adozona.hu
BH 2003.6.261
BH 2003.6.261
Ha az egyházi iskolai igazgató tanár búcsúlevelet írt, lemondott, összecsomagolt, a személyes tárgyait hazavitte, és a munkavégzéssel felhagyott, a jogviszonyát megszüntetettnek kell tekinteni. [Mt. 89. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes az igazgató és tanár munkakörben határozott időre létesített munkaviszonyát a "lemondására" hivatkozással jogellenesen szüntette meg. Az eredeti munkakörébe visszahelyezése mellőzésével kérte az alperes kötelezését elmaradt munkabér, egyévi átlagkereset és szabadságmegváltás megfizetésére, valamint kéthavi végkielégítést is igényelt.
A munkaügyi bíróság az ítéletével megállapította, hogy az alperes az 1997. november 24-én kel...
BH 2003.6.261 Ha az egyházi iskolai igazgató tanár búcsúlevelet írt, lemondott, összecsomagolt, a személyes tárgyait hazavitte, és a munkavégzéssel felhagyott, a jogviszonyát megszüntetettnek kell tekinteni. [Mt. 89. § (1) bek.]
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes az igazgató és tanár munkakörben határozott időre létesített munkaviszonyát a "lemondására" hivatkozással jogellenesen szüntette meg. Az eredeti munkakörébe visszahelyezése mellőzésével kérte az alperes kötelezését elmaradt munkabér, egyévi átlagkereset és szabadságmegváltás megfizetésére, valamint kéthavi végkielégítést is igényelt.A munkaügyi bíróság az ítéletével megállapította, hogy az alperes az 1997. november 24-én kelt intézkedésével a munkaviszonyt jogellenesen szüntette meg, és a munkaviszony - a keresetnek megfelelően - 1999. július 31-én szűnt meg. Kötelezte az alperest 1 182 360 forint egyévi átlagkereset, valamint 502 150 forint szabadságmegváltás és ezek kamatai megfizetésére. A felperes ezt meghaladó keresetét elutasította.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes az 1997. október 1-jén tartott igazgatótanácsi ülésen és a tantestület tagjaihoz eljuttatott levelében arról nyilatkozott, hogy a szabadsága kivételét követően kérni fogja a munkaviszonya megszüntetését, és az igazgatói megbízásáról pedig lemondott. Az alperes az 1997. november 24-én kelt jognyilatkozatával a felperes munkaviszonyát "lemondás a dolgozó részéről" megjelöléssel december 8-ával megszüntette.
A munkaügyi bíróság e tényállásból a munkáltató intézkedésének jogellenességére következtetett, mert álláspontja szerint a felperes "feltételes" nyilatkozatában a szabadsága kivétele után kívánta a munkaviszonyát megszüntetni, a munkáltatói intézkedéskor a munkaviszonyát még nem akarta megszüntetni. Ezért az alperest az Mt. 88. §-ának (2) bekezdése szerinti jogkövetkezményben marasztalta.
A szabadságmegváltás iránti kereset tekintetében az elsőfokú bíróság elfogadta a felperes előadását arról, hogy 1994-1997. évekre összesen 121 nap szabadsága nem került kiadásra. Utalt az ítélet indokolása arra, hogy az alperes a perben a felperes által aláírt szabadság-nyilvántartást, amivel a szabadság kiadását bizonyíthatta volna, nem csatolt.
Az alperes fellebbezése alapján eljárt megyei bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítélete nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett részét részben megváltoztatta, a felperes "közalkalmazotti jogviszonyának" jogellenes megszüntetése, a "közalkalmazotti jogviszony" megszűnése 1999. július 31-i időpontjának megállapítása és az elmaradt illetmény tekintetében elutasította a felperes keresetét, egyebekben helybenhagyta az elsőfokú ítéletet.
A másodfokú bíróság a tényállást kiegészítette az igazgatótanács 1997. október 1-jei ülésén készült jegyzőkönyvben foglaltakkal, mely szerint a felperes az igazgatótanács elnöke kijelentésére, hogy választhat a fegyelmi eljárás vagy a lemondás között, arról nyilatkozott - egyebek között -, hogy "tanárként sem marad ... fél a tanárok bosszújától". Több igazgatótanácsi tag tanárként marasztalta, de a felperes végül is határozottan úgy nyilatkozott, hogy "fenntartja álláspontját, tanárként sem kíván az iskolában maradni". Az igazgatótanács határozattal elfogadta a felperes "lemondását". A felperes másnap az új megbízott igazgatóhoz és a tanárokhoz eljuttatott kézzel írt levelében hivatkozott a "lemondására", arra, hogy kérte a munkaviszonya megszüntetését az új igazgatótól a szabadsága letelte után, "...és a tantestület minden tagját, diákját jól emlékezetében őrzi". A másodfokú bíróság a tényállást a nagyszámú kihallgatott tanú, az igazgatótanács 1997. október 1-jei jegyzőkönyve, a felperes ún. búcsúlevele alapján egészítette ki, és az így kiegészített tényállásból a felperesnek a "közalkalmazotti jogviszonya" megszüntetésére irányuló nyilatkozattételére következtetett. Eszerint a felperes - bár a vezető testület és kollégái marasztalták - mind az igazgatói, mind a tanári munkaköréről "lemondott". A felperes akaratelhatározását alátámasztotta az október 2-ai levelének búcsújellege is. Mindezek alapján megalapozatlannak találta az elsőfokú bíróság megállapítását arról, hogy a jogviszonyt az alperes szüntette meg jogellenesen.
