adozona.hu
BH 2003.7.280
BH 2003.7.280
I. A jegyző jogellenes és felróható magatartásáért az önkormányzat tartozik helytállni [Ptk. 339. § (1) bek., 348. § (1) bek., 349. § (1) bek., 1990. évi LXV. tv. (Ötv.) 9. § (1) bek., 34. § (2) bek., 36. § (3) bek., 38. § (1) bek., 1992. évi XXIII. tv. 5-6. §-ai]. II. A biztosítási kár elévülése [Ptk. 6. §, 324-327. §-ok, 360. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek keresetükben 6 546 000 forint és járulékai megfizetésére kérték az alperesek kötelezését. Előadták, hogy az 1991. július 24-én kötött szerződéssel megvásárolták az I. r. alperestől a cs.-i 128. számú tulajdoni lapon felvett 29. helyrajzi számú ingatlant, amelyen 1991. július 10-én építkezésbe kezdtek. A III. r. alperestől 1991. március 7-én 8 000 000 forint összegű kölcsönt vettek fel. 1991. októberében az építkezést le kellett állítaniuk, mert a rendelkezésre álló pénz elfogyott...
BH 2003.7.280 I. A jegyző jogellenes és felróható magatartásáért az önkormányzat tartozik helytállni [Ptk. 339. § (1) bek., 348. § (1) bek., 349. § (1) bek., 1990. évi LXV. tv. (Ötv.) 9. § (1) bek., 34. § (2) bek., 36. § (3) bek., 38. § (1) bek., 1992. évi XXIII. tv. 5-6. §-ai].
A felperesek keresetükben 6 546 000 forint és járulékai megfizetésére kérték az alperesek kötelezését. Előadták, hogy az 1991. július 24-én kötött szerződéssel megvásárolták az I. r. alperestől a cs.-i 128. számú tulajdoni lapon felvett 29. helyrajzi számú ingatlant, amelyen 1991. július 10-én építkezésbe kezdtek. A III. r. alperestől 1991. március 7-én 8 000 000 forint összegű kölcsönt vettek fel. 1991. októberében az építkezést le kellett állítaniuk, mert a rendelkezésre álló pénz elfogyott. Káruk az alperesek jogellenes magatartása miatt következett be. Az I. r. alperes jogellenes magatartását abban jelölték meg, hogy a jegyző megakadályozta a tulajdonjog ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzését, ezért további hiteleket nem tudtak felvenni. A III. r. alperes pedig határozott ígéret ellenére nem folyósított további hitelt.Az I. r. alperessel szemben érvényesített jogot a Ptk. 349. §-ának (1) bek. és 339. §-ának (1) bekezdésében szabályozott kártérítési követelésben jelölték meg. A III. r. alperessel szembeni keresetet a Ptk. 6. §-ára alapították.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték. A III. r. alperes elsődlegesen a követelés elévülésére hivatkozott.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította.
Indokolása szerint a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (Ötv.) 36. §-ának (2) bekezdése szerint a jegyző vezeti a képviselő-testület hivatalát. Ebből következően a jegyző az önálló jogi személyiségű polgármesteri hivatal alkalmazottja. Az általa okozott kárért ezért nem az önkormányzat, hanem a polgármesteri hivatal tartozik felelőséggel. A bizonyítási eljárás adatai a polgármesteri hivatal kárfelelősségét sem támasztják alá. Erre tekintettel az I. r. alperes marasztalására irányuló keresetet elutasította. A Pp. 164. §-ának (1) bekezdése alapján a felpereseket terhelte volna annak bizonyítása, hogy a III. r. alperestől valóban jelentős összegű, további hitel folyósítására kaptak ígéretet. A felperesek ennek a bizonyítási kötelezettségnek nem tudtak eleget tenni. Az elsőfokú bíróság mindhárom alperessel szemben elutasította a keresetet.
