adozona.hu
BH 2003.9.385
BH 2003.9.385
A hivatalvesztés fegyelmi büntetéssel jogellenesen elbocsátott köztisztviselő elmaradt illetménye megállapításánál a korábban rendszeresen kapott eredményjutalmat is figyelembe kell venni; a jogellenes hivatalvesztés folytán életszerűen felmerült hátrányos következményekre tekintettel nem vagyoni kártérítés is követelhető [1992. évi XXIII. tv. 60. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A főosztályvezető-helyettesi beosztásban köztisztviselőként dolgozó felperes a keresetlevelében elmaradt illetmény, illetménykülönbözet, 4 100 000 forint eredményjutalom, 3 000 000 forint nem vagyoni kártérítés, továbbá a kedvezőtlenebb adózásból eredő kára megtérítését igényelte az alperestől.
A munkaügyi bíróság az ítéletével az alperest illetménykülönbözet címén 165 210 forint és kamata megfizetésére, továbbá arra kötelezte, hogy 2001. májusától a "negatív eltérés mellőzésével" folyósítsa...
BH 2003.9.385 A hivatalvesztés fegyelmi büntetéssel jogellenesen elbocsátott köztisztviselő elmaradt illetménye megállapításánál a korábban rendszeresen kapott eredményjutalmat is figyelembe kell venni; a jogellenes hivatalvesztés folytán életszerűen felmerült hátrányos következményekre tekintettel nem vagyoni kártérítés is követelhető [1992. évi XXIII. tv. 60. § (3) bek.].
A főosztályvezető-helyettesi beosztásban köztisztviselőként dolgozó felperes a keresetlevelében elmaradt illetmény, illetménykülönbözet, 4 100 000 forint eredményjutalom, 3 000 000 forint nem vagyoni kártérítés, továbbá a kedvezőtlenebb adózásból eredő kára megtérítését igényelte az alperestől.A munkaügyi bíróság az ítéletével az alperest illetménykülönbözet címén 165 210 forint és kamata megfizetésére, továbbá arra kötelezte, hogy 2001. májusától a "negatív eltérés mellőzésével" folyósítsa a felperes illetményét. A felperes ezt meghaladó keresetét elutasította.
Az ítélet tényállása szerint az alperes - a felperes hivatalvesztés fegyelmi büntetését hatályon kívül helyező felülvizsgálati határozat alapján - 1999. november 1-jétől állította helyre a felperes közszolgálati jogviszonyát, és intézkedett az elmaradt illetménye kifizetéséről. Az elsőfokú bíróság alaptalannak ítélte a felperes eredményjutalom megfizetése iránti igényét arra tekintettel, hogy ezt az alperes mérlegelési jogkörbe tartozó juttatásként szabályozta, ezért a felperes a jutalom megfizetésére nem szerzett alanyi jogosultságot. A nem vagyoni kártérítés iránti keresetet azért utasította el, mert a felperes által becsatolt iratok nem bizonyították, hogy a felperes egészségi állapota a fegyelmi eljárás miatt romlott volna; ugyanígy nem találta megállapíthatónak, hogy a felperes időközben azért nem tudott elhelyezkedni, mert ellene fegyelmi elbocsátás büntetést szabtak ki. Az egyéb kereseti kérelmek elutasítását is részletesen indokolta.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság a részítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében részben megváltoztatta, és az alperest eredményjutalom címén 4 100 000 forint, nem vagyoni kártérítés címén 500 000 forint és ezen összegek kamatai megfizetésére kötelezte. A felperes ezt meghaladó nem vagyoni kártérítésre irányuló, valamint a megtérült jövedelmek elszámolásával kapcsolatos kereseti kérelmét elutasító rendelkezést helybenhagyta; az adókár és a további elmaradt illetménykülönbözet tárgyában az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és ebben a körben az elsőfokú bíróságot további eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította.
A másodfokú bíróság kiegészítette a tényállást. Megállapította az alperes által a felperes számára 1995. évben fizetett eredményjutalom, illetve eredményjutalom-előleg összegét, továbbá azt, hogy az 1995. IV. negyedévében alkalmazott főosztályvezető-helyettes 250 000 forint eredményarányos jutalomban részesült. A Fővárosi Önkormányzati Hivatal Adóügyosztálya, valamint a Fővárosi Területi Államháztartási és Közigazgatási Információs Szolgálat nyilatkozata szerint a felperest mint fegyelmileg elbocsátott munkavállalót nem állt módjukban alkalmazni.
