adozona.hu
BH 2003.6.264
BH 2003.6.264
Ha a jelentős fakitermelésre vállalkozó munkaadó vezetője a munkavállalót kiszállította a munkahelyre, motorfűrészt és védőfelszerelést bocsátott a rendelkezésére, és ezt a munkavállaló elfogadta, a felek között munkaviszony jött létre. A munkaviszony keretében bekövetkezett baleset üzemi baleset, amelyért a munkáltató teljes kártérítési felelősséggel tartozik [Mt. 174. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a keresetében az I. rendű alperes bt.-vel kötött szóbeli munkaszerződéséből eredő munkavégzése (fakivágás) során bekövetkezett balesete miatt 1 000 000 forint általános kár és 3 000 000 forint nem vagyoni kár megfizetésére kérte kötelezni az I. rendű alperest, és a mögöttes felelősségére hivatkozással a bt. üzletvezető beltagját, a II. rendű alperest is.
A munkaügyi bíróság a közbenső ítéletével megállapította, hogy az I. rendű alperes teljes kártérítési felelősséggel tartozik a f...
BH 2003.6.264 Ha a jelentős fakitermelésre vállalkozó munkaadó vezetője a munkavállalót kiszállította a munkahelyre, motorfűrészt és védőfelszerelést bocsátott a rendelkezésére, és ezt a munkavállaló elfogadta, a felek között munkaviszony jött létre. A munkaviszony keretében bekövetkezett baleset üzemi baleset, amelyért a munkáltató teljes kártérítési felelősséggel tartozik [Mt. 174. § (1) bek.].
A felperes a keresetében az I. rendű alperes bt.-vel kötött szóbeli munkaszerződéséből eredő munkavégzése (fakivágás) során bekövetkezett balesete miatt 1 000 000 forint általános kár és 3 000 000 forint nem vagyoni kár megfizetésére kérte kötelezni az I. rendű alperest, és a mögöttes felelősségére hivatkozással a bt. üzletvezető beltagját, a II. rendű alperest is.A munkaügyi bíróság a közbenső ítéletével megállapította, hogy az I. rendű alperes teljes kártérítési felelősséggel tartozik a felperes 1995. november 5-én a Cs. erdőrészletben történt balesetéért.
A bizonyítékok mérlegelése során, az ítéletében indokolva azok értékelését, azt állapította meg, hogy az I. rendű alperes betéti társaság az 1999. november 1-jén 300 m3 fa év végéig történő kitermelésére kötött vállalkozási szerződése teljesítésére foglalkoztatta 1999. november 1-jétől a felperest munkaviszony keretében. A munkavégzés lehetőségéről a II. rendű alperes értesítette a felperest és további három személyt, majd az UAZ gépkocsijával kivitte a munkavállalókat a munkavégzés helyére, részükre védőfelszerelést, munkaeszközt (motorfűrészt) biztosított. A baleset úgy következett be, hogy a felperes a védősisakot a fejére tette, és a motorfűrésszel kivágott egy fát, ami egy kiszáradt fára esett, és az rádőlt a felperesre, aki gerincsérülést szenvedett.
A munkaügyi bíróság a bizonyítékok alapján nem fogadta el a II. rendű alperes előadását arról, hogy a felperest és a másik három személyt kizárólag "ággyűjtés" céljából csak november 5-én szállította ki az erdőbe, és velük nem létesített fakitermelésre munkaviszonyt.
Az elsőfokú bíróság az I. rendű felperessel létrejött munkaviszony alapján arra tekintettel állapította meg a bt.-nek mint munkáltatónak az Mt. 174. §-ának (1) bekezdésén alapuló kártérítési felelősségét, hogy a munkáltató a felperest a biztonságos munkavégzéshez szükséges tájékoztatással nem látta el, továbbá a felperest úgy bízta meg a fakivágással, hogy motorfűrész kezeléséhez szükséges végzettséggel nem rendelkezett. Ezáltal megszegte a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 2. §-a (2) bekezdésében, az 51. §-ában, valamint a 15/1989. (X. 8.) NIM rendelettel kiadott Erdészeti Biztonsági Szabályzat 3.2.2. pontjában előírtakat.
