adozona.hu
BH 2003.4.173
BH 2003.4.173
A jogtanácsost a munkadíj kizárólag a megbízó munkáltatóval kötött megállapodás alapján illeti meg. Ez vonatkozik a végrehajtási eljárásban felszámítandó munkadíjra is, ami - megállapodás hiányában - a munkáltatót illeti meg, mert a jogtanácsos a jogi tevékenységét munkaviszony, és nem megbízás alapján látja el [1983. évi 3. tvr. 2. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A periratokból megállapíthatóan a felperes végrehajtási eljárást kezdeményezett a Sz. Rt. adós ellen, amely eljárásban a felperest a nála munkaviszony keretében jogtanácsosként dolgozó alperes képviselte. Az önálló bírósági végrehajtó a foglalási jegyzőkönyvben a követelés járulékaként jogtanácsosi munkadíj és költségtérítés címén 4 555 080 forintot állapított meg, és ennek az összegnek a személyi jövedelemadó-előleggel csökkentett részét átutalta az alperesnek a felperesnél vezetett számlájá...
BH 2003.4.173 A jogtanácsost a munkadíj kizárólag a megbízó munkáltatóval kötött megállapodás alapján illeti meg. Ez vonatkozik a végrehajtási eljárásban felszámítandó munkadíjra is, ami - megállapodás hiányában - a munkáltatót illeti meg, mert a jogtanácsos a jogi tevékenységét munkaviszony, és nem megbízás alapján látja el [1983. évi 3. tvr. 2. §].
A periratokból megállapíthatóan a felperes végrehajtási eljárást kezdeményezett a Sz. Rt. adós ellen, amely eljárásban a felperest a nála munkaviszony keretében jogtanácsosként dolgozó alperes képviselte. Az önálló bírósági végrehajtó a foglalási jegyzőkönyvben a követelés járulékaként jogtanácsosi munkadíj és költségtérítés címén 4 555 080 forintot állapított meg, és ennek az összegnek a személyi jövedelemadó-előleggel csökkentett részét átutalta az alperesnek a felperesnél vezetett számlájára. Az alperes a pénzt a végrehajtónak visszautalta, amit követően a végrehajtó ugyanazt az összeget ismét az alperesnek utalta ki, az általa megadott másik banknál vezetett számlára. Ezt követően a felperes többször felhívta az alperest a 2 915 251 forint, valamint késedelmi kamata megfizetésére, és a felek között a visszafizetéssel, illetőleg a személyi jövedelemadó-előlegnek az APEH-től való visszaigénylése lehetőségével kapcsolatban egyeztetések is folytak.Az eredménytelen egyeztetést követően a felperes 1997. július 9-én keresetet terjesztett elő az alperes ellen 2 915 251 forint és járulékainak megfizetése iránt.
A felperes a kereseti kérelmében arra hivatkozott, hogy az alperes munkaviszonyban állt nála, és a jogi képviseletet jogtanácsosként ennek alapján látta el. A végzett munkájáért munkabérben részesült, ezért a jogi képviseletért járó munkadíj nem a jogtanácsost, hanem a munkáltatót illeti meg.
Az alperes ezzel szemben azt állította, hogy a 12/1994. (IX. 8.) IM rendelet alapján a munkadíj őt illette meg, ezért nem tartozik a felperesnek.
A munkaügyi bíróság az ítéletével az alperest 2 915 251 forint és annak az 1996. május 31-től a kifizetés napjáig számított évi 20%-os késedelmi kamata, valamint 149 850 forint perköltség megfizetésére kötelezte. Az alperes viszontkeresetét elutasította. A döntésének meghozatalánál figyelembe vette, hogy az alperes az iratokhoz csatolt jegyzőkönyvekből kitűnően elismerte, hogy a jogi képviseletért járó munkadíj nem őt illeti meg. Osztotta a felperes álláspontját, amely szerint az alperes részére munkaviszony keretében a munkájáért munkabér jár. Megállapította, hogy az alperes az 1998. október 27-én megtartott tárgyaláson szóban viszontkeresetet terjesztett elő, amelyre a kijelölés után folytatott eljárásban a kitűzött tárgyalás elhalasztását kérő beadványában utalt ugyan, azonban azt bírói felhívás ellenére nem pontosította, és az előterjesztett 10 000 000 forint nem vagyoni kárigényének indokolását nem adta.
Az ítélet ellen előterjesztett fellebbezésében az alperes fenntartotta azt az álláspontját, hogy a felperesnek nem tartozik, a végrehajtó által részére kiutalt összeget jogszerűen vette fel. A fellebbezéséhez írásban pontosított és kiegészített viszontkeresetet csatolt.
A másodfokú bíróság ítéletével helybenhagyta a munkaügyi bíróság ítéletét, és az alperest perköltség megfizetésére kötelezte. Az indokolás szerint a felperes, amikor helyette a perköltséget az alperes vette fel, ezzel az összeggel károsodott. A károkozás szándékosnak minősül, hiszen mint jogtanácsos az alperes pontosan tudta, hogy a perköltség nem őt illeti meg, ennek ellenére azt a felperes engedélye, sőt tájékoztatása nélkül felvette. Az alperes a felvett 2 415 251 forintot az Mt. 159. §-a szerinti kamattal az Mt. 168. §-ában foglaltaknak megfelelően kártérítés címén tartozik megfizetni, a felperes pedig a levonásba helyezett adóelőleget az APEH-től igényelheti vissza.
A másodfokú bíróság nem vette figyelembe az alperes bizonyítási indítványát, mert a tényállás az eljárt végrehajtó tanúkénti meghallgatása nélkül is megállapítható volt.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében az alperes annak a munkaügyi bíróság ítéletére is kiterjedő hatályon kívül helyezését, és a felperes keresetének elutasítását kérte.
Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság a tárgyalása során megszegte a Pp.-nek a jegyzőkönyvvezetésre vonatkozó 115-128. §-aiban foglaltakat, miután jegyzőkönyvvezetőt nem alkalmazott, és a tárgyalás anyagát hangszalagra sem rögzítette.
Az ügy érdemét illetően előadta, hogy a felperes az elsőfokú bíróság felhívására nem tett eleget a Pp. 121. §-a (1) bekezdésének c) pontjában foglaltaknak, mert a követelésének jogalapját nem jelölte meg. Ezt a másodfokú bíróság próbálta az eljárása keretében pótolni.
A bíróságok az eljárás során mindvégig nem különböztették meg a jogtanácsos részére megállapított munkadíjat és a Pp. 75. §-a szerinti perköltséget, amelyet a végrehajtó 7 000 000 forintban jelölt meg, és ezt az összeget a felperesnek át is utalta. A perköltség és a végrehajtást kérő jogi képviseletét ellátó jogtanácsos munkadíja két teljesen különböző jogi kategória, ezért részéről az Mt. 168. §-a szerinti károkozás kizárt. A bíróságok figyelmen kívül hagyták, hogy a felperessel szembeni követelést mindvégig visszautasította, hiszen a 12/1994. (IX. 8.) IM rendelet alapján a végrehajtást kérő jogi képviseletét ellátó jogtanácsost az e rendelet szerinti munkadíj és költség megilleti. Végül utalt arra, hogy a viszontkeresetét változatlanul fenntartotta, a benyújtás körülményeit azonban a másodfokú bíróság nem tisztázta.
A felperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem részben alapos.
A periratokból kitűnően az alperes az 1998. október 27-én megtartott tárgyaláson szóban előterjesztett (33.M.684/1998/5. sorszámú jegyzőkönyv) viszontkeresetét fenntartotta, azonban annak a hiányait, a bíróság hiánypótlásra felhívó végzése ellenére az elsőfokú eljárásban nem pótolta. A munkaügyi bíróság ezt meg is állapította, azonban tévedett, amikor ezen okból a viszontkeresetet alaptalanság címén érdemben elutasította. Ehelyett akkor járt volna el helytállóan, ha a viszontkereset tekintetében a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján a pert megszünteti, mivel azt a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének j) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítania. A másodfokú bíróság is tévedett, amikor ezt nem észlelte, és az elsőfokú bíróság ítéletének a viszontkeresetet érdemben elutasító rendelkezését helybenhagyta.
A 12/1994. (IX. 8.) IM rendelet a bírósági végrehajtási eljárásban közreműködő jogi képviselő díjazásáról szól, amelynek alapján a végrehajtó a jogtanácsosi munkadíjat és költségtérítést megállapította. Ettől független azonban az a kérdés, hogy a megállapított díjazás és költségtérítés az eljáró jogi képviselőt vagy a képviselt szervezetet illeti-e meg.
A jogtanácsosi tevékenységről szóló 1983. évi 3. tvr. 2. §-a szerint a jogtanácsos a jogi képviseletet munkaviszony vagy megbízás kertében láthatja el. A perbeli esetben nem volt vitás, hogy az alperes munkaviszony keretében látta el a jogtanácsosi feladatokat, munkabér ellenében. A Legfelsőbb Bíróság hasonló tényállású ügyben rámutatott arra, hogy a munkadíj a jogtanácsost kizárólag a megbízóval kötött megállapodás alapján illeti meg. Ez vonatkozik a végrehajtási eljárásban felszámítandó munkadíjra is, ami megállapodás hiányában a munkáltatót illette volna meg, mert az alperes a jogi tevékenységet munkaviszony, és nem megbízás alapján látta el.
A kialakult bírói gyakorlat szerint a bíróság az érvényesített jogcímhez nincs kötve, a kereseti kérelemhez azonban igen.
Az Mt. 173. §-ának (1) bekezdése szerint a munkáltató a munkavállaló által okozott kár megtérítésére vonatkozó igényét a bíróság előtt érvényesítheti, amelynek során a bíróság a munkavállaló kártérítési felelősségét más jogi minősítés alapján is megállapíthatja (MK 2. szám). A jogcím megítélésénél azonban a másodfokú bíróság az alperes károkozását tévesen minősítette az Mt. 168. §-a szerinti szándékos károkozásnak. Miután a munkadíj és költségtérítés a felperest illette meg azáltal, hogy az összeget a végrehajtó az alperesnek utalta ki, az alperesnek az átvett összeg erejéig a felperessel szemben az Mt. 169. §-a szerinti megőrzési felelőssége keletkezett. Az alperes az elszámolási (visszaszolgáltatási) kötelezettséggel átvett pénzösszeggel felszólítás ellenére a felperessel nem számolt el, ezért a felperesnél így keletkezett hiány összegét megtéríteni tartozik.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban olyan eljárási szabálysértést, amely az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással volt, nem talált. A Pp. nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy a másodfokú tárgyalási jegyzőkönyvet az ügy előadó bírája vezesse. A felperes keresetét illetően a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság döntésével - az előző indokolásbeli módosítással - egyetértett, ezért az ítéletet ebben a körben a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A költségről nem rendelkezett, mert a felek annak mellőzését kérték, az illetékről a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 2. §-a (1) bekezdésének f) pontja és 14. §-a alapján rendelkezett. Az alperes a felülvizsgálati kérelmén tévesen 8000 forint illetéket rótt le, amit visszaigényelhet. (Legf. Bír. Mfv.II.10.179/2001. sz.)