adozona.hu
BH 2003.3.131
BH 2003.3.131
A közalkalmazott közterület-felügyelők foglalkoztatási jogviszonyának közszolgálati jogviszonnyá alakítása a felek akaratától függött, ezért a munkáltató is szabadon dönthette el, hogy kik azok a közalkalmazottak, akiknek a jogviszonyát közszolgálati jogviszonnyá kívánja átalakítani, és őket közterület-felügyelőként foglalkoztatni [1999. évi LXIII. tv 28. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A periratokból megállapíthatóan a felperes az alperessel 1992. december 24-én létesített közalkalmazotti jogviszonyt közterület-felügyelői munkakörben. A munkáltatói jogkör gyakorlója a felperest 1993. február 1-jétől határozatlan időre szólóan hivatalvezető-helyettes beosztással bízta meg, és vezetői pótlékot állapított meg a részére. Az alperes az 1999. december 15-én kelt intézkedésében a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 23. §-ának (6) bekezdése alapján ...
BH 2003.3.131 A közalkalmazott közterület-felügyelők foglalkoztatási jogviszonyának közszolgálati jogviszonnyá alakítása a felek akaratától függött, ezért a munkáltató is szabadon dönthette el, hogy kik azok a közalkalmazottak, akiknek a jogviszonyát közszolgálati jogviszonnyá kívánja átalakítani, és őket közterület-felügyelőként foglalkoztatni [1999. évi LXIII. tv 28. § (3) bek.].
A periratokból megállapíthatóan a felperes az alperessel 1992. december 24-én létesített közalkalmazotti jogviszonyt közterület-felügyelői munkakörben. A munkáltatói jogkör gyakorlója a felperest 1993. február 1-jétől határozatlan időre szólóan hivatalvezető-helyettes beosztással bízta meg, és vezetői pótlékot állapított meg a részére. Az alperes az 1999. december 15-én kelt intézkedésében a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 23. §-ának (6) bekezdése alapján a felperes hivatalvezető-helyettesi megbízását 1999. december 31-ei hatállyal visszavonta. Az alperes 1999. december 16-án másik intézkedésében a felperes közalkalmazotti jogviszonyát 2000. január 1-jével kezdődő három hónap felmentési idő figyelembevételével 2000. március 31-ével felmentéssel megszüntette. Az indokolás szerint a megyei jogú város közgyűlése 1999. december 9-én a határozatával a munkáltatót érintő döntést hozott, amely szerint az alperest a közterület-felügyeletről szóló 1999. évi LXIII. törvény 28. §-ának (3) bekezdése alapján át kell szervezni. A közgyűlés döntése alapján a feladatok változásából adódó átszervezés és az ebből adódó létszámleépítés következtében a további foglalkoztatására nincs lehetőség. Az átszervezésből eredő létszámleépítés során a munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozik a személyi döntés meghozatala. A képzettségének megfelelő üres álláshely nincs, megfelelő más munkakört pedig az alperes felajánlani nem tud.A felperes a módosított keresetében a felmentés jogellenességének megállapítását, és a visszahelyezés mellőzésével a jogellenesség jogkövetkezményeinek alkalmazását kérte. A 2000. május 15-én megtartott tárgyaláson a vezetői megbízás visszavonását is sérelmezte. Arra hivatkozott, hogy a felmentése a közgyűlési határozatból nem következik okszerűen, az alperes nem ajánlott fel másik munkakört a részére, és végül a felmentés valós indoka az alperes vezetőjének az eltávolítására irányuló szándéka, amely a 1998. októberétől folyamatosan romló munkatársi kapcsolatra vezethető vissza.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a közgyűlés határozata kizárja a rendeltetésellenes joggyakorlás lehetőségét. 2000. január 1-jén, vagyis a felmentési idő kezdetekor betöltetlen közterület-felügyelői munkakör nem volt, de a felperes ilyet nem is látott volna el, mert vezető-helyettesnek tekintette magát.
A munkaügyi bíróság az ítéletével megállapította, hogy az alperes 1999. december 16-án kelt felmentő intézkedése jogellenes és az alperest a kiesett időre járó illetmény, 12 havi átlagkeresetének megfelelő összeg, valamint perköltség megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan elutasította a keresetet. A tényállás alapján megállapította, hogy az alperes a közgyűlés 1999. december 9-én meghozott határozatát követően alakította át a próbaidős közterület-felügyelők, illetőleg a piacvezetők kinevezését határozatlan idejűvé úgy, hogy a határozott idejű kinevezésük, illetve a próbaidejük még nem járt le. Ennek következtében a felmondási idő kezdő időpontjában valóban nem volt olyan közterület-felügyeleti munkakör, amelyet a felperesnek felajánlhatott volna. Az Mt. 4. §-a (1) bekezdésében előírt rendeltetésszerű joggyakorlás követelményeinek teljesítése esetén azonban a felperes jogviszonyának a megszüntetésére nem került volna sor. A munkaügyi kollégium 95. számú állásfoglalása nem teszi lehetővé a bíróság részére annak vizsgálatát, hogy a munkáltató miért éppen az adott munkavállaló jogviszonyát szüntette meg, azonban a munkáltató magatartása a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe nem ütközhet. A jogviszony megszüntetésének valódi oka nem a közgyűlési határozat volt.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett részét megváltoztatta, és a keresetet teljes egészében elutasította. A megyei bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a másodfokú eljárásban kihallgatott tanúk vallomásával kiegészítette. Megállapította, hogy a városi közgyűlés vita után a 290/1999. (XII. 9.) Kh. határozatában úgy döntött, hogy a D.-i Közterület- és Piacfelügyeletet 2000. január 1-jétől átszervezi, az elnevezése D.