adozona.hu
BH 2003.5.197
BH 2003.5.197
Az átalánydíjas építési szerződés esetén a pótmunka és a többletmunka elhatárolása (Ptk. 389. §, 402. §, 201. sorszámú elvi határozat).
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
1997. augusztus 8-án a felek vállalkozási szerződést kötöttek, ebben felperes fővállalkozóként 98 356 175 forint + áfa átalányáron 1998. április 30-i határidőre elvállalta a Gy.-n megépítendő könnyűszerkezetes autószalon és szerviz kivitelezését. A határidő be nem tartása esetére napi 30 000 forint, de max. 10% kötbért kötöttek ki. A szerződés 10. pontja szerint, amennyiben a munka elvégzése nem I. osztályú minőségben történik, úgy "nem teljesítésnek" számít.
A szerződés mellékletét képezte ...
BH 2003.5.197 Az átalánydíjas építési szerződés esetén a pótmunka és a többletmunka elhatárolása (Ptk. 389. §, 402. §, 201. sorszámú elvi határozat).
1997. augusztus 8-án a felek vállalkozási szerződést kötöttek, ebben felperes fővállalkozóként 98 356 175 forint + áfa átalányáron 1998. április 30-i határidőre elvállalta a Gy.-n megépítendő könnyűszerkezetes autószalon és szerviz kivitelezését. A határidő be nem tartása esetére napi 30 000 forint, de max. 10% kötbért kötöttek ki. A szerződés 10. pontja szerint, amennyiben a munka elvégzése nem I. osztályú minőségben történik, úgy "nem teljesítésnek" számít.A szerződés mellékletét képezte az általános feltételek tartalma is, amely többek között rögzítette, hogy a megrendelés a megrendelőre nézve akkor kötelező érvényű, ha az írásos formában történik. Az árak című kikötés azt tartalmazta, hogy a kölcsönösen elfogadott ár kizárólag az ajánlatban felsorolt munkák rögzített mennyiségi és minőségi tartalmára nyújt fedezetet. A megrendelő időközbeni módosítása miatti többletmunka vagy pótmunka árát külön megállapodásban kell rögzíteni. A felperes a munkavégzéshez alvállalkozót vett igénybe, egyik alvállalkozója volt a beavatkozó. A szerződés 1. sz. melléklete tételesen meghatározta a műszaki tartalmat, és a munkanemenkénti költségeket, bár ekkor még csak engedélyezési tervdokumentáció állt a vállalkozó rendelkezésére. A kiviteli tervek készítése a vállalkozó feladata volt. A beruházás megvalósult, a műszaki átadásátvétel 1998. június 9-én megtörtént. A felperes 9 763 645 forint bruttó összegű végszámlájának kiegyenlítését az alperes minőségi kifogásra hivatkozva megtagadta.
A felperes módosított kereseti kérelmében 4 194 019 forint - átalányárból ki nem egyenlített - vállalkozói díj, valamint 10 076 568 forint pótmunkadíj és mindkét összeg után járó kamat megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Elismerte, hogy történtek hibás munkavégzések; a szakértői véleményben kimunkált 577 589 forint tekintetében az alperes beszámítási kifogásának teljesítését nem ellenezte.
Az alperes ellenkérelme a módosított kereset elutasítására irányult. A felperes végszámlájában foglalt díjigényt hibás teljesítésre hivatkozással kérte elutasítani; a pótmunka címén előterjesztett összeget pedig az átalányárra tekintettel vitatta, véleménye szerint a felperes a műszaki tartalomnak megfelelő, szerződésben foglalt szolgáltatást teljesítette, pótmunkát nem végzett. Egyedül a hatósági előírásra elkészített műhely ferde, ún. szoknyarészének kialakításával összefüggő I. sz. pótmunkaszámla összegét ismerte el, de állítása szerint ezt az igényt kompenzálással kiegyenlítette; felperessel szemben ugyanis a késedelmes teljesítés miatt kötbérigényt érvényesített.
A felperes a kötbérigény jogalapját és összegszerűségét is vitatta.
Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 13 692 998 forintot, ebből 3 616 430 forint után 1998. július 6. napjától kezdődően a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő mértékű kamatot, míg 10 076 568 forint után ugyancsak 1998. július 6. napjától számított évi 20%-os kamatot, és 345 134 forint perköltséget. Kötelezte az alperest, hogy a beavatkozónak fizessen meg 200 000 forint perköltséget, és mindkét peres felet kötelezte pervesztessége arányában a le nem rótt kereseti illeték megfizetésére. A tényállás tisztázása érdekében műszaki szakértőt rendelt ki; a felek a szakvéleményben foglalt műszaki megállapításokkal egyetértettek.