Az ítélet ellen a felperesek fellebbeztek. Az I. és III. r. alperesekre vonatkozó ítéleti rendelkezések megváltoztatását kérték. A II. r. alperessel szemben előterjesztett keresetet elutasító rendelkezést nem vitatták. Álláspontjuk szerint az elsőfokú bíróság téves jogértelmezéssel jutott arra a következtetésre, hogy a jegyző által okozott kárért az önkormányzat nem felel. Az önkormányzatí törvény a polgármesteri hivatal jogi személyiségét az önkormányzat működésével, az államigazgatási ügyek döntésre való előkészítésével és végrehajtásával kapcsolatos feladatok ellátása során ismeri el. A felperesek követelésüket nem ilyen magatartásra alapították. Az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg azt is, hogy a jegyző a polgármesteri hivatal alkalmazottja. A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény 5. §-ának és 6. §-a (2) bekezdésének, valamint az Ötv. 34. §-a (2) bekezdése e) pontjának rendelkezéseiből következik, hogy a jegyző az önkormányzat köztisztviselője, akinek jogellenes magatartásáért az önkormányzat felelősséggel tartozik. A felperesek álláspontja szerint iratellenes az elsőfokú ítéletnek az a megállapítása is, hogy a jegyző nem fejtett ki olyan tevékenységet, amellyel a felperesek tulajdonjogának bejegyzését megakadályozta. Az Ötv. 36. §-ának (3) bekezdése szerint a jegyző köteles jelezni a képviselő-testületnek, a bizottságnak, a polgármesternek, ha a döntésüknél jogszabálysértést észlel. Eszerint a jegyző kötelessége lett volna, hogy felhívja a figyelmet arra: a testületi döntésből ki kell zárni az önkormányzati képviselő I. r. felperest, mert a jogát a döntés érinti. A bontási és építési engedélyt hatáskör hiányában a polgármester írta alá. Erre a jogszabálysértésre is a jegyzőnek kellett volna figyelmeztetnie. A felperesek szerint alaptalan az elsőfokú ítéletnek a III. r. alperes kárfelelősségére vonatkozó tényállása és indokolása is. Az elsőfokú bíróság az erre vonatkozó bizonyítékokat tévesen mérlegelte, és alaptalanul utasította el a felperesek további bizonyításra irányuló indítványait.
Az I. és III. r. alperes ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte.
A fellebbezés az I. r. alperest érintően részben megalapozott, a III. r. alperesre vonatkozóan megalapozatlan.
A III. r. alperes ellenkérelmében elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a vele szemben előterjesztett követelés elévült. Az elsőfokú bíróságnak a követelés érdemi vizsgálata előtt az elévülési kifogásról kellett volna döntenie, amit elmulasztott. A Ptk. 324. §-ának (1) bekezdése szerint a követelések öt év alatt elévülnek, ha jogszabály másként nem rendelkezik. A Ptk. 325. §-ának (1) bekezdése értelmében az elévült követelést bírósági úton érvényesíteni nem lehet. E jogszabályi rendelkezésekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú eljárásban először az elévülés kérdésében foglalt állást. A Ptk. 326. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé vált. A szerződésen kívüli kártérítési követelés a Ptk. 360. §-ának (1) bekezdése szerint a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékes, az elévülés tehát ekkor kezdődik. A Ptk. 326. §-ának (2) bekezdése értelmében: ha a követelést a jogosult menthető okból nem tudja érvényesíteni, az akadály megszűnésétől számított egy éven belül a követelés akkor is érvényesíthető, ha az elévülési idő már eltelt, vagy abból egy évnél kevesebb van hátra. A Ptk. 327. §-ának (1) bekezdése az elévülést megszakító tényekről rendelkezik. Eszerint: a követelés teljesítésére irányuló írásbeli felszólítás, a követelés bírósági úton való érvényesítése, továbbá megegyezéssel való módosítása - ide értve az egyezséget is -, végül a tartozásnak a kötelezett részéről való elismerése megszakítja az elévülést.
