adozona.hu
BH 2003.5.214
BH 2003.5.214
A Magyar Államnak a gazdálkodó szervezetet terhelő kártérítési járadékért való felelőssége a felszámolási eljárásban érvényesíthető. Az igénynek a felszámolási eljárásban történő bejelentésekor a felszámoló képviseli annak a hitelezőnek az érdekeit, akinek a követeléséért az állam felelősséggel tartozik [1991. évi XLIX. tv. 57. § (1) bek. c) pont, 62. § (1) és (5) bek., 28. § (2) bek. f) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1991. június 21-én szenvedett üzemi balesetet munkaviszonyában történt munkavégzés során. A felperes az 1992. június 11-én benyújtott keresetében a balesettel összefüggő vagyoni kárai és nem vagyoni kára megtérítését kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletét, amelyben a felperes keresetét elutasította, a megyei bíróság az ítéletével helybenhagyta. A felperes felülvizsgálati kérelme alapján eljárt Legfelsőbb Bíróság a végzésével a másodfokú bíróság ítéletét a munkaügyi bíróság ítéletére ...
BH 2003.5.214 A Magyar Államnak a gazdálkodó szervezetet terhelő kártérítési járadékért való felelőssége a felszámolási eljárásban érvényesíthető. Az igénynek a felszámolási eljárásban történő bejelentésekor a felszámoló képviseli annak a hitelezőnek az érdekeit, akinek a követeléséért az állam felelősséggel tartozik [1991. évi XLIX. tv. 57. § (1) bek. c) pont, 62. § (1) és (5) bek., 28. § (2) bek. f) pont].
A felperes 1991. június 21-én szenvedett üzemi balesetet munkaviszonyában történt munkavégzés során. A felperes az 1992. június 11-én benyújtott keresetében a balesettel összefüggő vagyoni kárai és nem vagyoni kára megtérítését kérte.A munkaügyi bíróság ítéletét, amelyben a felperes keresetét elutasította, a megyei bíróság az ítéletével helybenhagyta. A felperes felülvizsgálati kérelme alapján eljárt Legfelsőbb Bíróság a végzésével a másodfokú bíróság ítéletét a munkaügyi bíróság ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A munkaügyi bíróság a megismételt eljárásban hozott ítéletével elutasította a felperes keresetét, mert a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy a balesetet kizárólag a felperes szabálytalan munkavégzése és pillanatnyi rosszulléte okozta, és utóbbiban a munkahelyi körülményeknek nem volt szerepe.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét.
A másodfokú bíróság a tényállást kiegészítette annak megállapításával, hogy a felperes volt munkáltatójának a megszüntetését a megyei bíróság a végzésével 1995. október 17-ével - a befejezett egyszerűsített felszámolási eljárás alapján - elrendelte. Az így kiegészített tényállás alapján a másodfokú bíróság érdemben helytállónak találta a munkaügyi bíróság ítéletét, mert álláspontja szerint az 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 38. §-ának (3) bekezdése alapján a felperesi követelést a felszámolási eljárás keretében kellett volna érvényesíteni. Miután a felperes a hivatkozott törvény 57. §-a (1) bekezdésének c) pontja hatálya alá tartozó, és a felszámolás körében érvényesített, a felszámolt munkáltatót terhelő és ki nem elégített kártérítési igényt nem bizonyított, az alperes Magyar Állam a törvény 62. §-ának (1) bekezdésében meghatározott korlátozott felelőssége alapján nem marasztalható. A Magyar Állam az adott esetben sem kárfelelősséggel, sem helytállási kötelezettséggel nem tartozik, ezért a jogutód nélkül megszűnt cég jogutódjaként a Magyar Állam perben állása, és vele szemben a munkáltatói kárfelelősség vizsgálata minden jogszabályi alapot nélkülöz.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős határozat hatályon kívül helyezését, és a keresetének helyt adó határozat hozatalát kérte. Arra hivatkozott, hogy a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság korábbi jogerős ítéletét hatályon kívül helyező végzésében "nem kifogásolta, hogy a Magyar Állam mint jogutód" alperesként a perben szerepeljen, e vonatkozásban tehát "res iudicata" áll fenn.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. A felperes álláspontját amiatt tartotta tévesnek, mert a korábbi felülvizsgálati eljárásnak a felperes felülvizsgálati kérelme alapján a jogutódlás kérdése nem lehetett tárgya.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság korábbi határozatában a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatta felül a sérelmezett ítéletet, és a baleset körülményei tekintetében a tényállás megalapozatlansága miatt utasította új eljárásra a munkaügyi bíróságot. Az alperes akkor felülvizsgálati ellenkérelmet nem nyújtott be, az alperesként történt perbevonását nem sérelmezte [Pp. 275. § (2) bekezdés]. Tévesen hivatkozott a felperes "res iudicáta" fennállására, mivel a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyező végzése ennek megállapítására semmilyen alapot nem adott.
Peradat, hogy a felperes az 1991. június 27-én bekövetkezett balesete miatt vagyoni és nem vagyoni kár iránt 1992. júniusban nyújtott be keresetet, és ebben a perben 1994. július 26-án az alperes írásban bejelentette, hogy felszámolás alatt áll, amelyet az 1993. június 24-ei Cégközlönyben tettek közzé, a perben ezt követően az alperest a felszámoló képviselte. A felperes üzemi balesetből eredő kártérítési követelése tehát a felszámoló által ismert volt, mindez azonban nem jelentette azt, hogy a felperesnek a felszámolási eljárásban az igényét nem kellett bejelentenie. A Cstv. 38. §-ának (4) bekezdése ugyanis előírta, hogy a követelés érvényesítése céljából a felszámolás közzététele előtt indult peres eljárás a hitelezőt (aki adott esetben a felperes), nem mentesíti a Cstv. 28. §-a (2) bekezdésének f) pontjában foglalt kötelezettség teljesítése alól. Eszerint a hitelezőnek a követelését a felszámolást elrendelő végzés közzétételétől számított 40 napon belül a felszámolónak be kellett jelenteni.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében nem vitatta azt jogerős ítéleti megállapítást, hogy a perbeli követelését a felszámolónak hitelezői igényként nem jelentette be.
A másodfokú bíróság helytállóan értelmezte a Cstv. 62. §-ának (1) bekezdésében és a Cstv. 57. § (1) bekezdésének c) pontjában foglalt rendelkezést. Eszerint a Magyar Államnak a gazdálkodó szervezetet terhelő kártérítési járadékért való felelőssége a felszámolási eljárásban érvényesíthető. A Cstv. 62. §-ának (5) bekezdéséből következően ilyen igénynek a felszámolási eljárásban való bejelentésekor a felszámoló képviseli annak a hitelezőnek az érdekeit, akinek a követeléséért az állam felelősséggel tartozik, azaz eljár az állami felelősség érvényesítése érdekében. Az adott esetben erre - a hitelezői igénynek a Cstv. 28. §-a (2) bekezdésének f) pontja szerinti bejelentése hiányában - nem kerülhetett sor, a felperes nem vált hitelezővé.
A másodfokú bíróság ezért helytállóan állapította meg, hogy a Magyar Állam jogutódlásának jogszabályi alapja nem volt. A felszámolás körében megszűnt munkáltató jogutódjaként a Cstv. 62. §-ának (1) bekezdése alapján a Magyar Állam nem jöhet szóba, mert sem kártérítési felelősséggel, sem helytállási kötelezettséggel nem tartozik.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta [Pp. 275/A. § (1) bekezdés].
A felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a értelmében az állam viseli. (Legf. Bír. Mfv.I.10.857/2001. sz.)