A felek közötti véleménykülönbség abban állt fenn, hogy az elvégzett munkák közül melyek minősülnek pótmunkának, és melyek képezték az átalánydíjas vállalkozási szerződés részét. A bíróság a vitás kérdésben a szakértők véleményét elfogadta, és összesen 14 tétel tekintetében megállapította a pótmunkajelleget. Az ítélet indokolása szerint a munkák azért minősülnek pótmunkának, mert a felperes kivitelezésében megvalósult mű műszaki tartalma körén kívül esnek, az autószerviz e munkák nélkül is rendeltetésszerű használatra alkalmas lett volna. A felek a pótmunkák elvégzésére írásban szerződést nem kötöttek, a felperes a teljesítést az alperes szóbeli megrendelésére végezte. A tételesen felsorolt pótmunkák ellenértékét a bíróság 10 076 568 forintban állapította meg. A végszámlából érvényesített 4 194 019 forintból pedig a burkolat hibák miatt - értékcsökkenést alkalmazva - 577 589 forintot helyezett levonásba. Az alperes marasztalása tárgyában hivatkozott a Ptk. 389. §-a és 402. §-a rendelkezéseire, a hibás teljesítés körében a Ptk. 305. §-ának (1) bek., 306. §-ának (1) bekezdésére, valamint az árleszállítási igény beszámítása során a Ptk. 296. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglaltakra. A késedelmi kamat mértékét a szerződés szerint járó díj tekintetében a szerződésben foglalt kikötés alapján határozta meg, a pótmunkák esetében pedig évi 20%-os késedelmi kamat megfizetésére kötelezte az alperest.
Az alperes az ítélet elleni fellebbezésében annak megváltoztatását, és a kereset elutasítását kérte. Lényegében megismételte a perben korábban előadottakat, elsősorban vitatta a pótmunka végzését. A vállalkozási szerződés melléklete rögzítette, hogy pótmunkára külön szerződést kell kötni, ilyen megállapodás azonban a felek között nem jött létre. Az egyetlen indokolt pótmunkát az alperes elismerte, és kompenzálással teljesítette. A felperesnek kellett volna bizonyítania a megrendelés megtörténtét, de e bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget. Az alperes utalt arra, hogy a felperes engedélyezési tervdokumentáció ismeretében vállalkozott, ennek műszaki tartalmához szerinte valamennyi teljesített szolgáltatás hozzátartozott. Miután a felperes kiviteli terveket vállalása ellenére nem készített, ezért nem hivatkozhat alappal tervben nem szereplő pótmunkákra. A felek szerződésében mintaként szerepelt a z.-i szerviz, felperes tehát tudta, hogy milyen létesítmény kivitelezésére vállalkozik.
Az alperes fellebbezésében hivatkozott a szerződésben foglalt I. osztályú kikötésre, miszerint az ilyen minőségnek nem megfelelő munka teljesítésnek nem számít; felperes tehát a hibás munkavégzésért vállalkozói díjat nem igényelhet, szerinte a bíróság a felek szerződésével ellentétesen rendelkezett árleszállításról. Kifogásolta az elsőfokú bíróság eljárását abban a tekintetben, hogy a felperes utolsó keresetmódosítását követően nem adott az alperesnek megfelelő időt az ellenkérelem előterjesztésére. Szerinte az elsőfokú bíróság a marasztalási összeg kiszámításánál figyelmen kívül hagyta azt az 5 000 000 forintot, amelyet az alperes a felperes helyett teljesített H. Á. részére, és nem számolta el az alperes javára a felperes késedelmes teljesítése miatti kötbért sem. Előadta, hogy az alperes a F. É. Kft. számlájával kapcsolatban semmilyen összeget nem ismert el, mert a Kft. számláját alperes fizette ki. A többletaszfaltozási igénnyel kapcsolatban alperes megjegyezte, hogy egyösszegű vállalás esetén a felperesnek annyit kellett aszfaltoznia, amennyit a beruházás igényelt.
A felperes írásbeli ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Többek között előadta, hogy az alperes az általa megrendelt munkát elfogadta, annak elvégzése ellen az építési naplóban nem tiltakozott, ez a teljesítés tudomásulvételét jelenti.
A fellebbezés az alábbi értelemben alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezési eljárás eredménye alapján azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság a per eldöntéséhez szükséges mértékben nem tisztázta a tényállást, ezért megalapozatlan ítéletet hozott.
A per eldöntése szempontjából lényeges kérdést - nevezetesen, hogy mi tekinthető pótmunkának, illetve többletmunkának - a bíróság nem tisztázta, nem történt meg a munkák elhatárolása, és a vállalkozói díj tárgyában meghozott döntés nem a bírósági gyakorlatban kialakult elvek szerint történt. A Legfelsőbb Bíróság 2000/1. számú hivatalos gyűjteményében közzétett 201. sorszámú elvi határozata szerint pótmunka az utólag megrendelt, a tervmódosítás folytán felmerült, illetőleg a műszaki szükségességből elvégzett munka; többletmunka pedig a tervben szereplő, de a költségvetésből hiányzó vagy abba nem kellő mértékben felvett munka. Azért van szükség egyértelműen a pót- és többletmunkák elhatárolására, mert átalánydíjas építési szerződés esetében a kikötött díjon felül a vállalkozó csupán a pótmunka ellenértékét számolhatja el, többletmunkavégzés alapján pedig díj nem jár.