Az ekként kiegészített tényállás alapján a bíróság alaposnak találta a felperes eredményjutalom iránti keresetét, mivel a felperes a fegyelmi határozatot megelőzően eredményes munkája alapján 1995. I., II. és III. negyedévében is eredményjutalomban részesült. 1995. november 24-ét követően a hivatalvesztés büntetés miatt nem értékelhették a munkáját, és minthogy ez az intézkedés az alperes részéről jogellenes volt, ez a felperes terhére nem értékelhető. A bíróság álláspontja szerint amennyiben a felperes 1995. november 24-ét követően is munkát végezhetett volna az alperesnél, ő is jogosultságot szerezhetett volna - figyelemmel a korábban is elismert munkateljesítményére - az alperesnél szabályozott eredményjutalomra. Ennek összegét az alperes által megadott adatok alapján állapította meg 4 100 000 forintban. Az 500 000 forint nem vagyoni kártérítés megállapítását azzal indokolta, hogy a jogellenes munkáltatói intézkedés nem vitásan jelentős sérelmet jelentett a felperes részére, amely nem vagyoni kártérítési igényt is megalapozott. Értékelte a bíróság az előállott egzisztenciális bizonytalanságot, az önbecsülés jelentős elvesztését, a jó hírnév csorbulását és az életkörülmények megnehezülését. Azt nem találta bizonyítottnak, hogy az alperes intézkedéséhez olyan mérvű stresszhatás kapcsolódott, amely évek alatt a felperesnél jelentős fogyást és egészségi problémákat váltott volna ki, továbbá párkapcsolata vagy baráti kapcsolatai kizárólag ezen okra visszavezethetően szűntek volna meg.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős részítélet hatályon kívül helyezését kérte a felperes részére megítélt eredményjutalom és nem vagyoni kártérítés, valamint ezen összegek kamata megítélése körében, továbbá az adókár és további elmaradt illetménykülönbözet tárgyában az új eljárás elrendelése tekintetében. Továbbra is arra hivatkozott, hogy a keresettel érintett időszakban az eredményarányos jutalomra vonatkozó szabályok értelmében a felperes nem szerzett alanyi jogosultságot a jutalomra. Azzal érvelt, hogy a bírói gyakorlat szerint a mérlegelés alapján meghozott nemleges döntés nem tekinthető jogszabálysértőnek, az ilyen döntés nem sérelmezhető. A bíróság jogerős ítéleti döntését e körben feltételezésre alapította, amikor valószínűsítette, hogy a felperes is jogosultságot szerzett volna az eredményjutalomra. A nem vagyoni kár tekintetében sérelmesnek tartotta, hogy a másodfokú bíróság elfogult hozzátartozók tanúvallomását vette alapul. Végül vitatta a részítéletnek azt a rendelkezését is, hogy az adókár illetve a további elmaradt illetmény vonatkozásában új eljárásra utasította az elsőfokú bíróságot.
A felperes a csatlakozó felülvizsgálati kérelmében az alperes további 500 000 forint nem vagyoni kár és ennek kamata megtérítésére kötelezését kérte. Álláspontja szerint a nem vagyoni kártérítés összegszerűségét a bíróság indokolatlanul alacsony mértékben állapította meg. Kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság nem vette figyelembe a jogellenes munkáltatói intézkedésnek a felperes nyugdíjazásáig hátralévő évekre kifejtett egzisztenciális hatását, és az általa becsatolt orvosi igazolásokat, illetve az éveken át tartó létbizonytalanságát nem kellő súllyal értékelte.
Egyebekben a felülvizsgálati ellenkérelme a másodfokú részítélet hatályban tartására irányult.
Az alperes felülvizsgálati kérelme és a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme nem alapos.
1. A felperes a perben a közszolgálati jogviszonya megszüntetésének hatálytalanítása folytán a Ktv. 60. §-ának (3) bekezdése alapján érvényesítette az igényét az alperessel szemben. E rendelkezés szerint az alperesnek meg kell térítenie a felperes elmaradt illetményét és egyéb járandóságát, valamint a felmerült kárát.