A felperesek előadása szerint az alperesek jogellenes magatartása miatt az építkezést 1991. októberében abba kellett hagyniuk. Káruk ekkor következett be. A felhívott jogszabályi rendelkezések értelmében a kártérítési követelésük ekkor vált esedékessé, és a követelés elévülése ekkor elkezdődött. A felperesek a keresetet az I. r. alperessel szemben 1994. március 10-én előterjesztették, a III. r alperest azonban csak 1997. február 14-én vonták perbe. A per adatai szerint a III. r. alperest írásban 1991. októberében szólították fel a teljesítésre, ezt követően nem igazoltak olyan tényt, amely az elévülést megszakította volna, és az elévülés nyugvását eredményező körülményeket sem bizonyítottak.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a III. r. alperessel szembeni követetésük elévült. Az elsőfokú bíróság ítéletének a III. r. alperesre vonatkozó részét - eltérő indokból - a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján ezért részítélettel helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság ítéletének az I. r. alperesre vonatkozó döntése a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján érdemben nem bírálható felül. A tényállás felderítéséhez még további, jelentős terjedelmű bizonyítás szükséges, ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének az I. r. alperest érintő rendelkezését a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
A felperesek fellebbezésükben helyesen fejtik ki, hogy az elsőfokú bíróság téves jogi álláspontja miatt érdemben nem vizsgálta, hogy az I. r. alperes hivatalánál dolgozó jegyző tanúsított-e jogellenes magatartást. Téves az elsőfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy a jegyző jogellenes magatartásáért az önkormányzat nem tartozik kártérítési felelősséggel. Az Ötv. 9. §-ának (1) bekezdése értelmében az önkormányzati feladat- és hatáskörök a képviselő-testületet illetik meg. Az önkormányzati feladatokat a képviselő-testület és szervei (a polgármester, a képviselő-testület bizottságai, valamint a képviselő-testület hivatala) látják el. Az Ötv. 38. §-ának (1) bekezdése szerint a képviselő-testület egységes hivatalt hoz létre - polgármesteri hivatal elnevezéssel - az önkormányzat működésével, valamint az államigazgatási ügyek döntésre való előkészítésével és végrehajtásával kapcsolatos feladatok ellátására. A hivatalt a jegyző vezeti [Ötv. 36. § (2) bek.], akit pályázat alapján a képviselő-testület nevez ki [Ötv. 36. § (1) bek.]. A jegyző feladatai közé tartozik többek között, hogy köteles jelezni a képviselő-testületnek, a bizottságnak és a polgármesternek, ha a döntésüknél jogszabálysértést észlel [Ötv. 36. §. (3) bek.]. A jegyzőnek az önkormányzati igazgatás szervezeti rendszerén belül elfoglalt helyére vonatkozó jogszabályi rendelkezések értelmében az elsőfokú bíróságnak az I. r. alperes kártérítési felelősségére vonatkozóan le kellett volna folytatnia a bizonyítást és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékok egybevetése alapján meg kellett volna állapítania a tényállást. A per adataiból csak arra lehet következtetni, hogy a jegyző milyen intézkedést tett annak érdekében, hogy megakadályozza a felperes és a polgármestere által kötött, az önkormányzat érdekeit sértő, részben érvénytelen szerződés alapján a tulajdonjog bejegyzését. A felperesek álláspontjával szemben ezekkel az intézkedésekkel az Ötv. 36. §-ának (3) bekezdése szerinti feladatát teljesítette. Az elsőfokú bíróság téves jogi álláspontja miatt nem folytatott le bizonyítást arra vonatkozóan, hogy az ingatlan eladásáról rendelkező testületi döntés meghozatalakor és a szerződés megkötésekor, az építési engedély kiadásakor a jegyző eleget tett-e az Ötv. 36. §-ának (3) bekezdésében szabályozott jelzési kötelezettségének. A hatályon kívül helyezést követő eljárásban ennek tisztázása érdekében le kell folytatni a bizonyítást. Mindenekelőtt be kell szerezni a képviselő-testületi határozat meghozatalát megelőző és a döntésre vonatkozó teljes iratanyagot. Le kell folytatni a felek által kért, a jegyzői feladatok ellátását vagy a mulasztást igazoló bizonyítást. Az elsőfokú bíróság a jogellenes magatartásra vonatkozó teljes tényállás alapján foglalhat csak állást abban, hogy az I. r. alperes kártérítési felelősségének a Ptk. 349. §-a (1) bekezdésében foglalt különös és a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése szerinti általános feltételei fennállanak-e.
A Legfelsőbb Bíróság a felperesek és a III. r. alperes közötti jogvitát részítélettel elbírálta, ezért a Pp. 239. §-a szerint irányadó 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte a sikertelenül fellebbező felpereseket, hogy a III. r. alperes részére fizessék meg a másodfokú eljárási költséget.
A hatályon kívül helyezésre tekintettel a felperesek és az I. r. alperes közötti jogvitában a másodfokú perköltség összegét a Pp. 252. §-ának (4) bekezdése alapján csupán megállapította, a költség viselése kérdésében az elsőfokú bíróság határoz. (Legf. Bír. Pf.V.25.543/2000. sz.)