adozona.hu
BH 2003.8.342
BH 2003.8.342
A munkaügyi felügyelő az ellenőrzése során nem csak a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvényben foglaltak, hanem a külföldiek foglalkoztatására vonatkozó valamennyi jogszabály betartását jogosult ellenőrizni [1991. évi IV. tv. (Flt.) 7. § (1) és (4) bek., 1996. évi LXXV. tv. 3. § (1) bek. i) pont, 64/1994. (IV. 30.) Korm. r. 7. § (7) bek., 17. § (1) bek. b) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes elsőfokú hatósága a felperes két munkavégzési helyén ellenőrzést tartott, és megállapította, hogy a felperes 2000. szeptember 27. és október 4-e között építőipari munkán teljes munkaidőben 12 fő ukrán állampolgárt munkavállalási engedély nélkül foglalkoztatott. A felperes az engedélyt megkérte ugyan a Megyei Munkaügyi Központtól, azonban az érvényességhez szükséges vízummal és tartózkodási engedéllyel a foglalkoztatottak nem rendelkeztek.
A foglalkoztatás elősegítéséről és a munka...
BH 2003.8.342 A munkaügyi felügyelő az ellenőrzése során nem csak a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvényben foglaltak, hanem a külföldiek foglalkoztatására vonatkozó valamennyi jogszabály betartását jogosult ellenőrizni [1991. évi IV. tv. (Flt.) 7. § (1) és (4) bek., 1996. évi LXXV. tv. 3. § (1) bek. i) pont, 64/1994. (IV. 30.) Korm. r. 7. § (7) bek., 17. § (1) bek. b) pont].
Az alperes elsőfokú hatósága a felperes két munkavégzési helyén ellenőrzést tartott, és megállapította, hogy a felperes 2000. szeptember 27. és október 4-e között építőipari munkán teljes munkaidőben 12 fő ukrán állampolgárt munkavállalási engedély nélkül foglalkoztatott. A felperes az engedélyt megkérte ugyan a Megyei Munkaügyi Központtól, azonban az érvényességhez szükséges vízummal és tartózkodási engedéllyel a foglalkoztatottak nem rendelkeztek.A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (Flt.) 7. §-a (1) bekezdésének megsértése miatt a (4) bekezdés alapján az elsőfokú hatóság a felperest 1 530 000 forintnak a munkaerő-piaci alap foglalkoztatási alap részébe történő befizetésére kötelezte. A határozat ellen benyújtott fellebbezés folytán eljárt másodfokú hatóság az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetében a határozatok megváltoztatását és a befizetés alóli mentesítését kérte. Vitatta, hogy munkaügyi szabályokat megsértette. Arra hivatkozott, hogy a munkavállalási engedélyt megkérte és meg is kapta, a hatályos jogszabályok pedig nem tartalmaznak olyan rendelkezést, hogy a munkavállalási engedély csak a munkavállalás céljából kiadott vízummal és tartózkodási engedéllyel együtt lenne érvényes. Ilyen jogszabályi feltétel hiányában az általa foglalkoztatott ukrán állampolgárok legfeljebb idegenrendészeti szabálytalanságot követtek el, miután nem volt munkavállalási vízumuk és tartózkodási engedélyük.