A másodfokú bíróság a szabadságmegváltás tekintetében az ítélete indokolásában csupán a helybenhagyásra utalt.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelemmel, az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel élt.
A felperes a jogviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményei iránti keresetet elutasító jogerős ítéleti rendelkezést támadta. A Pp. 235. §-ának (1) bekezdése megsértésére hivatkozott amiatt, hogy a másodfokú bíróság új bizonyítékokat vett figyelembe, továbbá a bizonyítékok mérlegelését támadta. Az igazgatótanács elnökével fennállt rossz viszonyára hivatkozott, amely miatt igazgatói megbízásáról lemondott, a munkaviszonyáról később, a szabadsága "kivétele" után "kipihenten" kívánt dönteni. Az alperes ezt nem várta meg, hanem jogellenesen úgy intézkedett a jogviszony megszüntetéséről, mintha a felperes "mondott volna fel ".
Az alperes a csatlakozó felülvizsgálati kérelmében megalapozatlanság miatt támadta a szabadságmegváltás tekintetében az elsőfokú ítéletet helybenhagyó ítéletet. Sérelmezte a szabadság igénybevételére vonatkozó alperesi TÁKISZ-jelentések figyelmen kívül hagyását.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a felperes felülvizsgálati kérelme alaptalanságára hivatkozott.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos, a csatlakozó felülvizsgálati kérelem alapos.
1. A felperes a keresetét 1998. március 25-én nyújtotta be. A 2000. január 1-jén már folyamatban volt ügyekben a Pp. 235. §-a (1) bekezdésének akkor hatályos rendelkezése nem zárta ki, hogy a fél a fellebbezésében érdemben elbírálható új tényelőadást tegyen, illetve új bizonyítékra hivatkozzon. A felperes ezért a felülvizsgálati kérelmében tévesen hivatkozott a 2000. január 1-jét követően indult ügyekben alkalmazandó Pp. 235. §-ának (1) bekezdése megsértésére.
2. A másodfokú bíróság a felperes jogviszonyát tévesen minősítette közalkalmazotti jogviszonynak. Mindez azonban a jogviszony megszüntetésére vonatkozó - a keresetet elutasító - döntése érdemi helyességét nem érinti.
A perben eljárt bíróságoknak a felperes keresete megalapozottságának elbírálásához abban a kérdésben kellett állást foglalniuk, hogy a felek között igazgató tanár munkakörben fennállt határozott idejű munkaviszonyt a felperes szüntette-e meg a "lemondásnak" nevezett jognyilatkozatával és a munkavégzéssel felhagyó magatartásával, vagy arra az alperes 1997. október 10-ei jognyilatkozata alapján került sor. Ennek a ténynek a megállapításához nincs jelentősége annak, hogy akár a felperes, akár az alperes jogviszonyt megszüntető jognyilatkozata jogszerű-e.
A felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítélet eljárási jogszabálysértés miatt is támadható. A felperes felülvizsgálati kérelmében lényegében a bizonyítékok téves mérlegelésére hivatkozott.
A Pp. 206. §-ának (1) bekezdésébe ütköző jogszabálysértés megállapítására a rendkívüli jogorvoslati eljárásban a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen, iratellenes, logikailag ellentmondásos értékelése alapján kerülhet sor. A felülvizsgálati eljárásban a felülmérlegelés tilalma folytán a bizonyítékok újramérlegelése nem lehetséges.
Az adott esetben a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelemben felhozottak alapján jogszabálysértés megállapítására nem talált kellő alapot.
Tény, hogy az alperes nem kívánta a felperes munkaviszonyát megszüntetni. Az elsőfokú bíróság a döntését arra alapozta, hogy az alperes a munkáltatói jogkört gyakorló igazgatótanács 1997. október 1-jei ülésének jegyzőkönyvét nem csatolta, és egymagában a felperesnek a tanárokhoz írt ún. búcsúlevelét a megszüntetés megállapítására elégtelennek találta.
