adozona.hu
BH 2003.4.170
BH 2003.4.170
Kármegosztás alapjául csak a munkavállaló vétkes magatartása szolgálhat. Nem értékelhető a munkavállaló terhére a munkavégzésre kialakított és a munkáltató által eltűrt olyan gyakorlat, amely utóbb a munkahelyi balesetet előidézte [Mt. 174. § (2) és (3) bek., MK. 29. állásfoglalás].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az anyagbeszerző munkakörben foglalkoztatott felperes 50%-os munkaképesség-csökkenést okozó lábsérülést szenvedett a munkaviszonyával összefüggésben. Emiatt különféle jogcímeken kártérítés megfizetése iránt keresetet indított az alperes ellen.
A munkaügyi bíróság az ítéletével nem vagyoni kártérítés, ezen kívül elmaradt illetmény, élelem-feljavítás, ápolási díj, általános kártérítés, gyógyszerekkel összefüggő költségek, és konyhakerttel kapcsolatban keletkezett kár megfizetésére kötelezte az...
BH 2003.4.170 Kármegosztás alapjául csak a munkavállaló vétkes magatartása szolgálhat. Nem értékelhető a munkavállaló terhére a munkavégzésre kialakított és a munkáltató által eltűrt olyan gyakorlat, amely utóbb a munkahelyi balesetet előidézte [Mt. 174. § (2) és (3) bek., MK. 29. állásfoglalás].
Az anyagbeszerző munkakörben foglalkoztatott felperes 50%-os munkaképesség-csökkenést okozó lábsérülést szenvedett a munkaviszonyával összefüggésben. Emiatt különféle jogcímeken kártérítés megfizetése iránt keresetet indított az alperes ellen.A munkaügyi bíróság az ítéletével nem vagyoni kártérítés, ezen kívül elmaradt illetmény, élelem-feljavítás, ápolási díj, általános kártérítés, gyógyszerekkel összefüggő költségek, és konyhakerttel kapcsolatban keletkezett kár megfizetésére kötelezte az alperest.
A tényállás lényege szerint az alperes ismerte, és nem kifogásolta a felperesnek azt a magatartását, hogy a baleset helyszínén, az M. Kft. raktárában a szokásoknak megfelelően maga vette le létrán állva a magasban lévő árukat. A baleset oka az volt, hogy a felperes lába a létrán megcsúszott, emiatt leesett, a jobb lábán súlyos törést szenvedett. Az elsőfokú bíróság kármegosztásra okot adó körülményt - utalva a Legfelsőbb Bíróság MK. 29. számú állásfoglalására - nem talált, ezért az alperest a széleskörű bizonyítás eredménye alapján a teljes kár megfizetésére kötelezte.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezést nyújtott be.
A megyei bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét részben megváltoztatta, a marasztalás főösszegét leszállította, eszerint rendelkezett a kamatokról, egyebekben a munkaügyi bíróság ítéletének fellebbezett részét helybenhagyta.
A megyei bíróság helytállónak találta a bizonyítás eredményének mérlegelését a tekintetben, hogy az alperes tudomással bírt a perbeli vásárlási módról, ez ellen intézkedést nem tett. A másodfokú bíróság elsősorban a baleseti adatlap alapján a felperesre terhesebb 80-20%-os kármegosztást azért alkalmazott, mert a felperes figyelmetlensége, a kellő óvatosság hiánya a balesetnél közrehatott.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében az Mt. 174. §-ának (2) bekezdésébe ütköző jogszabálysértést azért jelölt meg, mert álláspontja szerint a baleset kizárólagos oka a felperes elháríthatatlan magatartása volt. Olyan magatartást tanúsított, amelyre a munkáltató nem utasította. T. J. tanúvallomása ugyanis hitelt érdemlően bizonyította, hogy a felperes önként választotta a létra használatát ahelyett, hogy a boltban dolgozók segítségét kérje. Ezt azért is különös súllyal kell értékelni, mert a munkahelyén a felperes feladata volt a munkavédelmi szabályok betartatása. Az alperes megalapozatlannak találta a másodfokú bíróságnak a veszélyeztető helyzetekkel kapcsolatos munkáltatói figyelemfelhívási kötelezettségre vonatkozó érvelését. Mindezek mellett - másodlagosan - a kármegosztás arányát azért sérelmezte, mert az álláspontja szerint nem tükrözi a felperes vétkességének súlyát.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a másodfokú bíróság ítéletének hatályában tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A nem vitatott tényállás szerint a felperes egészségkárosodása a munkaviszonyával összefüggésben keletkezett, továbbá a felperes munkakörének sajátos jellege folytán (a munkáltató telephelyén kívül végzett anyagbeszerzői tevékenység) a vásárlás helyszíne a munkáltató alperes működési körébe esőnek minősül. Emiatt az alperes felelőssége akkor is fennáll, ha a baleset oka nem volt elhárítható [Mt. 174. § (2) bekezdés, MK. 29. számú állásfoglalás b) pont]. Kármegosztás alapjául csak a munkavállaló vétkes magatartása szolgálhat [Mt. 174. § (3) bekezdés]. Az igen hosszú idő óta egységes bírói gyakorlat értelmében nem értékelhető a munkavállaló terhére a munkáltató által eltűrt szabályellenes gyakorlat. T. J. tanúvallomása - a felülvizsgálati kérelem téves értelmezésével ellentétben - igazolta azt a gyakorlatot, hogy az anyagbeszerzők saját akaratelhatározásuk folytán maguk döntötték el, hogy milyen módon veszik le a 2-3 méter magas polcokról a beszerezni kívánt árut; illetve e tanúvallomás azt is hitelt érdemlően bizonyította, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója nem foglalkozott azzal, hogy az anyagbeszerzés milyen módon történik. A kifejtettek miatt a felperes vétkességét a létra használata nem alapozza meg.
A munkavállaló szándékossága, mivel a nem vitatott tényállás szerint a létrán állva véletlenül csúszott meg, szóba sem került, enyhe gondatlanságát az összes körülményt a törvénynek megfelelő mérlegelésével a másodfokú bíróság a bírói gyakorlatot is szem előtt tartva helytállóan értékelte (MK. 31. számú állásfoglalás). A felülvizsgálati kérelem ezért alaptalanul hivatkozott arra, hogy a kármegosztás módja jogszabálysértő.
A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az alperes köteles megfizetni a felperes felülvizsgálati eljárási költségét [Pp. 78. § (1) bekezdés). (Legf. Bír. Mfv.I.10.474/2001. sz.)