A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a keresetet. Az ítélet indokolása szerint a felperes által sem vitatottan a Megyei Munkaügyi Központnak a munkavállalás engedélyezéséről szóló jogerős határozata azt tartalmazta, hogy az engedély a meghatározott időtartam alatt és munkavállalás céljából kiadott vízummal és tartózkodási engedéllyel együtt érvényes. A felperes e határozat ellen jogorvoslattal nem élt. A munkavállalás és foglalkoztatás előfeltételeinek megállapításakor nem csak az Flt.-t, hanem az erre vonatkozó más jogszabályokat is alkalmazni kell, amelyből az következik, hogy a foglalkoztatáshoz a munkavállalói vízum és tartózkodási engedély szükséges. A perbeli esetben vízum és tartózkodási engedély nélkül a munkavállalási engedély sem volt érvényes, ezért a munkaügyi bíróság a közigazgatási határozatokat megalapozottnak találta.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes annak megváltoztatását és a kereseti kérelmének helyt adó határozat meghozatalát, másodlagosan pedig a munkaügyi bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását, valamint az alperesnek a perköltségekben való marasztalását kérte. Állította, hogy munkaügyi szempontból az ukrán állampolgárok foglalkoztatásának akadálya nem volt. Az Flt. 7. §-ának (1) bekezdése csupán azt mondja ki, hogy külföldi Magyarországon csak engedély alapján végezhet munkát. Ezt az engedélyt a munkaügyi központ kiadta, a munkáltató pedig - az ítélet indokolásában megállapítottakkal szemben - foglalkozatás előtt a vízumot már megkérte. Amennyiben a foglalkoztatás más jogszabályba ütközik, a szankciókat is ezen más jogszabályok alapján kell alkalmazni.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A perben az volt az eldöntendő jogkérdés, hogy a munkaügyi ellenőrzés során az alperes a jogszabályok betartásával állapította-e meg a külföldiek foglalkoztatására vonatkozó rendelkezések megsértését, és jogszerűen alkalmazta-e a felperessel szemben az Flt. 7. §-ának (4) bekezdésében foglalt befizetési kötelezettséget. A munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvény 3. §-a (1) bekezdésének i) pontja szerint a munkaügyi ellenőrzés kiterjed a külföldiek foglalkoztatására vonatkozó rendelkezések megtartására. E törvény 6. §-a (1) bekezdésének d) pontja értelmében az előbbi rendelkezések megsértése esetén a felügyelő a munkáltatót az Flt. 7. §-ának (4) bekezdésében meghatározott fizetési kötelezettség teljesítésére kötelezi.
Az idézett rendelkezésekből az következik, hogy a felügyelő az ellenőrzés során nem csak az Flt.-ben foglaltak betartását, hanem a külföldiek foglalkoztatására vonatkozó valamennyi jogszabály betartását jogosult ellenőrizni.
Ezt erősíti meg a külföldiek magyarországi foglalkoztatásának engedélyezéséről szóló - az Flt. 7. §-ának (3) és (5) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján kiadott - 8/1999. (XI. 10.) FCsM. rendelet 16. §-a is, amely szerint a munkavállalási engedély alapján folytatható tevékenységre alkalmazni kell - egyebek mellett - a külföldiek beutazására és tartózkodására vonatkozó külön jogszabályban meghatározott rendelkezéseket.
A külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló 1993. évi LXXXVI. törvény végrehajtásáról rendelkező 64/1994. (IV. 30.) Korm. rendelet 7. §-ának (7) bekezdése szerint munkavállalási vízum állítható ki a külföldi részére, ha érvényes munkavállalási engedély alapján munkavégzés céljából kíván Magyarországra utazni. A 17. §-a (1) bekezdésének b) pontja pedig azt írja elő, hogy a külföldinek a tartózkodási kérelem benyújtásakor, valamint tartózkodása során rendelkeznie kell magyarországi megélhetést biztosító anyagi eszközökkel. Mindebből az következik, hogy a munkaügyi központ a munkavállalási engedélyt a munkavállalási vízum és a tartózkodási engedély nélkül kiadhatta, azonban a külföldi magyarországi foglalkoztatására szabályszerűen csak ezen további engedélyekkel együtt kerülhet sor. A munkaügyi felügyelő az előzőekben hivatkozott rendelkezések alapján ezek meglétét vizsgálhatta, és a szabályok megsértése esetén jogosult volt alkalmazni az Flt. 7. §-ának (4) bekezdésében meghatározott szankciót.
A perben a felperes a tényállást csupán annyiban vitatta, hogy vízumkérelmeket a foglalkoztatást megelőző napon már benyújtotta, ez azonban az érdemi döntésre nincs kihatással. A munkaügyi ellenőrzés időpontjában ugyanis nem vitásan a szabályszerű foglalkoztatáshoz az engedélyek nem voltak meg.
A munkaügyi bíróság az ítéletét a kellően feltárt tényállás és a jogszabályok helyes értelmezése alapján hozta meg, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Az illetékfizetési kötelezettségről az 1990. évi XCIII. törvény 50. §-ának (1) bekezdése alapján rendelkezett.
Az alperes felülvizsgálati eljárási költsége tárgyában a határozathozatal mellőzését kérte [Pp. 78. § (2) bekezdés].
(Legf. Bír. Mfv.II.11.140/2001. sz.)
