adozona.hu
BH 2003.5.212
BH 2003.5.212
Ha a balesetet szenvedett munkavállaló volt munkáltatójának baleseti járadékfizetési kötelezettségét a gyáregységet működtető új munkáltató - vállalt kötelezettségeként - huzamosabb időn át teljesítette, a munkavállaló pedig a teljesítést elfogadta, az eredeti kötelezett helyébe a tartozásátvállalás alapján az új munkáltató lép. A törvény a régi és az új kötelezett tartozásának átvállalására nem ír elő írásbeli alakot, arra szóban vagy ráutaló magatartással is sor kerülhet [Ptk. 332. § (1) és (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a G-M munkavállalójaként üzemi balesetet szenvedett, majd ennél a munkáltatónál a rokkantsági nyugdíj megállapítása miatt a munkaviszonya 1978-ban megszűnt. A munkáltató kártérítési felelősségét a bíróság jogerős ítéletével 1982-ben megállapította.
A felperes a keresetében az általános kártérítési járadék és keresetveszteségi járadéka felemelését kérte. Arra hivatkozott, hogy az alperes az időközben megszűnt volt munkáltatója jogutódja.
A munkaügyi bíróság a megismételt eljárásba...
BH 2003.5.212 Ha a balesetet szenvedett munkavállaló volt munkáltatójának baleseti járadékfizetési kötelezettségét a gyáregységet működtető új munkáltató - vállalt kötelezettségeként - huzamosabb időn át teljesítette, a munkavállaló pedig a teljesítést elfogadta, az eredeti kötelezett helyébe a tartozásátvállalás alapján az új munkáltató lép. A törvény a régi és az új kötelezett tartozásának átvállalására nem ír elő írásbeli alakot, arra szóban vagy ráutaló magatartással is sor kerülhet [Ptk. 332. § (1) és (2) bek.].
A felperes a G-M munkavállalójaként üzemi balesetet szenvedett, majd ennél a munkáltatónál a rokkantsági nyugdíj megállapítása miatt a munkaviszonya 1978-ban megszűnt. A munkáltató kártérítési felelősségét a bíróság jogerős ítéletével 1982-ben megállapította.A felperes a keresetében az általános kártérítési járadék és keresetveszteségi járadéka felemelését kérte. Arra hivatkozott, hogy az alperes az időközben megszűnt volt munkáltatója jogutódja.
A munkaügyi bíróság a megismételt eljárásban hozott ítéletével a kereset szerint kötelezte az alperest elmaradt kártérítési járadékkülönbözet, 2001. január 1-jétől járó havi járadék, valamint keresetveszteségi járadék megfizetésére.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes a balesetkor a G-M Gépgyári Gyáregységénél dolgozott. A vállalatból 1987. december 31-ével szétválással új vállalatok jöttek létre, amelyek a korábban keletkezett jogok és kötelezettségek tekintetében jogutódként működtek tovább. A munkaügyi bíróság megállapítása szerint az alperes a felperes korábbi munkáltatójának munkajogi jogutódja, ezért a felperesnek a G-M vállalatnál bekövetkezett balesete alapján járó kártérítési járadékáért felelősséggel tartozik.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, az 1997. február 15-étől december 31-éig terjedő időre járó általános kártérítés összegét 87 304 forintra leszállította, az ezt megelőző időre ezen a jogcímen előterjesztett kereseti kérelmet, valamint a keresetveszteségi járadék iránti keresetet elutasította. Ehhez képest rendelkezett az elsőfokú eljárási illeték leszállításáról, a szakértői költség állam általi viseléséről. Ezt meghaladóan az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a munkaügyi bíróság a felperes követelése tekintetében tévesen következtetett az alperes munkajogi jogutódlására, mivel a szétváláskor a munkaviszonya már nem állt fenn. Ehelyett álláspontja szerint azt kellett vizsgálni, hogy az alperes a korábbi munkáltatónak általános jogutódja-e. A másodfokú bíróság az 1987. december 30-án kelt létesítő határozat alapján megállapította, hogy a szétválással megszüntetett G-M G gyáregysége (ahol a felperes korábban dolgozott) a tevékenységével kapcsolatos jogok és vállalt kötelezettségek tekintetében a GGV vált jogutóddá. Ennek a vállalatnak az alperes a jogutódja, az alperes felelőssége ezért az általános jogutódlás alapján a jogelőd által vállalt kötelezettségek tekintetében fennáll.
A másodfokú bíróság az egyes kereseti kérelmeket elutasító álláspontját az Mt. 186. §-ának (1) és (3) bekezdésében szabályozott elévüléssel indokolta. Továbbá utalt arra, hogy a felperes 1994-ben elérte az öregségi nyugdíjra jogosító életkort, ezért ettől az időponttól nem találta megalapozottnak a keresetveszteségi járadék emelésére vonatkozó követelést.