A másodfokú bíróság a jogi következtetését a másodfokú eljárásban kiegészített tényállás alapján vonta le, mert a bizonyítékok egyenkénti és együttes mérlegelése alapján azt a megállapítást tette, hogy a felperes szüntette meg az alperesnél fennállt jogviszonyát. A másodfokú bíróság az egyes bizonyítékok értékelésére vonatkozó álláspontját részletesen és meggyőzően indokolta. [Pp. 206. § (1) bekezdés, 221. § (1) bekezdés]. A perbeli bizonyítékokból - így különösen az igazgatótanács 1997. október 1-2-ai ülésének jegyzőkönyve, a felperes jognyilatkozatai és magatartása tekintetében teljesen egybehangzó tanúvallomások, a felperes mindenkihez eljuttatott "búcsúlevele", az a magatartása, hogy az igazgatói és tanári munkaköre tekintetében a munkáltatói jogkör gyakorlójánál "lemondott", összepakolt, személyes holmijait a munkáltatótól hazavitte, és az igazgatótanács ülését követően nyomban felhagyott a munkavégzéssel - a másodfokú bíróság okszerűen és az életszerűség, a logika követelményeinek megfelelően következtetett a felperes félreérthetetlen és határozott szándékára a jogviszonya megszüntetése tekintetében. Mindezt nem érinti, hogy a felek a közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó téves jogértelmezésük miatt a felperes jognyilatkozatát lemondásként értelmezték, és az alperes ennek megfelelően lemondási időt biztosított, amelynek tartamára a felperest a munkavégzés alól mentesítette. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú ítéletnek a felperes jognyilatkozatának a közalkalmazotti jogviszonyról való lemondásként megjelölését mellőzi.
A Legfelsőbb Bíróság a jognyilatkozathoz való kötöttség és a jóhiszemű joggyakorlás követelményével sem találta összeegyeztethetőnek, hogy a felperes utóbb, több mint fél év múlva a saját jognyilatkozata értelmezését megváltoztatva, a munkáltatói intézkedés jogellenességére hivatkozva jogkövetkezmények alkalmazását kérte. A felperes ugyanis azt követően, hogy az alperes fegyelmi eljárást kívánt ellene indítani olyan magatartás miatt, amire vonatkozóan az alperes nyilatkozatait, tényelőadását a perben nem vitatta, a tanárként is fennálló jogviszonya megszüntetésére a vezető testület előtt, a testület tagjai, kollégái, az új igazgató kérése ellenére egyértelmű nyilatkozatot tett, azt követő magatartásával pedig a végleges szándékát egyértelműen kifejezésre juttatta.
3. Alapos az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme a szabadságmegváltásra vonatkozó kereseti kérelemnek helyt adó rendelkezés tekintetében.
A munkaügyi bíróság a szabadságmegváltásra vonatkozó döntését a felperes ezzel kapcsolatos előadására, továbbá arra alapozta, hogy az alperes alakszerű (a felperes által aláírt) szabadság-nyilvántartást nem csatolt. Nem értékelte viszont a felperes által vezetett iskolának a kérdéses időszakokban a TÁKISZ részére a munkából való távolmaradásról adott jelentéseit, amelyekben a felperes szabadsága kiadásáról nyilatkozott, és a felperes a per adatai szerint ennek megfelelő juttatásban részesült. A másodfokú bíróság az alperes fellebbezésében ezzel összefüggésben előadottakra, a per ellentmondó adataira ugyancsak nem tért ki, ezért a jogerős ítélet a szabadságmegváltás tekintetében megalapozatlan.
A megismételt eljárásban az okirati bizonyítékkal szemben a felperest terheli a bizonyítás, hogy a jelentés szerinti időszakokban a szabadság igénybevételére ténylegesen nem került sor (Pp. 164. §).
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a szabadságmegváltás tekintetében a keresetnek helyt adó elsőfokú ítéletet helybenhagyó jogerős ítéleti rendelkezést hatályon kívül helyezte, és ebben a körben a megyei bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította [Pp. 275/A. § (2) bekezdés]. A közalkalmazotti jogviszonyra utalást mellőzte.
A felperest a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte a felülvizsgálati eljárási részköltség megfizetésére. A felülvizsgálati eljárás részilletékét az állam viseli [6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a).
A hatályon kívül helyezett rész tekintetében a felek felülvizsgálati eljárási részköltségét csupán megállapította azzal, hogy annak viselése felől az új határozatot hozó bíróság dönt [Pp. 275/A. § (3) bekezdés].
(Legf. Bír. Mfv. 10.616/2001. sz.)