A közbenső ítélet ellen az alperesek fellebbeztek.
A megyei bíróság az ítéletével megváltoztatta az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét, és elutasította a felperes keresetét.
A másodfokú bíróság a tényállást kiegészítette azzal, hogy a Rendőrkapitányság által a foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés miatt indult nyomozás anyagát beszerezte, és az értékelési körébe vonta az ebben az eljárásban tett tanúvallomásokat is. Vizsgálta a nyomozati eljárásban és az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség Megyei Felügyelősége által lefolytatott vizsgálatkor keletkezett tanúvallomásokat, és a feleknek ezekben az eljárásokban, valamint a perben tett nyilatkozatát. A felperes és a II. rendű alperes ellentmondásos nyilatkozatai, valamint a balesetkor a helyszínen tartózkodó három másik személy egybehangzó előadása alapján - amely szerint a II. rendű alperes értesítésére csak 1999. november 5-én mentek ki az erdőbe faággyűjtés céljából, itt látták először a felperest, aki ugyanezért tartózkodott ott - okszerűtlennek és iratellenesnek találta a munkaviszony fennállására levont elsőfokú ítéleti következtetést. Az ítélete indokolásában utalt a felperest terhelő bizonyításra, továbbá arra, hogy a munkavédelmi hatóság valamint a rendőrség az eljárást illetve a nyomozást megszüntette, mert a tanúvallomások ellentmondásai miatt a munkaviszony létrejöttének ténye nem volt megállapítható. Az eljárások adatai között nem merült fel olyan bizonyíték, amelyből a munkaviszony fennállására lehetett volna következtetni.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatását és a munkaügyi bíróság közbenső ítélete helybenhagyását kérte. Jogszabálysértésként az Mt. 76. §-a (1) és (4) bekezdésének megsértését jelölte meg. Álláspontja szerint mivel a szóbeli munkaszerződés érvénytelenségére nem hivatkozott, az érvényesen létrejött. Kifejtette, hogy a perbeli bizonyítékok kétséget kizáróan alátámasztják a munkaviszony létrejöttét és a baleset bekövetkezését, a másodfokú bíróság viszont ezeket a bizonyítékokat nyilvánvalóan életszerűtlenül, lényegében kirívóan okszerűtlenül értékelte. Döntő bizonyítékokat (a munkáltató biztosította a fakitermelés helyszínére a kiszállítást, a munkaeszközt, a védőfelszerelést) a megyei bíróság figyelmen kívül hagyott, elfogadta viszont az alperestől függő három tanú vallomását a faággyűjtésről. Az alperesek felelőssége bizonyítékául utalt arra is, hogy a II. rendű alperes a kórházban meglátogatta, és több részletben 50 000 forintot fizetett a feleségének.
A II. rendű alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alapos, a csatlakozó felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A perben a bíróságoknak abban a kérdésben kellett állást foglalniuk, hogy a balesetkor, 1999. november 5-én az I. rendű alperes és a felperes között munkaviszony állt-e fenn, és a balesetért az alperesek felelőssége az Mt. 174. §-a alapján megállapítható-e.
A perben nem volt vitás, hogy a Betéti Társaság I. rendű alperes 1999. november 1-jén a Cs.-i erdőrészletben 300 m3 fa kitermelésére vállalkozási szerződést kötött az Rt.-vel december 31-i teljesítési határidővel. Ennek alapján az első- és a másodfokú bíróság a perben helytállóan vizsgálta az I. rendű alperes bt. munkáltatói minőségét.