A szakértői véleményben kizárólag pótmunkák kerültek megállapításra, holott egyes tételek kifejezetten többletmunkaként értékelendők. Pl. az aszfaltozás és zászlótartók megépítése szerepelt a tervdokumentációban és az árajánlatban is, ezért ha annak mértékében történt csupán változás, akkor az többletmunkaként vehető figyelembe. Nincs a perben adat arra vonatkozóan, hogy történt-e műszaki szükségességből elvégzett munka a műhelytető ferde ún. szoknyarészének kialakításán kívül, így nem hozható megalapozott ítélet a felperes vállalkozói díjkövetelése tárgyában.
Az alperes alappal nem hivatkozhat arra, hogy a szerződés értelmében csak a külön írásbeli megállapodásban rögzített pótmunka árát köteles megtéríteni, mert a felperes szóbeli megbízásra - tényleges szerződéskötés, árban való megegyezés nélkül - elvégezhetett olyan munkarészeket, amelyek nem tartoztak a szerződés eredeti tartalmához. Ezen szolgáltatással az alperes jogalap nélkül gazdagodott, így a vagyoni előnyt ezen a címen köteles megtéríteni. A szerződésben foglalt alaki kötöttség tehát azt eredményezi, hogy a felperes ezen munkák után nem vállalkozói díj jogcímén, hanem jogalap nélküli gazdagodás címén igényelhet megtérítést.
Más elbírálás alá esik a nem I. osztályú minőségben végzett teljesítés kérdése. Erre ugyanis a felek szerződésükben kitértek, és a 10. pont azt tartalmazza, hogy az ilyen teljesítés "nem teljesítésnek" számít. A szerződés értelmében a felperes ilyen hibás munkarészek vonatkozásában - jogalap nélküli gazdagodásra hivatkozással - ellenértéket nem igényelhet; a per eddigi adatai szerint az állapítható meg, hogy a nem I. osztályú munkarészekért díjazás nem jár. Ebben az esetben nem arról van szó, hogy a felperes szerződéses megállapodás nélkül végzett volna munkát, hanem éppen szerződésben állapodtak meg abban, hogy az ilyen munkákért nem jár díj. Amennyiben a felek esetleg a számlák kifizetése során vagy a későbbiekben ettől eltérő megállapodásra jutottak, azt a felperesnek kell bizonyítania.
Tisztázatlan maradt a tényállás az F. É. Kft. korrekciós számlája tekintetében, mert a felperes eddig csupán állította, de nem bizonyította, hogy a keresetben érvényesített összeget az alperes valamelyik számlájából levonásba helyezte, vagyis ezzel az összeggel a vállalkozói díj kifizetését csökkentette. Azt a felek sem vitatták, hogy a F. É. Kft. számláját teljes egészében az alperes egyenlítette ki, így részéről kétszeres kifizetés történne, ha annak egy részét a felperes részére is meg kellene fizetnie. A perben rendelkezésre álló adatokból nem állapítható meg, hogy történt-e és milyen összegben alperes javára késedelmi kötbér elismerése és elszámolása. Ezzel kapcsolatban megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy az alperes a perben kötbérigényt nem érvényesített.
A fentiek értelmében a bizonyítási eljárás nagy terjedelmű kiegészítése szükséges, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására, és újabb határozat hozatalára utasította. Meghagyja az elsőfokú bíróságnak, hogy az elvi határozat iránymutatásai szerint végezze el a felperes vállalkozói díjának meghatározását, különválasztva a pót- és többletmunkákat. A részletes kiviteli terv hiánya adott esetben a felperes terhén értékelendő; a szerződés műszaki tartalmának meghatározásánál figyelemmel kell lenni az összehasonlításul megjelölt z.-i szervizre is. Ki kell összegszerűen mutatni a nem I. osztályú minőségben készített munkarészeket, és fel kell hívni a felperest a F. É. Kft. számlájával összefüggő követelésének bizonyítására.
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 252. §-ának (4) bekezdése alapján a jelen eljárásban felmerült perköltségek összegét csupán megállapította, annak viseléséről az elsőfokú bíróság fog határozatot hozni. Az alperes fellebbezési költsége az ügyvédi munkadíjon kívül tartalmazza az általa lerótt illeték összegét, valamint a másodfokú eljárásban felmerült szakértői költséget is. (Legf. Bír. Pf.VII.25.901/2000. sz.)