adozona.hu
BH 2003.7.297
BH 2003.7.297
Ha a felek a munkaszerződésben megjelölt munkavégzési hely módosításában nem állapodtak meg, a munkavállaló a munkáltató egyoldalú munkaszerződés-módosításnak minősülő utasításának nem köteles eleget tenni; és a munkáltató emiatt nem szüntetheti meg rendkívüli felmondással a munkavállaló munkaviszonyát [Mt. 82. § (1) bek., 96. §, 106. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felülvizsgálattal érintett II. és IV. rendű felperesek targoncavezető, illetve kemenceégető munkakörben álltak az alperes alkalmazásában, állandó munkavégzési helyük az alperes gyáregységében volt. Az alperes a II. rendű felperes munkaviszonyát 1998. augusztus 25-én, a IV. rendű felperes munkaviszonyát 1998. június 15-én rendkívüli felmondással megszüntette azzal az indokolással, hogy a betegállományuk lejártát követően a p.-i téglagyárban a munkát nem vették fel, a II. rendű felperes kettő...
BH 2003.7.297 Ha a felek a munkaszerződésben megjelölt munkavégzési hely módosításában nem állapodtak meg, a munkavállaló a munkáltató egyoldalú munkaszerződés-módosításnak minősülő utasításának nem köteles eleget tenni; és a munkáltató emiatt nem szüntetheti meg rendkívüli felmondással a munkavállaló munkaviszonyát [Mt. 82. § (1) bek., 96. §, 106. §].
A felülvizsgálattal érintett II. és IV. rendű felperesek targoncavezető, illetve kemenceégető munkakörben álltak az alperes alkalmazásában, állandó munkavégzési helyük az alperes gyáregységében volt. Az alperes a II. rendű felperes munkaviszonyát 1998. augusztus 25-én, a IV. rendű felperes munkaviszonyát 1998. június 15-én rendkívüli felmondással megszüntette azzal az indokolással, hogy a betegállományuk lejártát követően a p.-i téglagyárban a munkát nem vették fel, a II. rendű felperes kettő munkanapot, a IV. rendű felperes egy munkanapot igazolatlanul mulasztott.A felperesek a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei alkalmazása iránt nyújtották be keresetüket, amelyet arra alapítottak, hogy a munkaszerződés módosítása hiányában a másik munkahelyen való munkavégzésre nem voltak kötelesek.
A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a felperesek keresetét.
A megállapított tényállás szerint az alperes a S. Gyáregységét eladta, átadására 1997. október 13-án került sor. A munkavállalókat munkásgyűléseken tájékoztatták a foglalkoztatási lehetőségeikről, amelyek közül választhatták a jogutód munkáltatónál való továbbfoglalkoztatásukat, kérhették a munkaviszonyuk megszüntetését, vagy változatlan feltételekkel az alperesnél a t.-i, illetve a p.-i téglagyárban dolgozhattak tovább. A felperesek nem nyilatkoztak arról, hogy a jogutódnál való továbbfoglalkoztatásukat kérik. 1998. április 24-én írásbeli nyilatkozatban az alperestől a munkaviszonyuk felmondását kérték. Az alperes 1997. december 12-én kelt áthelyezési okiratát - amely a p.-i téglagyárban való változatlan feltételekkel való továbbfoglalkoztatásról rendelkezett - a IV. rendű felperes 1998. április 27-én vette kézhez, a II. rendű felperes ilyen okiratot nem kapott. A II. és IV. rendű felperesek a szabadságuk és táppénzes állományuk lejárta után a munkát nem vették fel a p.-i gyárban, kijelentették, hogy ott nem hajlandók dolgozni. Táppénzes állományukról az igazolást a p.-i gyárban adták le.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint, mivel a II. rendű és IV. rendű felperes nem nyilatkozott arról, hogy a jogutódnál kíván dolgozni, és a munkaviszonyuk megszüntetését sem kérték, az alperes ebből arra következtethetett, hogy a p.-i gyárban való továbbfoglalkoztatást választották. Az áthelyezési intézkedést a bíróság a munkaszerződés módosítására vonatkozó kísérletnek minősítette, amely nem jogellenes. A szabadság igénybevételével és a táppénzzel kapcsolatos iratoknak a p.-i gyáregységnél való leadását a bíróság úgy értékelte, hogy ezzel a felperesek hallgatólag tudomásul vették a munkavégzési hely megváltozását, amely nem minősült a munkaszerződés írásbeli módosításának. Ebből következően a munkavégzés megtagadása e munkahelyen az Mt. 103. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerinti kötelezettségük megszegése volt, és ez a rendkívüli felmondást megalapozta. Ezért a munkaügyi bíróság a felperesek keresetét nem találta alaposnak.
A II. és IV. rendű felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét e felperesek tekintetében megváltoztatta: megállapította a rendkívüli felmondások jogellenességét, és az alperest elmaradt munkabér, valamint végkielégítés, illetve késedelmi kamat megfizetésére kötelezte.