A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a felperes a közszolgálati jogviszonya jogellenes megszüntetése előtt (1995-ben) rendszeresen részesült eredményjutalomban. A peres iratok alapján megállapítható, hogy a jogviszonya helyreállítását követően is rendszeresen fizetett részére ilyen jogcímű juttatást az alperes. Ennek ellenére az alperes a jogviszony helyreállítása után úgy számolt el a felperessel, hogy a kiesett átlagjövedelem körében az átlagos főosztályvezető-helyettesi illetményt és egyéb járandóságokat (étkezési hozzájárulás, ruhapénz) megfizette, az átlagkeresetnél az eredményjutalmat nem vette figyelembe, a felperes tehát az e jogcímen elmaradt díjazását nem kapta meg.
A másodfokú bíróság az előbbi tényállás figyelembevételével, a Ktv. 60. §-a (3) bekezdésének helytálló értelmezésével állapította meg, hogy a felperest megilleti az eredményjutalom címén elmaradt jövedelem is. A felülvizsgálati érvelés e tekintetben téves, mert a felperes a mérlegelés alapján fizetett díjazásban rendszeresen részesült, és az elmaradt jövedelemként fizetett átlagkeresetbe az is beszámít (Mt. 152. §).
Ezért az e jogcímen történt marasztalás jogalapját támadó felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság nem találta alaposnak.
Egyébként az eltelt hosszabb időszakra tekintettel - az átlagos főosztályvezető-helyettesi illetménynek megfelelően - az átlagos eredményjutalom figyelembevétele is indokolt.
2. A nem vagyoni kártérítést megalapozó körülményként a jogerős részítélet megfelelően értékelte a jogellenes hivatalvesztés fegyelmi büntetés miatt kialakult és hosszabb ideig fennállt egzisztenciális bizonytalanságot, az életkörülmények megnehezülését, és a jó hírnév sérelmét.
E körben az alperes felülvizsgálati kérelme alaptalanul sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság az elfogult hozzátartozók tanúvallomását vette alapul. A hozzátartozók vallomását ennek figyelembevételével, megfelelően értékelte a bíróság, azokat a jogellenes hivatalvesztés fegyelmi büntetés folytán életszerűen jelentkező, felmerülő következmények tekintetében fogadta el bizonyítékként.
A felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmében felhozott, az egzisztenciális helyzetével kapcsolatos körülményeket a másodfokú bíróság a nem vagyoni kártérítés jogalapjaként elfogadta. Értékelte az orvosi igazolásokat is, tehát azokat nem hagyta figyelmen kívül, és az azokból levont ítéleti következtetést az orvosi vizsgálat időpontja aggálytalanul alátámasztja.
Minthogy a felperes nem vagyoni kártérítés iránti igénye körében a másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat okszerűen értékelte, és lényegében mindazokat a körülményeket bevonta mérlegelési körébe, amelyekre a felperes a csatlakozó felülvizsgálati kérelmében hivatkozott. A mértéktartás és arányosság követelményének összegszerűségében is megfelelő nem vagyoni kártérítés körében hozott jogerős részítéleti döntést támadó felülvizsgálati kérelmet illetve csatlakozó felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság nem találta alaposnak.
3. A Pp. 270. §-ának - a perbeli időben hatályos - (1) bekezdése értelmében felülvizsgálati kérelem jogerős érdemi döntés ellen nyújtható be. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében az adókár, illetve további elmaradt illetmény tárgyában az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyező és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasító ítéleti rendelkezést is támadta, amely nem tekinthető érdemi döntésnek. Minthogy e körben felülvizsgálati kérelem benyújtásának nem volt helye, ezért a Pp. 273. §-a (2) bekezdésének a) pontja értelmében ebben a részében hivatalból el kellett utasítani az alperes felülvizsgálati kérelmét.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős részítéletet a felülvizsgálati, illetve csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel támadott részében - amelyben az alperest eredményjutalom és nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte, valamint a további nem vagyoni kártérítés iránti kereseti kérelmet elutasította - hatályában fenntartotta, az új eljárás elrendelését támadó részében pedig a felülvizsgálati kérelmet hivatalból elutasította.
Az alperes a pervesztessége arányában a Pp. 81. §-ának (1) bekezdése alapján megállapított felülvizsgálati eljárási költséget köteles megfizetni a felperesnek.
A felülvizsgálati eljárás illetékét az alperes személyes illetékmentessége folytán az állam viseli [6/1986. (VI. 26.) IM-rendelet 14. §-a]. (Legf. Bír. Mfv.II.10.082/2002. sz.)