Az alperesek az elsőfokú ítélet, valamint a munkaügyi felügyelőség határozata elleni fellebbezésükben arról nyilatkoztak, hogy "a bt. képviselője (a II. rendű alperes) 1999. november 2-án kiment a nevezett területre, hogy az Rt. illetékes erdészével tárgyaljon. Az alperessel jelen volt négy személy, köztük a felperes, akik ággyűjtőként jöttek ki a területre azzal a céllal, hogy az erdésszel megbeszéljék, hogy a kitermelés után az ágakat összegyűjthessék." A felperes a munkaügyi jogvitában, valamint a munkavédelmi hatósági vizsgálat és a nyomozás során következetesen azt állította, hogy ő, valamint még hárman november 2-ától dolgoztak a fakitermelésen. A fellebbezésben tett elismerésre tekintettel a másodfokú bíróság megalapozatlanul fogadta el a II. rendű alperes korábbi, valamint a három nevezett személy perbeli előadását, illetve a más eljárásokban tett tanúvallomását arról, hogy november 5-én mentek ki először az erdőbe. A november 2-án kezdett fakitermelést az erdész tanúvallomása, valamint a más eljárásokban tett nyilatkozata alátámasztotta, továbbá az erdész nyilatkozott arról, hogy a fakitermelés - nem érintve azt, hogy kik végezték - november 2-án és 3-án valamint 5-én folyt. A felperes a perben és más eljárásokban való meghallgatása során a munkavégzésére mindvégig ugyanezeket a dátumokat jelölte meg.
Mindezekre, különösen a fellebbezésben tett elismerésre tekintettel kellett volna értékelnie a másodfokú bíróságnak a munkavégzésben érintett három további személy tanúvallomását arról, hogy a felperest november 5-én látták először, mert ők is akkor mentek ki a perbeli erdőterületre. Az ebben a kérdésben egybehangzó tanúvallomásoknak ezért a másodfokú bíróság alap nélkül tulajdonított döntő jelentőséget, míg az érintettek más nyilatkozatait, továbbá az egyéb peradatokat nem értékelte.
A balesetet követően nyomban elvégzett, az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség Somogy Megyei Felügyelősége által lefolytatott vizsgálat során a következő - a munkaviszony fennállására vonatkozóan a másodfokú bíróság által nem értékelt - nyilatkozatokra került sor: 1999. november 5-én meghallgatáskor előadta: "B. F. hozott ki bennünket, ... kiértünk, tüzet raktunk, a Feriék elkezdték a munkát, abban a pillanatban kiabált a sérült"; Cs. A. 1999. december 3-án arról nyilatkozott, hogy ... a védőeszközök közül kesztyűt kaptam, sisakot nem, mert én fát nem döntöttem ... a helyszínen a munkavégzés rendjét a B. F. határozta meg, a munkavégzésért pénzt nem kaptunk volna"; az erdész ugyanakkor azt adta elő, hogy ... ott már fát lehetett volna gyűjteni, nem volt róla tudomásom, hogy a B. fát akar gyűjteni".
Ezek a balesetet követően röviddel tett nyilatkozatok nem a faággyűjtésre vonatkozó jogerős ítéleti megállapítást támasztják alá. Ilyen körülmények között O. L. és K. J. tanúvallomása arról, hogy a felperes nekik beszélt a fakitermelésen való munkavégzésről napi munkabérért, nem hagyható figyelmen kívül amiatt, mert a bizonyíték közvetett, és ellentmond más tanúvallomásoknak.
A perben a felek egyezően adták elő, hogy a II. rendű alperes a saját UAZ típusú gépkocsijával vitte ki a négy embert a fakitermelés helyszínére, és a gépkocsit az út egy részén a felperes vezette. Továbbá a gépkocsiban a II. rendű alperes a munkavégzés helyére kivitt több motorfűrészt, és az öt személy részére elegendő védőfelszerelést (védőkesztyűt, védősisakot). Nem volt vitatott, hogy a felperes a fakitermelés helyére kiérve felvette a védőkesztyűt és a sisakot - ezek a balesetkor is rajta voltak - majd felvette az egyik fűrészt, és elvégezte az egyik fa kivágását. Ezeket a tényeket, körülményeket a másodfokú bíróság nem értékelte.
