adozona.hu
BH 2003.9.386
BH 2003.9.386
Ha a megbízási szerződésnek nevezett szerződés tartalma megfelel a munkaszerződésre vonatkozó rendelkezéseknek, munkaügyi bírság kiszabásának nincs helye [Ptk. 474. §, 1996. évi LXXV. tv. 1. § (3) és (4) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes elsőfokú hatósága 2000. február 3-án a felperes székhelyén ellenőrzést tartott, amelynek során - többek között - megállapította, hogy a felperes 148 fő egyéni vállalkozó vagyonőrt megbízási szerződéssel, 43 fő vagyonőrt pedig munkaviszonyban és a rendes munkaidejükön túl szintén megbízási jogviszonyban foglalkoztatott. A megbízási jogviszonyban foglalkoztatottak munkavégzése során döntően a munkaviszony tartalmi elemei valósultak meg. Az elsőfokú hatóság határozatával a felperest a...
BH 2003.9.386 Ha a megbízási szerződésnek nevezett szerződés tartalma megfelel a munkaszerződésre vonatkozó rendelkezéseknek, munkaügyi bírság kiszabásának nincs helye [Ptk. 474. §, 1996. évi LXXV. tv. 1. § (3) és (4) bek.].
Az alperes elsőfokú hatósága 2000. február 3-án a felperes székhelyén ellenőrzést tartott, amelynek során - többek között - megállapította, hogy a felperes 148 fő egyéni vállalkozó vagyonőrt megbízási szerződéssel, 43 fő vagyonőrt pedig munkaviszonyban és a rendes munkaidejükön túl szintén megbízási jogviszonyban foglalkoztatott. A megbízási jogviszonyban foglalkoztatottak munkavégzése során döntően a munkaviszony tartalmi elemei valósultak meg. Az elsőfokú hatóság határozatával a felperest a szabálytalanságok megszüntetésére kötelezte, és 2 000 000 forint munkaügyi bírsággal sújtotta, mert a munkaszerződések írásba foglalását elmulasztotta, és ezzel megsértette az Mt. 76. §-ának (4) bekezdésében foglaltakat.A határozat ellen a felperes részéről előterjesztett fellebbezést az alperes másodfokú hatósága megalapozatlannak találta, és a 2000. május 23-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes a határozat ellen előterjesztett keresetlevelében annak hatályon kívül helyezését, és az alperesnek a perköltségekben való marasztalását kérte. Arra hivatkozott, hogy a vagyonvédelmi tevékenység többféle foglalkoztatási viszonyban is ellátható.
A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a keresetet. Megállapította, hogy a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény 1. §-ának (4) bekezdése szerint a felügyelő jogosult a foglalkoztató és a részére munkát végző személy közötti jogviszony minősítésére. A felperes az ellenőrzés megállapításainak helyességét nem vitatta, amelyekből a bíróság arra következtetett, hogy a felperes a foglalkoztatás során megsértette az Mt. 76. §-ának (1) és (4) bekezdésében, a 123. §-ának (1) bekezdésében és a 124. § (2) bekezdésében, a 141. §-ában és a 147. §-ának (1) bekezdésében, valamint a 160. §-ában foglaltakat. A foglalkoztatottak létszámára és a megállapított jogszabálysértések jellegére figyelemmel a bíróság a kiszabott bírság összegének mérséklését nem találta indokoltnak.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes annak hatályon kívül helyezését, és elsődlegesen a keresetének helyt adó új határozat hozatalát, másodlagosan pedig a bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.
A kérelmében megismételte a perben előadott álláspontját, amely szerint a vagyonvédelmi tevékenységgel kapcsolatos jogszabályok kifejezetten lehetőséget nyújtanak az ilyen tevékenység megbízás keretében történő ellátására [1998. évi IV. törvény és a 87/1995. (VII. 14.) Korm. r.]. A felek a jelen esetben, a szerződéses szabadságukkal élve, egyező akarattal megbízási szerződést kötöttek egymással, és a vagyonőrök az ilyen szerződés megkötése érdekében váltották ki az egyéni vállalkozói igazolványukat. A felperes elsődlegesen azt vitatta, hogy a munkaügyi ellenőrzés az ilyen foglalkoztatásra is kiterjed, másodlagosan pedig arra hivatkozott, hogy az alperes álláspontjával szemben a szerződő felek megállapodásai a munkaviszony ismérveit rögzítő szoros függelmi viszonyokat nem tartalmaznak, a vagyonőrök a tevékenységüket nagyfokú önállósággal végezték, az utasítás terjedelme nem terjed ki a munka megszervezésére, a munkáltató és a vagyonőrök között pedig függelmi kapcsolat nem alakult ki.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében tévesen hivatkozott arra, hogy az alperesnek a megbízás keretében foglalkoztatottakra kiterjedően nem volt ellenőrzési jogosultsága.
A munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvénynek az ellenőrzés időpontjában hatályos 1. §-a (4) bekezdése szerint a felügyelő a tényállás alapján jogosult a foglalkoztató és a részére munkát végző személy közötti jogviszony minősítésére. Ehhez a foglalkoztatónak rendelkezésre kell bocsátania mindazokat a bizonyítékokat, amelyek alapján megállapítható, hogy a részére végzett munka a (3) bekezdés szerinti jogviszonyok alapján, vagy ellenérték nélkül történt.
A hivatkozott (3) bekezdés a) pontja szerint nem foglalkoztatásra irányuló jogviszony keretében történik a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvényben szabályozott vállalkozási szerződés (389-415. §), valamint a megbízási szerződés (474-487. §) alapján végzett munka.
Helytálló értelmezés szerint ebből az következik, hogy az alperes jogszerűen járt el, amikor a foglalkoztatás körülményeit és a szerződések tartalmát vizsgálva, a felek között létrejött jogviszonyt minősítette.
A felperes a perben mindvégig azt állította, hogy a szerződő felek akarata a Ptk. 474. §-ában szabályozott megbízási jogviszony létesítésére irányult, és - az alperes álláspontjával szemben - a foglakoztatás során nem valósultak meg a munkaviszonyra vonatkozó foglalkoztatás ismérvei.
Az ítélkezési gyakorlat egységes abban, hogy a munkaviszony és a megbízási jogviszony elhatárolásánál nem a szerződés megnevezése, hanem a felek szerződéskötési akarata, valamint a jogviszony tartalma az irányadó.
Az ügyvezető igazgató az ellenőrzés során elismerte, hogy a munkaviszony és a megbízási jogviszony keretében történő foglalkoztatás feltételei azonosak voltak.
A felügyelő a jogviszony minősítését az alperes részéről becsatolt jegyzőkönyvből kitűnően azonban nemcsak az ügyvezető nyilatkozata, hanem a szolgálati szabályzat, valamint jegyzőkönyvben feltüntetett egyéb iratok, így a szolgálati összesítő listák, illetőleg a megbízási szerződések alapján végezte el. Ugyanakkor ezeket az okiratokat az alperes a perben nem csatolta. Ennek hiányában az eljárt bíróság nem volt abban a helyzetben, hogy teljes körűen felülvizsgálhatta volna a megbízási szerződések tartalmát abból a szempontból, hogy azok megfelelnek-e a munkaszerződés tartalmi követelményeinek.
Ha a bizonyítási eljárás eredményeként megállapítható, hogy a megbízási szerződésnek nevezett szerződések tartalma egyébként megfelel a munkaszerződésre vonatkozó rendelkezéseknek, a munkaszerződés írásba foglalásának elmulasztását megállapítani és emiatt bírságot kiszabni nem lehet (BH 2002/504. jogeset).
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a munkaügyi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A munkaügyi bíróságnak az új eljárásban köteleznie kell az alperest, hogy a közigazgatási határozat alapjául szolgáló bizonyítékokat a perben csatolja, mert a bíróság csak a bírságot kiszabó döntés alapjául szolgáló összes bizonyítékot értékelve lesz abban a helyzetben, hogy a közigazgatási határozat jogszerűsége kérdésében megalapozott döntést hozzon.
A Legfelsőbb Bíróság a felek felülvizsgálati eljárási költségét és a felülvizsgálati eljárás illetékét csak megállapította, annak viseléséről az új határozatot hozó bíróságnak kell döntést hoznia [Pp. 275/A. § (3) bekezdés].
(Legf. Bír. Mfv.II.11.035/2001. sz.)