-i Közterület-felügyelet lesz, vezetőnek kinevezte L. I.-t és az addigi 134 főről 128 főre csökkentette a létszámot azzal, hogy a 128 főből 37 fő köztisztviselő látja el a közterület-felügyelői tevékenységet, a többiek pedig közalkalmazotti jogviszonyban maradnak. A közgyűlés 6 fő közalkalmazotti jogviszonyának felmentéssel történő megszüntetését rendelte el, a konkrét személyekre bontott létszámcsökkentés végrehajtása azonban az intézményvezető feladata volt. Erre figyelemmel az átszervezésre és a létszámcsökkentésre való hivatkozás valós, a személyi döntés pedig a munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozott. A Kjt. 30. §-ának (3) bekezdése szerint a felmentési korlátozás szempontjából a felmentés közlésének időpontja az irányadó, 1999. december 16-án pedig a felperes által betölthető más munkakör nem volt. A megyei bíróság nem osztotta a munkaügyi bíróságnak azt az álláspontját, amely szerint a rendeltetésellenes joggyakorlás követelményébe ütközött 1999. december 10-én a próbaidős és a határozott időre kinevezett köztisztviselők jogviszonyának határozatlan időtartamúvá alakítása. A felajánlás szempontjából a közterület-felügyelői munkakört nem lehet más munkakörnek tekinteni, miután a felperes közalkalmazotti jogviszonyának megszüntetésére e munkakörben került sor. A hivatalvezető-helyettesi megbízás visszavonását az alperes a felperes kérésére a Kjt. 20. §-ának (4) bekezdése alkalmazásával megindokolta, az indokolás a megyei bíróság álláspontja szerint valós- és okszerű. Mindezekre figyelemmel a megyei bíróság a felperes keresetét megalapozatlannak találta.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes annak hatályon kívül helyezését, és a jogalap tekintetében a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyását, míg az összegszerűség tekintetében a másodfokú eljárásban előterjesztett kereseti kérelemnek megfelelő határozat meghozatalát, és az alperesnek a költségekben való marasztalását kérte. Kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság ítéletének az indokolása nem foglalkozik a személyes konfliktus kérdésével, holott az alperes rendeltetésellenes joggyakorlásának hátterét ez világítja meg. Az alperes a közgyűlés határozatát követően teremtett olyan helyzetet, hogy ne legyen felajánlható munkakör a felmentés közlésének időpontjában.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság elsődlegesen rámutat arra, hogy a Pp. 273. §-ának (5) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelmet nem lehet megváltoztatni, ezért a felperes további beadványaiban foglaltakat nem vette figyelembe.
A perben nem volt vitás, hogy a megyei jogú város közgyűlése határozatban döntött az alperes átszervezéséről, ennek során a létszámot 6 fővel csökkentette, és a csökkentett létszámon belül meghatározta a köztisztviselők számát. A közterület-felügyeletről szóló 1999. évi LXIII. törvény 28. §-ának (3) bekezdése értelmében 2000. január 1-jéig a már működő felügyeletet a törvénynek megfelelően át kell szervezni, a közalkalmazott felügyelők foglalkoztatási jogviszonyát közös megegyezés esetén közszolgálati jogviszonnyá kell átalakítani. A Legfelsőbb Bíróság e jogszabály alkalmazásával kapcsolatban más ügyben már kimondta, hogy a közalkalmazotti jogviszony közszolgálati jogviszonnyá alakítása a felek akaratától függött. Ezért a munkáltató is szabadon dönthette el, hogy kik azok a közalkalmazottak, akiknek a jogviszonyát közszolgálati jogviszonnyá akarja átalakítani, és őket közterület-felügyelőként foglalkoztatni. Erre figyelemmel az alperes intézkedése nem volt jogszabályellenes amiatt, hogy a felperes közalkalmazotti jogviszonyát nem kívánta közszolgálati jogviszonnyá átalakítani, és az új szervezetben nem kívánta őt közterület-felügyelőként foglalkoztatni. A felajánlható munkakörök szempontjából éppen ezért a közszolgálati jogviszonnyá alakított közterület-felügyelői munkakörök nem jöhettek figyelembe. A perben a felperes ugyanakkor olyan konkrét közalkalmazotti munkakört, amelyet az alperes felajánlhatott volna a számára, nem jelölt meg.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében alaptalanul hivatkozik arra, hogy a másodfokú bíróság az ítéletének indokolásában a rendeltetésellenes joggyakorlás kérdésére nem tért ki. Az indokolás ezzel szemben tartalmazza, hogy a megyei bíróság nem állapította meg az alperes terhére a jogok rendeltetésellenes gyakorlását. A felperes az alperesnél vezetőhelyettesi feladatokat látott el, és a per adatai szerint közte és a vezető között a munkatársi kapcsolat mint vezető és helyettese között romlott meg, amiből nem lehet arra következtetni, hogy a vezető a felperestől mint beosztott közalkalmazottól is szabadulni akart. Ha a munkavállaló és a közvetlen felettese között személyes ellentét volt, ez egymagában nem alkalmas annak megállapítására, hogy a jogviszony megszüntetése az ellentétek miatt történt (Mfv.II.10.907/2000/3.).
A kifejtettekre figyelemmel a másodfokú bíróság a per eldöntéséhez szükséges tényállást teljes körűen megállapította, abból okszerű következtetést vont le, és jogszabálysértés nélkül hozta meg az ítéletét, amelyet a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján tartott fenn hatályában.
A Legfelsőbb Bíróság a költségről a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése, az illetékről a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 2. §-a (1) bekezdésének f) pontja és 14. §-a alapján rendelkezett. (Legf. Bír. Mfv.II.10.163/2001. sz.)