adozona.hu
BH 2003.6.263
BH 2003.6.263
Ha az autópálya-matrica a munkáltató belső utasítása szerint csak forint ellenében volt árusítható, és az ettől eltérés kizárólag kivételes körülmények fennállása esetén jöhetett szóba, a belső utasítás e rendelkezésének megszegése alapul szolgálhatott a rendkívüli felmondásra [Mt. 96. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében a 2000. augusztus 11-ei rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását, a munkaviszonyának eredeti munkakörében való foglalkoztatásával történő helyreállítását, és az elmaradt járandóságai megfizetését kérte.
A munkaügyi bíróság az ítéletével megállapította, hogy a rendkívüli felmondás jogellenes, ezért azt hatálytalanította. Kötelezte az alperest, hogy a felperest az eredeti munkakörében "6%-kal növelt átlagkeresettel" foglalkoztassa, és fizesse meg a részére a...
BH 2003.6.263 Ha az autópálya-matrica a munkáltató belső utasítása szerint csak forint ellenében volt árusítható, és az ettől eltérés kizárólag kivételes körülmények fennállása esetén jöhetett szóba, a belső utasítás e rendelkezésének megszegése alapul szolgálhatott a rendkívüli felmondásra [Mt. 96. §].
A felperes keresetében a 2000. augusztus 11-ei rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását, a munkaviszonyának eredeti munkakörében való foglalkoztatásával történő helyreállítását, és az elmaradt járandóságai megfizetését kérte.A munkaügyi bíróság az ítéletével megállapította, hogy a rendkívüli felmondás jogellenes, ezért azt hatálytalanította. Kötelezte az alperest, hogy a felperest az eredeti munkakörében "6%-kal növelt átlagkeresettel" foglalkoztassa, és fizesse meg a részére az elmaradt munkabérét, a 13. havi fizetését, és a részvény-megváltást.
Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint a felperes 1995. december 20-a óta dolgozott az alperes m.-i töltőállomásán, ahol 2000. augusztus 4-én az ÉKM két munkatársa egy német anyanyelvű vásárló bevonásával az autópálya-matricák értékesítését ellenőrizte. Az alperes a próbavásárlás során a felperes által elkövetett szándékos szabálytalanság - külföldi fizetőeszköz elfogadása, és a matricáért a forintértéknél magasabb márkaösszeg (13 DM) kérése és elfogadása miatt 2000. augusztus 11-én rendkívüli felmondással élt.
A munkaügyi bíróság a per adataiból - különösen az ellenőrzést végzők, a felperes munkatársa, valamint a töltőállomás vezetője tanúvallomása alapján - azt állapította meg, hogy a perbeli napon nagy volt a forgalom, a pénzváltó nem üzemelt, és a felperes a töltőállomás vezetője által elfogadott gyakorlat szerint járt el, amikor a külföldi fizetőeszközt - az átváltási költséggel növelve - elfogadta azzal, hogy majd később ő maga átváltja forintra, és befizeti a pénztárba.
A munkaügyi bíróság mindezekből arra következtetett, hogy a felperes kötelezettségszegést követett el, amikor az alperesnél a külföldi fizetőeszköz elfogadását tiltó írásbeli utasítást megszegte, a kötelezettségszegést azonban nem értékelte lényegesnek, a felperes magatartását illetően pedig nem látta a szándékosságot és a súlyos gondatlanságot megállapíthatónak, ezért az alperest a kereset szerint marasztalta.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét - annak helyes indokai alapján - helybenhagyta. Kiemelte még, hogy a munkahelyi vezető által ismert és elfogadott eljárásnak megfelelő felperesi magatartás nem minősülhet szándékos vagy súlyosan gondatlan kötelezettségszegésnek.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a keresetet elutasító határozat hozatalát kérte, mert álláspontja szerint a munkaügyi bíróság a tényállást a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése megsértésével állapította meg, és az ítéletét a Pp. 221. §-ának (1) bekezdésébe ütköző módon indokolta.
A perbeli bizonyítékokkal ellentétesnek tartotta a pénzváltó nyitva tartása hiányára és az átvett márka összegére levont ítéleti következtetést. Az Mt. 103. §-a (1) bekezdésének b) pontjában és 104. §-a (2) bekezdésében előírtakba ütközőnek tartotta a jogerős ítéletnek azt a megállapítását, amellyel a munkáltatói jogkörrel nem rendelkező egységvezető által eltűrt szabályellenes gyakorlat alapján nem minősítette kellő súlyú kötelezettségszegésnek a felperes utasításellenes magatartását.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A perben a bíróságoknak abban a jogkérdésben kellett állást foglalniuk, hogy a rendelkezésre álló peradatok alapján a felperes nem vitatott kötelezettségszegése olyan súlyúnak minősült-e, amely megalapozta az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének a) pontján alapuló rendkívüli felmondást.
