napjáról telefonon értesítette. Nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely előírná, hogy hány napon belül és milyen módon kell a Katonai Bíróság által kézbesítés céljából megküldött határozatot a parancsnok útján a címzettel közölni, ezért jogellenes alperesi magatartás hiányában a felperes kártérítési igénye nem alapos.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes annak megváltoztatását és mindkét kereseti kérelmének helyt adó döntés meghozatalát kérte. A beosztásból való felfüggesztés tekintetében megismételte a perben kifejtett jogi álláspontját, amely szerint ha a felfüggesztés indoka megszűnt, a felfüggesztés fenntartása nem a munkáltatói jogkör gyakorlójának mérlegelési joga. Álláspontja szerint a felfüggesztés okaként csak a fegyelemsértés súlya, vagy jellege határozható meg, a büntetőeljárás jogerős befejezése pedig a felfüggesztés fenntartásának lehetséges időmeghatározása. Egy intézkedés jogszerűségét csak az indokolás alapján lehet elbírálni, a perbeli esetben pedig az intézkedés indoka a fogva tartott szabadlábra helyezésével megdőlt, ezért az alperesnek a felperest más beosztásban kellett volna foglalkoztatnia.
A felperes iratellenességet panaszolt, mert a másodfokú bíróság tényként állapította meg, hogy az alperes a büntetőügyben hozott határozatot megkísérelte küldönc útján kézbesíteni a számára. Ezt az alperes csak állította, de semmivel nem bizonyította, és a határozat kézbesítésével legalább tíz nap késedelembe esett.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A perben az eljárt bíróságoknak abban a kérdésben kellett dönteniük, hogy az alperes 1999. szeptember 6-át követően jogszerűen tartotta-e fenn a felperes beosztásából való felfüggesztését.
Ennek megítélésénél a Legfelsőbb Bíróság nem ért egyet a felperesnek a Hszt. 132. §-ában foglaltak értelmezésével kapcsolatos okfejtésével.
Az alperes a felperessel szemben a terhére rótt kötelezettségszegés miatt fegyelmi eljárást indított, és egyidejűleg büntető feljelentést is tett. Helytállóan mutattak rá a bíróságok, hogy a szolgálati beosztásból való felfüggesztés elrendelése a munkáltatói jogkör gyakorlójának mérlegelési joga, amennyiben úgy ítéli meg, hogy a fegyelemsértés súlya vagy jellege ezt az intézkedését indokolja. A törvény a munkáltató számára indokolási kötelezettséget nem ír elő, ebből következik, hogy a felfüggesztés az eljárás befejezéséig fenntartható. Az a tény tehát, hogy az előzetes letartóztatásban lévő személy előzetes letartóztatása megszűnt, nem jelentette az alperes számára a beosztásból való felfüggesztés automatikus megszüntetésének kötelezettségét. A felperessel szemben megindult fegyelmi eljárást a büntetőeljárásra tekintettel felfüggesztették, ezért a beosztásból való felfüggesztés a büntetőeljárás jogerős befejezéséig tarthatott [Hszt. 132. § (3) bekezdés]. Az adott esetben is irányadó, hogy a munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozó intézkedés a bíróság előtt csak akkor támadható, ha a döntésének kialakítására vonatkozó szabályokat megsértette. A perbeli tényállás mellett azonban ez nem állt fenn, így az eljáró bíróságok helytállóan jutottak arra az álláspontra, hogy a folyamatban lévő büntetőeljárásra tekintettel a felperesnek a beosztásból való felfüggesztése nem jogellenes.
A másodfokú bíróság a Katonai Tanács határozatának kézbesítésével kapcsolatos tényállást a bizonyítékok egybevetése alapján mérlegeléssel állapította meg, amelyet a felperes iratellenességre hivatkozva támadott.
A felülvizsgálati eljárásban a mérlegeléssel megállapított ténykérdés általában nem vizsgálható, nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére, nincs helye felülmérlegelésnek. Iratellenesség, okszerűtlen következtetés a kézbesítésnek járőrök útján való megkísérlése tekintetében nem volt megállapítható amiatt, hogy az alperes végül a kihirdetés napjáról a felperest telefonon értesítette; ez ugyanis az előbbieket nem cáfolja.
A kifejtettekre figyelemmel a másodfokú bíróság az ítéletét jogszabálysértés nélkül hozta meg, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-a (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati eljárási költségről a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése, a felülvizsgálati eljárás illetékéről a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján rendelkezett. (Legf. Bír. Mfv.II.11.142/2001. sz.)