Az alperes a jogerős ítélet ellen felülvizsgálati kérelemmel élt, amelyben alaptalannak tartotta a másodfokú bíróságnak az alperes helytállási kötelezettségére vonatkozó megállapítását a felperes kártérítési járadékai felemelése tekintetében. Arra hivatkozott, hogy a G-M megszűnése előtt a kártérítési járadékokat nem az egyes gyáregységek, hanem a vállalat központja tartotta karban, a gyáregységek csak javaslattételi joggal rendelkeztek. Téves ezért a másodfokú ítélet következtetése a GG Vállalat, és az ebből alakult alperes jogutódlására. A perben nem merült fel olyan bizonyíték ("dokumentum"), amely alátámasztaná, hogy a már nyugdíjas volt munkavállalók járadékával kapcsolatos kötelezettség az újonnan alakult cégek között megosztásra került volna. A felperesnek ezért az igényét a volt munkáltató általános jogutódjával, a G-M és V Vállalattal szemben kellett volna érvényesítenie. Az alperes sérelmezte még, hogy a másodfokú bíróság a marasztalási összeg után járó kamat kezdő, középarányos időpontját nem változtatta meg, továbbá a késedelmi kamat mértékét 12% helyett tévesen 20%-ban állapította meg.
A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem részben alapos.
A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a felperes munkaviszonya a G-M szétválásakor és az alperes jogelődje, a GG Vállalat megalakulásakor már nem állt fenn. A GG Vállalat a GGy belső szervezeti egységből, annak tevékenysége és munkavállalói átvételével jött létre. A GG Vállalatot az 1987. december 31-én kelt létesítő Határozat szerint "a Gyáregység tevékenységével kapcsolatosan a G-M által 1987. december 31-éig gyakorolt és vállalt kötelezettségek 1988. január 1-jétől jogutódként megilletik, illetve terhelik". A perben nem volt vitás, hogy a szétválást követően az alperes, illetve jogelődje a GG Vállalat (amelyből a felperes volt munkavégzési helyét képező GGy alakult) a felperes részére 1982-ben jogerős ítélettel megállapított általános kártérítési és keresetveszteségi járadékot több ízben felemelte, továbbá folyósította. Az alperes hasonlóan járt el más, a G-M-nál keletkezett kártérítési igények vonatkozásában is, amikor az érintett munkavállaló munkaviszonya a szétválást megelőzően nyugdíj megállapítása miatt, vagy más okból megszűnt. Ezt a kihallgatott tanúk vallomásai aggálytalanul alátámasztották. Az alperes volt gazdasági vezetője azt vallotta, hogy a felperes járadékügyével az alperesnél 1992-ig foglalkozott, "mert ... a szanálást követően, amikor az új gazdasági egységek létrejöttek ... egyértelmű gyakorlat volt, hogy a gazdasági egységek a saját járadékosaik ügye vonatkozásában a járadék karbantartásával kapcsolatos tevékenységet, mintegy automatizmust végezték ..."A GG Vállalat (az alperes jogelődje) jogsegélyszolgálat-vezetője tanúnyilatkozatában előadta, hogy a G-M G szervezeti egység volt munkavállalói járadékigényét a szétválást követően azok tekintetében is teljesítette és a járadékot karbantartotta, akiknek a munkaviszonya már nem állt fenn. Ilyen munkavállaló volt a perben tanúként kihallgatott B. L., aki a G-M Gy-nél dolgozott, a munkaviszonya 1985-ben megszűnt, és a keresetveszteségi járadékát a szétválást követően létrejött GG Vállalat, majd az alperes tovább folyósította, és a járadékot folyamatosan, a végrehajtott bérfejlesztések mértékével korrigálva fizette.
Ha a balesetet szenvedett munkavállaló a volt munkáltatójának baleseti járadékfizetési kötelezettségét az üzemet, gyáregységet működtető új munkáltató "vállalt kötelezettségként" átvette, majd huzamosabb időn át fizette, a jogosult volt munkavállaló pedig a teljesítést elfogadta, az eredeti kötelezett helyébe tartozás-átvállalás alapján az új munkáltató lépett [Ptk. 332. § (1)-(2) bekezdés]. A törvény a régi és az új kötelezett tartozás-átvállalására nem ír elő írásbeli alakot, arra szóban vagy ráutaló magatartással is sor kerülhet.
Az adott esetben az alperes az eredeti kötelezett helyébe lépett, ennélfogva a balesettel összefüggő munkáltatói kötelezettségekért helyt kell állnia a felperessel szemben.
Alaptalanul panaszolt jogszabálysértést az alperes a késedelmi kamat mértéke tekintetében is, mivel az Mt. 159. §-a alapján alkalmazandó Ptk. 301. §-át a 2000. évi LXXXVIII. törvény 2. §-a 2000. IX. 1-jétől hatályosan állapította meg azzal, hogy azt a kamatmértéket, amely az éves költségvetésben meghatározott, az ezt követően keletkezett jogviszonyból eredő kamatkövetelésre kell alkalmazni. A perbeli igény tekintetében a kamat esedékessége időpontjára figyelemmel a másodfokú bíróság megalapozottan hagyta helyben az elsőfokú ítéletnek a kamat 20%-os mértékére vonatkozó rendelkezését.
A felülvizsgálati kérelem alappal kifogásolta az 1997. február 15-étől december 31-éig terjedő időre megállapított marasztalási összeg után járó középarányos kamat kezdő időpontját, ezért a Legfelsőbb Bíróság ebben a körben a jogerős ítéletet pontosította.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján - a középarányos kamat tekintetében történt pontosítással - hatályában fenntartotta az előzőekben részletezett módosított indokolással.
Az alperes a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján köteles megfizetni a felperes felülvizsgálati eljárási költségét, továbbá a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. §-ának (3) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárás illetékét. (Legf. Bír. Mfv.I.10.992/2001. sz.)