Az OMMF Megyei Felügyelője az I. rendű alperes ellen indult eljárást döntően az eljárásban tett tanúvallomásokban a szembesítések alapján is fennálló ellentmondásokra hivatkozással szüntette meg, a Rendőrkapitányság nyomozást megszüntető határozata a per anyagához beszerzett nyomozati anyagban nem lelhető fel.
A szabad bizonyítási rendszerben [Pp. 3. § (5) bekezdés] a bíróságot határozata meghozatalában más hatóság döntése, illetve a bennük megállapított tényállás nem köti [Pp. 4. § (1) bekezdés].
Ezért az a körülmény, hogy ezek a hatóságok az előttük lévő adatokat miként értékelték, a munkaügyi jogvitában a rendelkezésre álló bizonyítékok egyikeként, azokkal való egybevetéssel értékelhető. A Pp.-nek a bizonyítási eljárásokra, a bizonyítékokra vonatkozó rendelkezései nem tesznek különbséget egyes bizonyítási eszközök bizonyító ereje tekintetében.
A munkaügyi bíróság a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében előírtak helyes értelmezésével értékelte a felperesnek a perben és a hatóságok előtt az ügy döntő körülményei vonatkozásában következetes előadását, az alpereseknek az ággyűjtés és 1999. november 5-én a fakitermelés II. rendű alperes által egyedül való végzése tekintetében tett életszerűtlen, okszerűtlen nyilatkozatát, Cs. Zs. és Cs. A. tanúvallomásai ellentmondásosságát.
A munkaügyi bíróság a perben eszerint rendelkezésére álló bizonyítékoknak önmagukban és összességükben, ösz-szefüggésükben, az életszerűség és okszerűség követelményei alapján való értékelésével vonta le a következtetést arra, hogy 1999. november 5-én a felek között munkaviszony jött létre azzal, hogy a jelentős mennyiségű fakitermelésre vállalkozó I. rendű alperes vezetője a felperest kiszállította a fakitermelés helyszínére, a motorfűrészt, a védőfelszerelést rendelkezésére bocsátotta, és a felperes fakivágási munkavégzését elfogadta. Ezt a megállapítást alátámasztja még az erdész által a baleset napján az erdészeti szolgálati naplóba tett bejegyzése arról, hogy "sajnos baleset történt a kerületben, B. F. emberét egy ... fa leütötte". Mindezt nem érinti, hogy a felperes és mások faággyűjtést is végeztek volna-e.
A munkaviszony kezdő időpontjára vonatkozóan megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a perben csupán annak volt jelentősége, hogy a munkaviszony a perbeli napon fennállt-e, ezért a kezdő időpontra vonatkozó elsőfokú ítéleti megállapításokat mellőzi.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében tehát megalapozottan hivatkozott a felülvizsgálatot megalapozó lényeges eljárási jogszabálysértésre a bizonyítékok értékelése körében, az Mt. 74. §-a (1) és (4) bekezdésének megsértését viszont - a jogszabály téves értelmezése miatt - alaptalanul állította.
A II. rendű alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme (tartalma szerint felülvizsgálati ellenkérelme) nem volt alapos a kifejtettekből következően. A perben a munkáltató kártérítési felelőssége további törvényi feltételeinek fennállása [Mt. 174. § (1) bekezdés] nem volt vitatott, a teljes felelősség fennállására levont elsőfokú közbenső ítéleti következtetés helytálló.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a közbenső ítéletével a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése értelmében hatályon kívül helyezte, és a megalapozott elsőfokú közbenső ítéletet helybenhagyta.
A közbenső ítéletre tekintettel a felülvizsgálati eljárás költségéről és illetékéről nem kellett rendelkezni.
(Legf. Bír. Mfv.11.202/2001. sz.)