A megyei bíróság nem osztotta az elsőfokú bíróságnak azt az álláspontját, hogy a II. és IV. rendű felperesek tudomásul vették a munkaszerződése szóbeli módosítását. Az erre a táppénzes iratok P.-n történt leadásából, illetve az 1997. december 10-én elhangzott vezérigazgatói tájékoztatásból levont következtetést tévesnek találta. A munkavégzési hely tekintetében érvényes munkaszerződés-módosítás, illetve ideiglenes átirányítás hiányában a munkavégzés megtagadása nem volt jogellenes. Ezért a mulasztást az alperes tévesen minősítette igazolatlannak.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a II. rendű és IV. rendű felperes tekintetében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Megalapozatlannak, iratellenesnek tartotta azt az ítéleti következtetést, hogy a felperesek a munkaszerződésük nem írásbeli módosításához - a p.-i munkavégzés tekintetében - nem járultak hozzá. Az 1997. december 10-i megbeszélésre, a felperesek 1998. áprilisában tett nyilatkozatára és a IV. rendű felperesnek a perbeli nyilatkozatára hivatkozott. A jogerős ítélet indokolásának az Mt. 82. §-ának (3) bekezdésébe ütköző voltát panaszolta. Fenntartotta azt az álláspontját, hogy a munkaszerződés módosítása - felperesek határozott magatartása alapján - érvényesen létrejött. A munkavégzésre való rendelkezésre állás kötelezettségére hivatkozva is vitatta a munkamegtagadás jogszerűségét.
A II. és IV. rendű felperesek felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felülvizsgálati kérelemben is előadott irányadó tényállás szerint a II. és IV. rendű felperesek - az alperes által lehetővé tett választási lehetőség folytán - a jogutód munkáltatónál való továbbfoglalkoztatást nem választották. Az alperesnél maradtak továbbra is munkaviszonyban, de a munkaszerződésbeli munkahelyük, a S. Gyáregység eladását követően, tehát 1997. októberétől kezdve szabadságon, betegszabadságon, táppénzen voltak, az alperesnél munkát nem végeztek.
Abból a tényből, hogy az alperes az 1997. december 10-i munkásgyűlésen a munkavállalóknak adott tájékoztatásban közölte, hogy a p.-i gyárban tudja továbbfoglalkoztatni az addig S.-en dolgozókat, a felperesek munkaszerződése munkavégzési helyre vonatkozó rendelkezésének módosítására következtetni nem lehet. A II. és IV. rendű felperes sem ekkor, sem utóbb a p.-i munkahely elfogadására vonatkozó nyilatkozatot nem tett, és mivel az alperesnél fennálló munkaviszonyukban munkavégzési kötelezettségük az előzőekben részletezettek szerint szünetelt, e tekintetben magatartásukból sem lehetett az alperesnek ilyen következtetésre jutnia. Ezt támasztja alá, hogy a felperesek még a szabadságuk, illetve a keresőképtelenségük ideje alatt, 1998. áprilisában a munkaviszonyuk megszüntetését kérték az alperestől, mivel a munkaszerződés szerinti munkahelytől eltérően, P.-n nem kívántak dolgozni. Az alperes által biztosított választási lehetőségek között - az irányadó tényállás szerint - a munkaviszony munkáltatói felmondása is szerepelt.
A peres iratok nem támasztják alá azt a felülvizsgálati állítást, hogy a IV. rendű felperes 1997. decemberében a p.-i munkavégzésről tárgyalt. Egyébként e munkavégzés feltételeiről - különösen az utazási időről, térítésről - való esetleges tárgyalás sem bizonyítja e munkavégzési hely elfogadását, hiszen a feltételek tisztázása után lehet csak efelől nyilatkozni. Márpedig a felülvizsgálati kérelem sem jelölt meg olyan perbeli adatot, amely szerint az említett feltételekről a felek megállapodtak volna.
Ily módon a per adatai alapján helytállóan, a perbeli bizonyítékokkal nem ellentétesen következtetett a másodfokú bíróság arra, hogy a munkavégzési helyet illetően a munkaszerződés módosítására sem szóban, sem ráutaló magatartással nem került sor. E tekintetben tehát a Pp. 206. §-ába ütköző tényállás-megállapítást a felülvizsgálati kérelem tévesen, megalapozatlanul panaszolt.
A szóbeli munkaszerződés-módosítás hiányában - mivel ilyen nyilatkozat nem történt - a nyilatkozat megtámadásával kapcsolatos felülvizsgálati érvelésnek sem lehet jelentőséget tulajdonítani.
Ha a felek a munkavégzési hely módosításában nem állapodtak meg, a munkáltató egyoldalú munkaszerződés-módosítására irányuló és annak minősülő utasításának a munkavállaló nem köteles eleget tenni, és nem várható el tőle, hogy az így kijelölt munkahelyen munkavégzésre rendelkezésre álljon. A felülvizsgálati kérelem ezzel ellentétes érvelése sem megalapozott.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének a) pontjában előírt kötelezettségszegés hiányában a rendkívüli felmondások jogellenességét megállapító jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta, és a pervesztes alperest kötelezte a felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére [Pp. 78. § (1) bekezdés, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. § (3) bekezdés]. A felpereseknek felülvizsgálati eljárási költsége nem merült fel, ezért e tárgyban határozni nem kellett. (Legf. Bír. Mfv.11.260/2001. sz.)