A perben nem volt vitatott, hogy az alperes belső utasítása szerint a töltőállomás-kezelőnek tilos volt más állam hivatalos pénznemét a termékek, szolgáltatások ellenértékeként elfogadni. Az alperes az autópálya-matricákat az ÉKM-el kötött szerződés alapján viszonteladóként, meghatározott forint ellenértékeként értékesíthette, és az ellenőrzésre az ezzel összefüggő, a határközeli töltőállomásoktól érkezett panaszok alapján került sor. Az alperes a töltőállomásokon, ahol jelentős számú a külföldi vásárló - mint a perbeli töltőállomáson - éppen azért tette lehetővé valutaváltó működését, mert az alperesnél csak magyar törvényes fizetőeszközzel volt mód a vásárlásra.
Peradat, hogy az alperes szigorúan megkövetelte a szabályok betartását, így például hasonló szabálytalanságokért az s.-i töltőállomáson 11 fő munkaviszonyát szüntette meg.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében alappal sérelmezte, hogy a munkaügyi bíróság a bizonyítékokat nem összességében értékelte, egyes, döntő fontosságú bizonyítékokat indokolás nélkül figyelmen kívül hagyott, illetve hiányosan értékelt, ezért a másodfokú bíróság a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésébe és 221. §-ának (1) bekezdésébe ütköző módon hagyta helyben az elsőfokú ítéletet.
A felperes a keresetében elismerte a kötelezettségszegés tényét, azt túlterheltség miatti "tévedésnek" minősítette, továbbá aláírta a perbeli ellenőrzés konkrét ténymegállapításairól a helyszínen felvett jegyzőkönyvet. Eszerint a felperes a matricát 13 DM-ért értékesítette, vagyis 387 forinttal drágábban. A jegyzőkönyv megjegyzés rovatában az ellenőrök feljegyezték, hogy a töltőállomáson külön bejárattal pénzváltó működik, és a márka valutaárfolyamát ott állapították meg. A felperes sem a jegyzőkönyv felvételekor, sem a keresetében nem utalt arra, hogy a pénzváltó nem működött, nyilatkozatai éppen azt bizonyították, hogy a pénzváltó nyitva volt. Az alperesnél 2000. augusztus 8-án tartott meghallgatásán és a keresetben tett nyilatkozata szerint a kezelőhelyiséggel közvetlenül szomszédos pénzváltónál is hosszú sorok álltak (a shop kasszájánál 10-15 fő, hasonlóan a pénzváltónál is). A felperes az elsőfokú eljárásban a 2000. november 6-án tartott tárgyaláson a pénzváltó nyitvatartási és működési rendjére tett előadását nem észrevételezte, az ekkor tanúként kihallgatott S. S. is a pénzváltó működéséről nyilatkozott. A munkaügyi bíróság mindezeket a bizonyítékokat figyelmen kívül hagyta, és a felperesnek utóbb, a 2000. december 6-án tartott tárgyaláson tett előadásából, és egyedül a felperes által kihallgatni kért S. E. (a felperes volt munkatársa) vallomásából megalapozatlanul találta bizonyítottnak, hogy az ellenőrzéskor - az egyébként reggel 6 órától este 10 óráig nyitva tartó - pénzváltó nem működött.
A felperes munkahelyi felettese, a töltőállomás-vezető munkáltatói jogkörrel nem rendelkezett. A perben tanúként azt adta elő, hogy "fő szabályként nem szabad valutát elfogadni", de ha a pénzváltó nem volt nyitva, pl. éjszaka, "akkor nem volt más megoldás, mint a valuta elfogadása, amelyet minden esetben be kell jegyezni az eseménynaplóba"
A másodfokú bíróság által a rendkívüli felmondás jogellenességét megalapozó, a közvetlen felettes által eltűrt szabályellenes valutaelfogadás eszerint kivételes körülmények fennállása esetén jöhetett szóba. A kivételes körülményt, az adott időpontban a pénzváltó működése hiányát a felperesnek kellett bizonyítania (Pp. 164. §), ennek hiányában a kivételes körülmények esetén eltűrt szabályellenes munkáltatói gyakorlat alapján a rendkívüli felmondás jogellenességére levont jogi következtetés megalapozatlan. A másodfokú bíróság mindezeket a fellebbezésben felhozottak ellenére nem vizsgálta, nem észlelte, ezért törvénysértéssel hagyta helyben a munkaügyi bíróság ítéletét [Pp. 206. § (1) bekezdés, 221. § (1) bekezdés, Mt. 96. §-a (1) bekezdésének a) pontja]. A perbeli bizonyítékok ugyanis alátámasztották a rendkívüli felmondásban megjelölt magatartás - a fizetőeszközt érintő írásbeli utasítás szándékos megszegése, valutában, átváltási költség felszámításával (aminek semmiféle jogszabályi alapja nem volt) való értékesítés - tanúsítását, az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott együttes feltételek fennállását. Egymagában a felperes által hivatkozott körülmény, hogy 10-15 vásárló állt a pénztárnál, a cselekmény súlyát nem érinti.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján, hatályon kívül helyezte a jogerős ítéletet, a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.
A Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte a felperest az alperes együttes per- és felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére.
A 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a értelmében a felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli.
(Legf. Bír. Mfv.11.259/2001. sz.)